Budapest, 1969. (7. évfolyam)

3. szám március - Vincze Oszkár: Munkaerőcsábítás az építőiparban

I a tehetséges és ambiciózus fiatalokkal foglalkoznak. A klubok — és ezért nem hibáztathatók — versenysportolókat akarnak nevelni. Ha egy fiatal jelentkezik valamelyik szakosztálynál, először megnézik, megfelelő-e a testi felépítése, elég ügyes-e, és aztán megkérdik: vállalja-e rendszeresen az edzések látogatását. Ha valaki például azt mondja, hogy ő a heti hat edzés közül csak három tréningen szeretne részt venni, mert nem akar élsportolóvá válni, csupán szórakozásból szeretne edzeni — szóba sem állnak vele többé. A mi felnőttjeinknek fiatal korukban jobban hozzátartozott az életéhez a sport, mint a mai diáknak. Pedig a sport iránti érdeklődés alaposan megmegnövekedett, az iskolában, az osztályban tekintélyük van a jól sportoló tanulóknak. Viszont szinte teljesen elfeledkeztünk arról, hogy lehet műkedvelő módra is sportolni; hogy ki lehet menni egy pályára csupán a szórakozás kedvéért, és van ember, sőt, diák is, aki nem akar világbajnok vagy rekorder lenni. Egyszerűen élvezni akarja a sportolás örömét. A MAI FIATALOK sok szórakozási lehetőség között választhatnak, és részben ezért sikkad el kissé a sport. De másrészt fiatalok és felnőttek egyaránt keveset hallanak arról, miért is lenne olyan fontos a sportolás. Kevés a józan érv, a hathatós propaganda. Pillanatnyilag ugyan a jó propagandának is kicsi lenne a foganatja, mert ha hirtelen megnövekedne nálunk a sportolási igény, ezt elég nehéz lenne kielégíteni. De érdemes lenne megkezdeni új lehetőségek kiépítését. Jártam számos világvárosban, és mindenütt az a rend, hogy aki belép egy sportklubba és megfizeti a nem éppen alacsony tagdijat, egyúttal használhatja a klub valamennyi létesítményét is. Nálunk is sokan hajlandók lennének anyagi áldozatot hozni a sportért. Ha a szervezett tömegsportra fordított, valóban nagy összegekből elcsípnének egy részt arra, hogy például kerületenként egy-egy sportbázist építsenek ki, és a pályák felszerelésének használatát — megfelelő díj ellenében — bárkinek engedélyeznék, már lépnénk egyet előre. Legyen bérelhető csónak a Rómain vagy Csepelen, legyen elég síléc és ródli a Szabadság-hegyen, akkor már következhetne a propaganda, működésbe léphetne a KISZ, a szakszervezet, hogy rávegye a fiatalokat és felnőtteket: éljenek a lehetőséggel! Az önköltséget bizonyára szívesen megtérítené a szülő, ha fia vagy lánya úgy és akkor sportolhatna, ahogyan erre kedve és ideje van. A felnőtt számára is az lenne a fontos, hogy maga választhassa meg, mikor és mit akar sportolni. Ne arra agitálják, hogy meghatározott időpontban menjen futballozni vagy futni, hanem arra biztassák, hogy a sport révén egészségesen éljen és erre kapjon is alkalmat. Viszont vállalja is sportolása költségeit — ugyanúgy fizessen érte, mint a színház vagy meccsjegyért. Fejes László felvétele 31 vssHíPS IHHHHmHhí