Budapest, 1969. (7. évfolyam)

3. szám március - Dr. Szekeres József: A Tanácsköztársaság első napja a Városházán

keztek kialakult állásponttal, egyelőre csak az ügyek egymás közötti felosztását, a döntési jog felparcellázását végezték el. A személyi változások tekintetében még szükségesnek látták a pártjaikkal és a szakszervezettel folytatandó további megbeszéléseket. Első intézkedéseikkel a budapesti lakosság, a munkástömegek nyomorúságos helyzetén kívántak valamit enyhíteni. Ötven évvel ezelőtt, a hosszadalmas s elvesztett háború terhei s káros következményei nyomorúságos körülményeket teremtettek Budapesten, különösen a munkásság s az alacsonyabb keresetűek számára. A közellátás az ország megszállása, a blokád s a készletek hiánya miatt szinte teljesen csődöt mondott; ha áru érkezett a boltokba, még a jegyre kiutalt csekély adagokért is napokig kellett sorbaállni. A lakásínség a menekülők fővárosba özönlésével leírhatatlan állapotokat teremtett: a kétmillióra duzzadt lakosság számára kevésnek bizonyultak a meglevő lakások; a pályaudvarokon hosszú sorokban álltak a lakások céljaira használt vagonok. Érthető tehát, ha a népbiztosok elsősorban a legkiáltóbb ellentétek és visszásságok felszámolására törekedtek, arra, hogy azonnal nyújtsanak valamit a munkástömegeknek. ÍGY SZÜLETTEK MEG AZ ELSŐ INTÉZKEDÉSEK a proletárgyermekek ingyenes fürdetéséről, a svábhegyi nagyszállónak a tüdőbeteg gyermekek részére való lefoglalásáról. Majd rendeleteket hoztak a zárt magánkertek megnyitására (ilyenek voltak a Nemzeti Palota kertje, az Orczy kert, a belvárosi Károlyi kert és a budai Karácsony palota mögötti kert), a tanítás újrakezdésére és a tandíjszedés megszüntetésére, a Margitsziget megnyitására, a házasságkötés egyszerűsítésére, a főváros művelésre alkalmas területeinek megmunkálására, és a hivatali ügyintézésben járatlan dolgozók tájékoztatását és segítését szolgáló panaszirodák felállítására. Budapest új vezetőinek első intézkedései tehát a városi élet szinte minden területére kiterjedtek. Március 25-én széles körű tanácskozások kezdődtek az ügyosztályok, a kerületi elöljáróságok és a legfontosabb intézmények új vezetőinek kiválasztására. Március 26-án került sor 36 új városvezető ünnepélyes beiktatására. A Vörös Újság így emlékezett meg erről a főváros életében oly jelentős eseményről: „Sötét és gonosz korszak záródik le a mai nappal Budapest történetében. Kimúlt a népgyűlölő, élősdi osztályközgyűlések s gerinctelen szolgáik, a feudális hatalmakkal pajtáskodó s az alkalmazottakkal szemben zsarnoki polgármesterek és tanácsnokok uralma . .. Budapest népe birtokába vette az osztálykreaturáktól bitorolt városvezetést s boldogan ujjonghat fel, mert végre szabad levegő, igazság, becsület és a dolgozó proletariátus tiszta szelleme költözik be a városházára." AZ ŰJ IGAZGATÁS A VÁROSI ÉLET EGÉSZÉRE KIHATÓ, új szellemű intézkedések meghozatala mellett a napi kérdések tömegében hozott döntéseket. Ezekben a napokban oldották meg a tűzoltóság vezetését, a leváltott tisztviselők elhelyezését, a hadisegélyek továbbfolyósítását, a különféle szabadjegyek és indokolatlan kedvezmények megvonását, egyes hivatalok megszüntetését, egyházi alapítványok letétbe helyezését, a fizetési minimumok megállapítását, a szén- és élelmiszer küldemények szétosztását, új óvodák létesítését. E periódus legfontosabb intézkedései közé tartozott a közüzemek új vezetőinek kijelölése, a munkásigazgatás megteremtése oly módon, hogy a nehéz viszonyok közepette is biztosítani lehessen a városi közszolgáltatások zavartalan fenntartását, a víz-, gáz- és áramtermelés folytatását, a szemétszállítás rendszerességét, a közúti villamosközlekedés nagyobb zökkenők nélküli lebonyolítását. Az új közigazgatási apparátus és a munkásigazgatás megteremtésével egyidejűleg kellett gondoskodni az alkalmazottak helyzetének javításáról, a közüzemi munkások emberi munkafeltételeinek, élelmezésének biztosításáról. A további hetekben azután, a helyes intézkedések mellett, a problémák gyors megoldására való törekvésből fakadóan sor került nem kellő körültekintéssel összeállított intézkedések meghozatalára is. Ezek közé tartozott a felekezeti temetők államosítása, a temetkezési uzsora megszüntetésével egyidejűen bevezetett merev és értelmeden temetkezési rend, a fővárosi kórházak vezetőinek válogatás nélküli elbocsátása, a szakképzett és begyakorolt egyházi egészségügyi személyzet és orvosok eltávolítása, az iskolák igazgatóinak leváltása, a tanítás új rendjének meggondolatlan bevezetése, mindmegannyi, a vallásos emberek érzékenységét sértő rendelkezés. Nyilvánvaló, hogy ezek az intézkedések nem szolgálták a munkáshatalom erősítését, megzavarták az első napok kirobbanó lelkesedését, szükségtelen fennakadásokat okoztak a mindennapi életben s megosztották a munkástömegeket is. A FŐVÁROS NÉPBIZTOSAI ÁPRILIS 17-ÉN csaknem négyhetes szakadatlan munka után adták át az ügyintézést a Budapesti Forradalmi Központi Munkás- és Katonatanács öttagú elnökségének. A népbiztosok működésének megszűntével lezárult a proletárdiktatúra fennállásának első szakasza Budapest életében. E rövid megemlékezés célja elsősorban a mindmáig kellő mértékben fel nem tárt kezdeti időszakaszról való tájékoztatás; de nem vállalkozhatunk a népbiztosok tevékenységének átfogó értékelésére. E vonatkozásban azonban szükségesnek látjuk megemlíteni, hogy fő feladatuknak a Forradalmi Kormányzótanács iránymutató rendeleteinek a végrehajtását tekintették a főváros különleges viszonyai között. A csonka hónap, vagyis 27 nap, nem bizonyult elégségesnek a helyes értelemben vett önálló tevékenység kialakítására, a centralizmus és a szükséges autonómia megfelelő arányainak kimunkálására. A népbiztosok a legfontosabb feladatokat erejükhöz, tapasztalataikhoz s főleg a lehetőségekhez képest igyekeztek jól megoldani; a hibák, amelyeket elkövettek, részben gyakorlatlanságból, részben az egyszerre mindent megjavítani akarásból születtek. A néhány elhibázott rendelet, melyeket később ki is javítottak, nem csökkenti azoknak az embereknek az érdemeit, akik nehéz helyzetben, kedvezőtlen nemzetközi viszonyok közepette is, vállalták a néptömegek, a főváros milliós lakossága érdekeinek képviseletét, a munkáshatalom vitelét, az új társadalmi rendszer építésének nehéz feladatát Budapesten. Nem tekinthető véletlennek, hogy az 1919. áprüis 7-i választásokon a főváros lakossága — éppen a népbiztosok alapjában helyes városvezetése következtében is — döntő többségében a Magyar Tanácsköztársaság mellett adta le szavazatát. 19