Budapest, 1969. (7. évfolyam)

3. szám március - Kereszty András: Az ismeretlen XVI. kerület

túri éveinek emlékét talán az egykori lakóháza falán elhelyezett táblánál is hívebben őrzik azok a korszakalkotó művek, amelyeket részben, vagy egészében 1910 és 1919 között itt komponált. Itt, a kertes kis házban fejezte be feltehetően már a Kékszakállú herceg várát, az Allegro Barbarót követő zongoradarabokat és — mint egy levelében írja: szemét bántó gyér petróleumlámpa-fény mellett itt írja a Csodálatos mandarint is. Kodály, Reinitz Béla, Balázs Béla gyakran meglátogatják itt, és a rákoskeresztúri vándorszokáshoz alkalmazkodva innen jár be Bartók is hetente kétszerháromszor Pestre, a Liszt Ferenc térre, hogy megtartsa a Zeneakadémián zongoraóráit. A mammut-művek mellett egy szerény kis apróság közvetlen rákoskeresztúri vonatkozást is őriz Bartók életművében. A „Bartók Béla összegyűjtött írásai" című posthumus kiadvány 228. oldalán egy szlovák népdal található. Ezt a zeneszerző nem Szlovákiában, hanem itt — a rákoskeresztúri szlovákoktól gyűjtötte. A kottapélda fölött ez áll: énekelte Burger Zsuzsa. Rákoskeresztúr. 1915. A szép, melankólikus szlovák népdal szövegének fele érdekesképp magyar, másik fele szlovák, eképpen: „Ültettem ibolyát, Rozmaring mi vyosu, özvegy embert vártam Mladenec mi priosu" Aki a művelődéstörténeti érdekességeket kedveli, az egyébként ma még csak igen-igen vázlatosan feltárt rákoskeresztúri Bartók-vonatkozásokon kívül is találhat néhány csemegét ebben a kerületben. Mint például az öreg rákoscsabai katolikus templom! Híres-nevezetes múlt századi esküvő színhelye volt ez a szerény kápolna. Jókai Mór és Laborfalvy Róza esküdtek itt egymásnak örök hűséget. A kis plébánia anyakönyve minden kétséget kizáróan őrzi mindmáig a nevezetes menyegző írásos dokumentumát — egy kis szépséghibával. A plébános úr ugyanis — ki tudja, kinek a kérésére - máig is jól felismerhetően, másszínű tintát használva átjavította a születési évet, a ténylegesnél 4 esztendővel ifjabbá téve ily módon Jókai Mórné szül. Laborfalvy Rózát. ITT ÉLT ÉS DOLGOZOTT, a XVII. kerületben Dési Huber István és sógora, Sugár AncJor. Itt él ma is Rákoscsabán, Derkovits Gyula özvegye, itt írta meg híres Derkovitskönyvét, a „Mi ketten"-t. Egy idézet özv. Derkovitsné egy 1966 áprilisában kelt leveléből . . . „1940 augusztusában Gyula halála után költöztem ide Rákoscsabára . . . Mikor Derkovits Gyula 1929-ben a Dózsa-metszetsorozatra készült, tanulmányozta a Dózsa-felkelés történetét . . . terepszemlére indult vonattal egész Isaszegig. 1929 tavaszán vele barangoltam én is itt, Rákosmezein. A Keletiből vonattal jöttünk, aztán vissza gyalogosan. Nagyon tetszett neki a vidék, különösen a péceli dombos határ . . . egy kis vízfestményt is készített erről ..." EZT A LEVELET DERKOVITSNÉ a XVII. kerületi tanács vb-e!nökének írta, a minapi látogatáskor mutatta meg nekem a tanácselnök ott, a XVII. kerületi tanácsházán. Kérdezni akartam valamit tőle a levéllel kapcsolatban, de hirtelen a szavamba vágott az idegtépően erős, fülsértően felerősödő, már-már háborús emlékeket ébresztő zúgás, süvítés. Megnyugtattak: semmiség, csak a légvonalban egy ugrásnyira fekvő Ferihegyre száll le egy TU vagy Caravelle gép. . — Érdekes látvány ám ez a terület egy ilyen éppen leereszkedő repülőről nézve — mondta nem minden él nélkül a XVII. kerületi tanács elnöke. — Magasról szép, egységes térség, zöldebb, szürkébb foltokkal. Aztán hogy A Vigyázó (volt Podmaniczky) kastély 1760 körüli barokk épülete A római katolikus templom belsajt (1740) A rákoscsabai Halászkertben levő lengyel emlékmű (részlet). Siklós Péter felvételei p- V J W- ..< r C" wPI kicsit lejjebb ereszkedünk, már pontosan látom: itt van Csaba, ott Keresztúr, itt a főútvonal, a Cinkotai út, a Vegyiművek, még azt is sejtem, hol a Tanácsháza. És tudja: onnan felülről tényleg szakasztott úgy néz ki, mintha ez az egész simán-töretlenül összetartozna, egybefolyna-egybeforrna Budapesttel. Aztán még lejjebb ereszkedik a gép, egészen leereszkedik, ide, a földre, a kerület határába — és akkor már látszik, hogy hát azért még egy és más elkelne ahhoz, hogy ne csak „a XVII. kerület" legyünk, hanem valóban Budapest Főváros XVII. kerületévé fejlődjünk. 17