Budapest, 1969. (7. évfolyam)

3. szám március - Kereszty András: Az ismeretlen XVI. kerület

később katolikus és evangélikus szlovákokat telepítettek. Egészen 1945-ig szinte kitapintható határvonalai voltak — különösen Keresztúron — a német, a szlovák és a magyar „körzeteknek", település-részeknek. De hát mindez a múlt, ugyancsak távoli múlt, ami vajmi kevéssé befolyásolja az öt település — az ősrégi és az újabb keletkezésű Rákos-falvak lakóinak életét. És ennek a mai Rákos menti életnek annyi gondja, baja, megoldatlan és megoldandó problémája van, hogy a még oly érdekes történelmi múltnak is fölébe kerekedik. Korántsem szeretném kegyeletrombolással vádolni a mai XVII. kerületieket, de beszélgetéseink közben úgy éreztem: a Rákos-mezei országgyűlésnek egész dicsőséges, vérzivataros, zűrzavaros történelmi hagyatékát örömest elcserélnék a kerület busz-útvonalait keresztező vasúti sorompók néhány közúti aluljárójáért, avagy azzal a központi gázvezetékkel, amelynek Pécel felé haladva, végrevalahára majd Rákoskeresztúrt is be kell kötnie a főváros gázhálózatába. ÉRDEKES DOLOG - mondják a keresztúriak —, hogy őseink 500 — 600 évvel ezelőtt is naponta jöttek-mentek Pest és az otthonuk között! Lokálpatrióta-szivet megdobbantó érzés lehet olyan helyen lakozni, amely település már fél-évezrede bolygóváros — még akkor is, ha ezt az urbanisztikai fogalmat alig egy-két éve ismerik. Ez nem bizonyít mást, mint hogy a Rákos-falvak gondjaibajai régebbiek, mint az urbanisztika tudományága. De ha a Rákos-vidéknek, a XVII. kerület 27 ezer mai „ingázójának" van is történelmi hagyománya — e hagyományt azért nem szükséges egyértelműen a haladó hagyományok közé sorolni! Mert bizony nem más ez, mint nagy múltú — kényszerűség. Sokan dehogy is mennének Csepelre, Erzsébetre, vagy éppen a Fehérvári útra dolgozni, ha a kerület ipara munkát adna. De hát nemigen ad. Mint mondtuk, a lakosság foglalkozása megváltozott, 17 ezer munkás jár innen a gyárakba, szomszédos és távolabbi kerületekbe. Itt a kerületben mindössze egy komoly üzem, az Egyesült Vegyiművek — az 1941-ben alakult néhai Magyar Vegyiművek RT. utódja — működik. A Vegyiművek átalakulása, fejlődése, korszerűsödése, a tervszerűtlenségtől az eredményességig, következetes tervszerűségig megtett küzdelmes útja külön monográfiát, de legalább részletes tanulmányt érdemelne. Igen tanulságos dolgozat lenne laikusoknak, hozzáértőknek egyaránt. Itt csupán annyit: 1956-ban a gyár mindössze 4 millió forint értékű exportot gyártott, 702 dolgozóval, 1966-ban: 1105-ös létszámmal 85 millió forint az export. 1956-ban a gyári átlagkereset 1297 forint volt. 1966-ban: 1958 forint. Ezek az adatok, úgy hisszük, az iparszervezésben jártasnak még többet mondanak, mint a laikusoknak. Az azonban laikusnak és szakembernek egyaránt meglepő, hogy a kerület eme egyetlen nagy gyárában is igen-igen kevés XVII. kerületi dolgozik. Ők távolabbi kerületekbe járnak, hoszszú hajnali vándorúton, s a távolabbi kerületekből ugyancsak hosszú hajnali vándorúton érkeznek ide, az Egyesült Vegyiművekbe dolgozni. Ez ugyan kissé meglepő lehet, de e meglepő s talán némileg logikátlannak ható tény igen érthető és logikus következménye, hogy reggelente nemcsak a Rákoskeresztúrról befelé, hanem az oda kifelé tartó autóbuszok is — mint az illetékes szakemberek is megállapították — „minden tekintetben zsúfoltnak mondhatók". Dehát a minden tekintetben gyenge XVII. kerületi közlekedésről cikkünkben is — és hivatalosabb fórumokon is — már sok szó esett. nek sziluett és illúzió-rombolásától. Hiszen mar réges-rég feladták az idillikus, nagyváros melléki falusi élet illúzióit. Helyére új vágyálom került: a nagyvárossá, fővárossá-épülés, szépülés vágya. És hát ami azt illeti: ezt a kerületet sem ipari, sem korszerű lakás építkezéssel nem igen kényeztet-VIGASZTALÖ AZ A TÉNY, hogy hamarosan új ipari nagyüzem épül a kerületben, a Hungarocamion javító-karbantartó üzeme. Az építkezés költségei a tervek szerint 110 millió forintot tesznek majd ki. A Cinkotai úton tervezett