Budapest, 1969. (7. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Egy száznyelvű város — a középkori Buda

Zolnay László Egy száznyelvű város-a középkori Buda Nemzetiségek bejövetele Magyarországra. Buda, 1360-as évek (Képes krónika) A Nemzeti Múzeum kőtárában — ezernyi más között — egy latin feliratos, verses kőfaragványt is őriznek. Úgy vélik: valaha, a XIII. században a budai Városházát ékesítette. Szövegét így fordította nyelvünkre Geréb László: Örvend s jól jár, aki jött ide, polgár Lesz kegyelem gonoszon s várja a jót jutalom! E leoninus epigramma hétszáz év előtti írójának nagy igazsága volt Buda városával kapcsolatban! Mert valóban száznyelvű város volt — affajta miniatűr Babilon lehetett — hazánk hajdani fővárosa. Nagybudapest térségét — a honfoglalás idején — még kétségtelenül lakták az avarok és a szlávok maradékai. Pilis, Visegrád, Pomáz neve, csakúgy, mint az Óbuda határába olvadt XIII. századi Pazanduk, a szlávság földrajzi nyelvemléke. (Északabbra, ó-germán törzsektől, kvádoktól, markomannoktól eredeztetik a Vág, Ipoly s a Nyitra folyó nevét. A Garam név már a II. században szerepel, Granua néven, mint Marcus Aurelius császár bölcseleti művének egyik dátumhelye.) Többnejűség, rabszolga tartás a XII. századi pesti böszörményeknél A honfoglaló magyarság nem csak itt lakó népeket — avarokat, szlávokat — talált itt, hanem számos népet sodort magával — így a besenyőket —, de meg újabb törzseket is befogadott. A X. században települtek az országba — legalábbis Anonymus XII. századi krónikája szerint — a muzulmán vallású bolgárok. Iszmaelitáknak, szaracéneknek, böszörményeknek hívták őket a magyarok. Főhelyük Pest városa volt. A nyelvtörténet magának Pest városának nevét is bolgár-szláv névadásnak tartja: a tűzhely, kemence jelentésű pest — németül Ofen —, a bal parti városnév utóbb, Budavár XIII. századi megalapítása után Budára is ráragadt. A pesti s a magyarországi bolgárok jelentős befolyást gyakoroltak a román kori Magyarország pénzgazdálkodására. Vallásuk okán közvetlen s vérségi kapcsolataik voltak az arab vérű mohamedánokkal is. 1148—1151 között a magyarországi és pesti muzulmánok között élt Abu Hamid al Garnati; naplója sok értékes művelődéstörténeti adatot őrzött meg a mi iszmaelitáinkról. Abu Hamidnak fia ekkoriban itt — valószínűleg Pesten — élt s férje volt két muzulmán asszonynak. Abu Hamid al Garnati — sok más között — ezeket írja a XII. század derekának Magyarországáról (amelyet Basgird-nak nevez): „Azon országok közé tartozik, amelyekben legnagyobb a jólét és a bőség. Apró állatból húsz darab ára egy dinár.* Ötszáz rati** méz ára ugyancsak egy dinár, egy szép rabszolganőé pedig tíz dinár. De háborús időkben jó rabszolganőt lehet már vásárolni három dinárért ... Én is vettem tíz dinárért egy ottani születésű rabszolgalányt, akinek szülei és testvérei is éltek még. Mindössze tizenöt éves volt és szebb mint a telihold: haja és szeme fekete, bőre pedig olyan fehér, mint a kámfor. Tudott főzni, varrni, számolni. Aztán öt dinárért vettem egy másik rabszolgalányt, aki mindössze tízéves volt. Később szült egy gyermeket is nekem, aki sajnos meghalt. Végül is szabadon bocsátottam és a Mirjam nevet adtam neki. Magammal akartam vinni Szakszinba***, de féltettem őt otthoni török rabszolganőimtől." A magyarországi — és pesti — iszmaeliták if jairól a XII—XIII. század fordulóján keleti * A dinár itt nem a középkor magyar dénárát jelenti, hanem egy arab aranyat. ** Rati: arab űrmérték. * * * Szakszin, város a Volga torkolatánál, Abu Hamid al Garnati egyik telephelye. író — Jakut — említi, hogy Aleppó (Haleb) arab egyetemén tanulnak. Pest városának ezt a régi kereskedőnépét — amely a magyarokkal egyetemben bal parti fővárosunk őslakója volt, — 1217-ben említi utoljára oklevél: a Szentföldre induló II. Endre király felesége részére biztosítja a pesti „szaracének" évi adóját. Az Aranybulla (1222) után — amely részben ellenük, részben a zsidók ellen is irányult — úgy látszik, kiűzték őket Magyarországról. Emléküket csupán a pesti határ Böszörménykút nevű középkori forrásneve őrizte meg 1325-ből. Az 1230-as évektől nyomuk vész s Pest városába II. Endre németeket — szászokat, osztrákokat — telepít. Budavár megalapítása: magyarok és németek az új fővárosban Az 1241/42. évi tatárjárás krónikása Pest városát már virágzó német városnak írja le. 1235-ben Pest városában említik azt — az ausztriai Baumgartenből származó — Werner lovagot, aki valahol a mai Országház környékén építtette meg késő középkorig emlegetett várkastélyát, Werner-palotáját. A tatárjárás mind Pest városát, mind pedig Ó-Budát jfelperzselte. Azonban sem a magyar (Ó) Buda, sem a bal parti német Pest városának lakossága nem egészében semmisült meg! Amikor IV. Béla 1243-tól megkezdte az új budai vár építését, az új fővárosba Óbuda maradék magyarjait, majd 1248-tól fogva — újabb tatárjárástól való féltében — a bal parti Pest német polgárait is feltelepítette. Az udvarnak részben óbudai, részben esztergomi eredetű udvarnokai a budai városnak északi, Magyar-negyedében helyezkedtek el. Itt állt a régebbi királyi palota is; templomuk a Szombatpiacon levő Mária Magdolna egyház lett. A magyarok e templom temetőjébe temetkeztek. 41