Budapest, 1969. (7. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Egy száznyelvű város — a középkori Buda

Üzemek, intézmények szolgáltatója Egy vállalat — harminckét szakma Bár a szolgáltatások igénye többnyire a lakosság részéről jelentkezik a közvéleményben, valójában az üzemek, intézmények hasonló igényei igen számottevők. S nem mindegy, hogy a szerteágazó ipari szolgáltatásokkal több vagy csupán egyetlen vállalatot kell megbízni. Mindent egy helyen Akár a kereskedelemben a „mindent egy helyen" jelszó vonzereje, ugyanúgy hat a szolgáltató iparban az a lehetőség, hogy a legkülönbözőbb munkák elvégzésére egyazon vállalat vehető igénybe. Budapesten ezt a különlegesen komplex munkát a Fővárosi Vegyesipari Vállalat végzi, amely — különböző átszervezések után — immár tizenhét éve tevékenykedik, s jelenlegi szervezeti formájában az üzemek, intézmények szolgáltató vállalata. Egy vállalat, öt üzemág, harminckét szakma, mintegy 100 műhely — ez lenne a vállalat sematikus képlete. Ezen belül azonban seregnyi érdekesség, a szakmák színes sora, amely szinte teljes egésszé kapcsolja a vállalatok, közületek számára oly nélkülözhetetlen ipari szolgáltatások körét. A vállalat szembetűnő előnye mindenekelőtt éppen ez a sok, vegyes szakma, hiszen például egy felújításnál el tudja vállalni úgyszólván valamennyi munkát: a teljes központi fűtésszerelést, a vízszerelést, festő-mázoló munkákat, villanyszerelést, üvegezést és a különféle burkoló munkákat. Mint már említettük, a vállalat működési köre öt üzemágra terjed. Érdemes néhány pillantást vetnünk az üzemágakon belül szerteágazó — ha nem is valamennyi — szakmára. A vasipari üzemág magában foglalja a lakatosüzem, a csőbútorjavító, galvanizáló, gépjavító és mérlegjavító üzemeket. Korszerű igényeket elégít ki a finom- és elektromechanikai üzemág, amelyen belül elektroműszerész, irodagépjavító, motortekercselő és orvosi műszerész üzemek működnek. A közúti jelzőtáblák műhelye Az építőipar — országosan ismert — szűk kapacitását figyelembe véve, jelentős szerep hárul a vállalat építőipari üzemágára. A szakmák választéka itt is bőséges: bádogos, cserépkályhás, kőműves, melegburkoló, útburkoló, festő- és mázoló szakmák. Ez utóbbival kapcsolatban hadd jegyezzük meg, hogy a vállalat speciális termékeivel a járókelők és gépkocsivezetők nap mint nap találkozhatnak: itt készülnek ugyanis a közúti jelzőtáblák, csaknem száz változatban. Lényegében az építéssel kapcsolatos az épületgépészeti üzemág is. Ide tartoznak a csatornaépítő és -javító munkák, az érintésvédelmi mérések, a központi fűtés-szerelés, kazánjavítás. Nem hiányzik a villanyszerelő szakma, a vízvezetékszerelés és a gázkészülékek karbantartása sem, amely utóbbi magában foglalja a készülékek tüzetes vizsgálatát, beszabályozását, sőt — nagyfokú elhasználódás esetén — felújítását is. Végül a faipari üzemág zárja a sort az asztalos- és ládaüzemmel, a parkettás, redőnykészítő és üveges szakmával. Külön említjük a kárpitosüzem széles profilját: bútorok, járművek kárpitcseréje, -javítása, sportszőnyegek készítése, javítása, autóvédő ponyvák, különböző autókárpitos cikkek készítése és javítása szerepel a gazdag listán. A Fővárosi Vegyesipari Javító Vállalat tevékenysége azonban nem áll meg a kizárólagos szolgáltatásoknál. Kooperációs munkákkal is foglalkoznak, sőt az egyedi, új cikkek tervezése és kivitelezése sem idegen számukra. Műanyag — malacmelegítésre A tervezői lelemény, a tetszetős kivitelezés próbaköve volt az 1968. évi Budapesti Őszi Vásár, ahol a vállalat új termékeivel jelentkezett. Mindenekelőtt említsük meg a kombinált író- és rajzasztalt, amelyre már a Vásár alatt, a helyszínen is vettek fel megrendelést; a nagy szériában gyártott Lyon heverő a külföldiek érdeklődését is felkeltette, ezért exportra is készül. Ugyancsak árusították már az Őszi Vásáron az újvonalú, modern op-art kárpitozott ülőkét; a feltűnően szép formájúra tervezett OZALIT papírvágó gépet és a R.OTA lemezcsiszoló gépet ugyancsak az új gyártmányok közé sorolhatjuk. Sajátos ötlet teremtette meg a „malacmelegítő műanyát". Ez a készülék lényegében előbb az anyakocákat segíti a túlságosan népes újszülött malacok melegítésében és ezen keresztül: életben tartásában. De ezen túlmenően népgazdasági hasznához képest beszerzési költsége szinte elenyésző. Említettük már, hogy a Fővárosi Vegyesipari Vállalatnak Budapesten mintegy 100 műhelye van. Ez a szám impozáns ugyan, de korántsem szolgálja a vállalati, üzemi koncentráció hasznos célkitűzéseit. A meglevő és további feladatok maradéktalan teljesítése érdekében ezt a széttagoltságot szűkíteni kell. A gazdaságirányítás adta új lehetőségek értelmében jelentős központosítással készülnek a jövőre: beruházási hitelekből új, modern üzemcsarnokok építését kezdték meg, amelyekben a termelés — a korábbi kisüzemi jelleggel szemben — magasabb műszaki színvonalon és gazdaságosabban folyhat. Elismerő levelek Jóllehet a vállalat — mint cégszövege is utal erre — elsősorban a fővárosi üzemek, intézmények szolgáltatási igényeit tartja szem előtt, bizonyos szakmákban, kapacitásához képest vidéki közületi ügyfelek rendelkezésére is áll. Talán felesleges és közhelyszerű lenne végezetül elmondani, hogy a vállalat legfőbb igyekezete: az ügyfelek megelégedésének elnyerése. Ennek hangoztatása helyett hadd idézzünk két ügyfél — mindkettő fővárosi egészségügyi intézmény — leveléből. „Az 1968. évi intézetfejlesztési munkáink során kiemelkedő munkát végeztek a Fővárosi Vegyesipari Vállalat dolgozói. Az azóta Intézetünkben látogatást tett külföldiek is elismeréssel szóltak az általuk készített ízléses, korszerű bútorokról .. . kérem .. . hogy nevezettek hivatásszeretetet tükröző munkájáért köszönetemet és elismerésemet tolmácsolni szíveskedjék . . ." És a másik levélből: „A munkálatok befejezése alkalmával készséggel adunk kifejezést legnagyobb elismerésünknek a fiatal festő munkások nagyon rendes, tapintatos és a betegek iránt is nagy figyelmességgel viseltetett magatartásáért..." Úgy gondoljuk, hogy a vállalatok, intézmények, amelyek a jövőben a Fővárosi Vegyesipari Javító Vállalat új ügyfelei lesznek, nem kívánhatnak ezeknél jobb ajánlólevelet. (X) 44