új üzem remélhetően a XVII. kerületi ipari szakmunkások részére is jó munkalehetőséget biztosít majd. Mindenesetre a XVII. kerületiek nemigen féltik a hangulatos, régi, szlovák, nádtetős házacskákkal ékes hagyományos városképüket az új üzem többemeletes, magasbatörő irodaépületéte el sem a múlt, sem pedig a jelen. Ügy látszik, az a Lánchídtól légvonalban számított 22 kilométer a mindennapi gyakorlatban még csak megsokszorozódik, és nem a tanácselnök által említett minisztériumi ember az egyeden, aki nemigen vette tudomásul, hogy a főváros XVII. kerülete — csakugyan a főváros még. De hát azért — ha a tanácselnök, Czitron Lajos beszámolójának szavai szerint „hosszú harc után'' is — épül a létfontosságú csatorna-hálózat, amelynek teljes elkészülése 1970-re várható, és ez még akkor is örvende-A Hunyadi utcai Bartók-ház Emléktábla a Bartók-ház falán tes dolog, ha a munkálatok jelenleg még csak a X. kerület területén tartanak. A remélhetően XVII. kerület részére is gázt szolgáltató péceli vezetéket már említettük, ugyancsak az emlékezetes „helyrajzi" vitát kiváltó egészségházat is, amelynek építkezése ugyan még nem indult meg — de azért felépülését a kerület lakói és közigazgatási vezetői egyaránt igen remélik. KÜLÖNÖS KERÜLET ez a XVII. kerület! A városiasodás elemi akadályaival küszködik még, ugyanakkor micsoda meglepetéseket produkál! A rákosligeti Liszt Ferenc utca 52/a számú ház igazi meglepetés! Nem, — nem ritka értékes műemlék. Azaz: ritka értékes, csak éppen nem műemlék. Ellenkezőleg: a „legújabb kor emléke". Itt, a — régi Akadémia — mai Liszt F. utca 52/a számú telken szinte teljesen társadalmi munkával felépült 1959 februárjában az első magyar Űrrakéta és Műhold Megfigyelő Állomás. Nem különös? Körös-körül nem működhet egy gáztűzhely sem, és a háziasszonyoknak gondot okoz, hogy mosogatás után milyen szükség-csatornába öntsék a szennyvizet. Az ember bokáig érő sárban tapos az utcákban és a házaknak csaknem egyharmada ma is válvogház, vagy nádfedeies. És közöltük felépül — méghozzá társadalmi munkában — egy 29 méter magas és egy hét méteres kör-antenna. És elkészül a hozzátartozó elektromos-elektronikus laboratórium. Néhány száz méterrel távolabb még nemrég olyan régi iskola működött, amelyben 50 gyereket voltak kénytelenek megfelelő tantermek híján egyszerre tanítani. Itt pedig — a L.iszt Ferenc utca 52/a-ban, Horváth Tibor mérnök 1959. szeptember 13-án este rádiófigyelő berendezésén felfogta a holdra leszálló első szovjet űrrakéta jelzéseit, 1963. június 14-én, 11 óra 30 perckor pedig ugyanitt magnóra rögzítették a világ első női űrhajósának, V. Tyereskovának a földre küldött üzenetét. A magnószalagot ma is őrzik az Asztronautikai Állomáson, és talán néhány évszázad múlva a Rákos-mező történetéhez, a viszálykodó nagyurak országgyűléseinek krónikája mellé ezt a dokumentumot is megőrzik majdani idők történészei. Az űrállomásra nagyon büszkék a XVII. kerületiek; talán annál is büszkébbek, mivel a statisztikák szerint 1939-ben még az itteni felnőtt-lakosság egyharmada - a Magyar Tudományos Akadémiától légvonalban alig 20 kilométernyire — teljes vagy csaknem teljes analfabéta volt. EGYÉBKÉNT, HA MÁR ITT TARTUNK! A közlekedés és egyéb kommunális problémák mellett a XVII. kerületiek panaszlistr-án előkelő helyet foglal el a kulturális ellátottság - helyesebben: ellátatlanság — is. A főútvonal mellett a kerület régi mozija hosszabb ideje bezárt kapukkal szomorkodik: a nézőtér mennyezete életveszélyes állapotban van. Helyette az új Dózsa kultúrházban játszik a mozi. Ez a kultúrház s benne az ország egyik legrégebbi és legeredményesebben tevékenykedő Képzőművészet Barátainak Köre szintén joggal a kerület egyik büszkesége. De van itt más is, amire nemcsak egy pesti peremkerület, hanem talán a világ bármely nagyvárosa is büszke lenne! Bartók Béla Csodálatos mandarinjának partitúráján, az utolsó lapok egyikén jól kivehető írással - Bartók kézírásával — ott áll: Keresztúr, — és a dátum: 1918. Bartók rákoskeresz-A „Dózsa" Művelődési Ház 16