Budapest, 1969. (7. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Egy száznyelvű város — a középkori Buda

Magyarországi zsidók alakjai 1482—1496 között Kisebb néptöredékek Görög és örmény eredetű kereskedőknek, kik az Árpádok korában sokat Visegrádon, Zebegényben, Szigetmonostoron görög kolostorok, bazilita remeteségek voltak, Esztergomban pedig a tatárjárás előtt egy önálló, Örménynek nevezett kereskedői telep is állt —, már csak egy-egy hírmondója vetődik a középkori Buda városába. (1404-ben az örmény Márton a budai Sasadon és Csík faluban zálogbirtokos.) A török balkáni előrenyomulása, majd Bizánc eleste elől menekülnek tájunkra egyes bolgár és szerb néptöredékek. Zsigmond már 1428-ban említést tesz bolgárokról, akiket a visegrádi koronauradalomba telepít, mentesítve őket az adózás alól. Mátyás korában számottevő szerbség települt — a török elől — a közeli Kevére (Ráckeve) és környékére. Utódaik főként — sajkásnak, később naszádosnak nevezett — hadihajósaink sorában tündököltek harci erényeikkel. A budai Tabánba is áttelepülő szerbség — ahogy itt nevezték: rácság — utóbb fővárosunkban a török kort is átélte. Az utóbbi években a budai vár házainak újkori falazóanyagában került napvilágra két hódoltságkori szerb sírkő, az 1670-es évekből. Buda zsidósága A XIII. századi Buda városalapító népelemeihez — aránylag csekély lélekszáma ellenére is — jelentős súllyal járult hozzá a zsidóság. Főként Ausztriából települtek át IV. Béla Magyarországára, ahol már 1251-ben értékes kiváltságokhoz jutottak. „Aranyszabadság"-nak nevezett királyi privilégiumuk, amelyet a bécsi eredetű Henel, IV. Béla budai pénzverő kamarájának ispánja vívott ki, az egész középkoron át újra és újra megerősített alapja volt a középkori zsidóság virágzó életének. A budavári zsidók első lakónegyede a Várhegy délnyugati oldalán, a mai Szent György utca vidékén állt. 1307-ben itt már zsinagógájukat is megemlítik. Innen 1360 körül Nagy Lajos király üldözte el őket. Amikor négy évvel később újra visszaköltözhettek, — mivel régi házaikat a király már eladományozta — a mai Táncsics Mihály utca nyugati szakaszának telkeit, házait s házhelyeit kapták meg. E hajdani Zsidó utcának két oldalán építették meg házaikat, így — a XV. században — a zsidó-prefektusi tisztet viselő Mendel-családnak palotáit is. Itteni, XVI. századvégi imaházuknak maradványait 1964-ben a Táncsics Mihály utca 26. sz. ház vakolata alatt találták meg (ma Zsidó Emléktár). Ugyanebben az évben, majd pedig 1965-ben a szemben levő Táncsics Mihály utca 23. sz. alatti telken feltártuk azt az 1461-ben épített, díszes, kéthajós nagy zsinagógát is, amelyet alkalmasint Mátyás király „pénzügyminisztere", Nagy Mendel zsidó prefektus emeltetett. Temetőjük a várfalon kívül, a mai krisztinavárosi Pauler utcának házai helyén terült el. Itt találták meg — az 1890-es években — Buda legrégebbről datált középkori sírkövét. 1278-ból való, és R. Pészah fiának. Péternek hamvai fölé emelték. * Zsigmond király kora óta Buda színes etnikai együttesét szaporították a cigányok is. Kelet felől jövet 1417-ben lépték át határainkat s a király-császártól a birodalom egész területére hamarosan oltalmat kaptak. Dél, észak, nyugat felé messze elrajzottak. Ám Budán is maradt belőlük! írásaink azt mutatják, hogy cigány muzsikusok szórakoztatták Beatrix királynét (1489) és II. Lajos királyt (1525) a budai lófuttatások alkalmával; 1501-ben pedig ugyancsak cigányzenészek muzsikáltak Jagelló Zsigmond herceg budai mulatságain is. Mátyás király koráig — amig idegen legföljebb mint hadifogoly, vagy vendég tehette Buda földjére lábát — török is akadt e tájon. Igaz, inkább mutatóba! Ilyen volt a trónja fosztott Vak Murád szultán. Zsigmond egy pesti házat adott a menekültnek. Alig telik el egy évszázad s Pest-Buda toronykeresztjei helyén megjelenik a félhold. A száműzött Vak Murád szultánt követve 1526 szeptemberében a mohácsi győztes, Nagy Szulejmán lovagol be Budára. De ő már nem menekült! Hódító. 1541-től pedig, másfél évszázadra, Buda már nem Európa legkeletibb védőpajzsa a török ellen, hanem az oszmán birodalom legnyugatibb őrhelye. 1686-ra — a hajdan oly népes magyarságú, oly sok nemzetiségben gazdag Budán — már csak egyetlen egy magyar családot talál a felszabadítás. Ezután a barokk Buda: német kisváros! Bél Mátyás az 1730-as években keserűen jegyzi fel a — latinul írt — hexametert. Ez magyarul valahogyan így hangzik: „Nincs Buda már, csak volt, sóhajtva menj tova, vándor! Német lön imhol Magyarország metropolisza/" A budai domonkos kolostor tornya. XV. sz. (Lőrinczy György felvétele) Barbarossa Frigyes császár magyarországi átvonulása 1189-ben (XII. századi kódex miniatúrája) Nagy Lajos lengyel királyi címere. 1360-as évek (Aachen, Dómkincstár) trfbrra' 43