Budapest, 1969. (7. évfolyam)

3. szám március - Vincze Oszkár: Munkaerőcsábítás az építőiparban

Egy szép vágyálom: „Budai Várjátékok r9Jf Lőrinczy György felvételei Salzburg, Bayreuth, Verona, Velence, San Remo, Dubrovnik. Sorolhatnám még Európa más városait is, amelyek minden nyáron egy-egy különleges művészi eseménnyel hívják fel magukra a figyelmet és vonzzák a városba a művészetkedvelő turistákat. Csak Budapest — amelyet ma már joggal nevezhetünk Közép-Európa egyik kulturális gócpontjának — nem használja ki eléggé lehetőségeit ezen a téren. Mi nem versenyezhetünk Olaszország műemlékeivel, Párizs romantikájával és a Szovjetunió idegenforgalmi látványosságaival. Kulturális lehetőségeink azonban különös varázs- és vonzerőt jelenthetnének a külföldi turisták érdeklődésének felkeltésére és hazai közönségünk nyári művészi igényeinek kielégítésére. Színjátszásunk, amely Európa élvonalába tartozik, sok lehetőséget rejteget magában. Igaz, a szabadtéri színpadok igyekeznek nyaranta színvonalas programmal szórakoztatni a budapesti közönséget, de ezek a produkciók nem reprezentálják művészetünk igazi rangját. A külföldi példák, a Szegedi Ünnepi Játékok méltán megérdemelt nemzetközi sikere arra kell hogy biztassa a budapesti kulturális élet vezetőit, hogy az ország fővárosát is hasonló művészi eseményekkel emeljék a hazai és külföldi érdeklődés középpontjába. Külföldi utazásaim egyik legmegragadóbb élménye a dubrovniki szabadtéri játékok megtekintése volt. A játékok szervezői, felhasználva a város utcáit, tereit és az egyes házak udvarait, színpompás repertoárral adtak számot nemzeti színjátszásuk gazdagságáról. Azóta munkál bennem a gondolat: mért ne lehetne ennek a lehetőségét nálunk is megteremteni? Ennek szükségességét egyébként, a „Film Színház Muzsika" egyik dubrovniki beszámolójának szerzője is felvetette. A budai várnegyed, maga a királyi palota, rengeteg lehetőséget kínál különleges színházi események megvalósítására. A várnegyed (Úri utca, Táncsics utca) középkori házainak udvara ideális színtér különleges magyar és külföldi kamaradarabok bemutatására. A kiszemelt udvarok természetes színpaddal és nézőtérrel rendelkeznek, így semmiféle építészeti és egyéb beavatkozásra nincs szükség. Befogadóképességük körülbelül 300 fő. Az üyen színházi előadásra alkalmas természetes helyszínek különleges repertoárt igényelnek, hiszen nem tűrnek meg semmiféle díszletet. A játék terét maga a környezet építészeti megoldása kell hogy megadja. Ez természetesen döntően befolyásolja a darabválasztást. Olyan tragédiákat és vígjátékokat kell tehát bemutatni itt, amelyeket a környezet illúziókeltően kiszolgál. Az egyik színpad egy barokk ház udvara lehetne, három oldalról épülettel, erkélyekkel körülvéve, amelynek nyitott részén szabályos kétszintes, füves színpad van, lépcsőzetes megoldással. Két-három régi fa teszi hangulatossá s hátul egy gyönyörű kovácsoltvas kerítés zárja a színpadot. Horizontként a csülagos ég szolgál. Akusztikája kiváló. Főleg vígjátékok előadására alkalmas. A másik színhely középkori ház román boltívekkel határolt udvara lehetne, belső lépcsővel, amely a boltozat tetejére vezet. Ez kétszintű játéktérre is alkalmat ad. Az udvart körülvevő függőfolyosó még „páholy"-üléseket is biztosítana. Ez a színhely főleg drámák és tragédiák hangulatát idézi. Előnye még mindkét helynek, hogy rossz időben is meg lehet tartani az előadásokat, mert az udvarok kifeszített színes ponyvával védetté tehetők. Sőt, ez még a hely romantikáját is fokozza. Természetesen gondolni kellene a külsőségekre is, a darab és színhely hangulatához megfelelő külsőségekre: jelmezes jegyszedőkre, fáklyás világításra stb. A másik kiaknázható lehetőség, amelynek óriási perspektívája van, maga a királyi vár belső része, illetve a körbástya felhasználása nagyszabású ünnepi játékokra. Ez a színhely talán a legideálisabb szabadtéri színpada a városnak. Színpadi része a Globe Színházra emlékeztet, kör alakú bástyájával és körbefutó fakorridorjávai. A „színpad"-dal szemben teljesen természetes nézőtér van: félköralakban emelkedő domb, amely a palota déli szárnyépületéhez csatlakozik. Az egész helyszín leginkább mozgalmas történelmi drámák, operák bemutatására volna alkalmas. A magyar színjátszás szinte „magyar" szerzőként tartja számon Shakespeare-t. Mi lenne, ha például egy Shakespeare-ciklussal öregbíthetnénk itt színházi kultúránk hírét a világban ? Érdekes megoldás volna s a régi népszórakoztatás középkori hangulatát adná, ha a nézők a nézőtéren (dombon) nem székeken, hanem vastag párnákon, a pázsiton foglalhatnának helyet. Sorolhatnék még ötleteket, de hiszen ennek a kis cikknek a célja inkább a gondolat felébresztése, mintsem az ötletek kidolgozása volt. Örülök, hogy a „Budapest" című folyóirat teret ad ennek a kis írásnak; az ötlet publikálása talán kimozdítja a holtpontról ezt a két éve fogant ötletet. A külföldi és a hazai közönség — úgy érzem — támogatná ezt a kezdeményezést. Ha megteremtenénk a budai várjátékokat, azt hiszem, még több érdeklődőt vonzana fővárosunk. Gondolom, hogy a célok megvalósítása nem is egy szerv feladata. A Fővárosi Tanács, a társadalmi szervezetek (Hazafias Népfront, a KISZ, a szakszervezetek, valamint az IBUSZ) lehetnének ennek az elképzelésnek a mecénásai. Milyen öröm lenne, ha a falragaszokon már az idén nyáron hirdetnék : „Budai Várjátékok 1969." Seregi László 32