Budapest, 1969. (7. évfolyam)

3. szám március - Katona Éva: Beszélgetés Somlai László igazgatóval az élelmiszerellátásról

Egy budapesti lakosra eső Megnevezés Közért éves forgalom évenkénti Közért forgalom Zsír 1 500 vagon 7 kg Tőkehús 3 800 vagon 19 kg Húskészítmény 2 700 vagon I3)5 kg Baromfi 680 vagon 3.4 kg Hal (élő) 300 vagon i,5 kg Tojás 90 millió db 45 db Liszt 3 000 vagon 15 kg Száraztészta 340 vagon 1.7 kg Kenyér 13 000 vagon 65 kg Cukor 4 000 vagon 20 kg Tej 12 millió liter 60 liter Vaj 380 vagon 1.9 kg Kávé 370 vagon i,6 kg Édességáru 600 millió Ft 300 Ft Déligyümölcs 700 vagon 3.5 kg Konzerv 250 millió Ft 125 Ft Bor 10,5 millió liter 5 liter Sör 20 millió liter 10 liter Egy budapesti lakos évente 4350,— Ft-ot költ el a Közértben. — Mióta beszélhetünk fordulatról az élelmiszer kereskedelemben ? — Ha kérdésére azt felelném, hogy 1957 óta, válaszom igaz lenne, de nem egészen pontos. Tagadhatatlan, hogy az alapvető változást a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány tette lehetővé, az a politikai koncepció, amely az emberek életkörülményeinek állandó javítását határozta el, nem a nyilatkozatokban, hanem a gyakorlatban. Az elmúlt tíz-tizenkét év alatt sikerült az iparban, a mezőgazdaságban és a nemzetközi kapcsolatok révén olyan termékbőséget elérni, amely alapját képezi a kulturált kereskedelemnek. Azóta folyik látható lendülettel a modern üzlethálózat fejlesztése; az utóbbi évtizedben fordíthattunk nagyobb gondot a gépesítésre, a megfelelőbb csomagolásra, a kirakatokra, a reklámra, stb. Ennek jeleit legszigorúbb kritikusaink is elismerik. Igaz azonban az is, hogy a Közért munkáját 1948 és 1957 között sem csak a hibák jellemezték. Ezekben az években láttuk el Nagybudapest peremkerületeit üzletekkel és már akkoriban megkezdtük az áruház rendszerű élelmiszerboltok létrehozását. 1954-ben indítottuk el a kereskedelmi tanuló képzést és nem sokkal később hoztuk létre a Közért és a vásárlók életében oly jelentős változást eredményező első önkiszolgáló boltokat. A közellátás nehézségeivel vívott csaták éveiben kialakult a szocialista élelmiszer-kereskedelemnek egy nagyon értékes gárdája, mind a boltokban, mind az irányító szerveknél. Az ő munkájukra, jó és rossz tapasztalataikra épül mindaz, amivel már most is elégedettek lehetünk. A SZAKMA ÁTALAKULÁSA — Mit tart Somlai László a legjelentősebb szerkezeti változásnak a kereskedelemben ? — Habozás nélkül válaszolom: az önkiszolgáló rendszert. A hagyományos élelmiszer kereskedelem annak a túlhaladott életformának felelt meg, amelyikben a vevők a mainál lényegesen kevesebb számban, a mainál lényegesen kevesebb féle árut vásároltak, s kissé ráérősen. A mai meggyorsult életritmus szétfeszítette a régi kereteket. El lehet-e képzelni egy nagyforgalmú üzletben a vásárlók hagyományos kiszolgálását, mondjuk, úgy délután öt és hét óra között ? El lehetne-e helyezni akárcsak azt a 40—50 féle árut úgy, hogy az eladónak ne kelljen ide-oda szaladgálnia és az időt ezzel töltenie ? Gondolja el, a Közért teljes áruválasztéka kb. 3400 féle cikk. Kezdetben, mikor az önkiszolgáló rendszert bevezettük, dolgozóink ugyanolyan bizalmatlanok voltak iránta, mint a vevők. Az idő és a tapasztalatok bebizonyították az új forma életrevalóságát. Ma több mint ezer önkiszolgáló Közért bolt működik a fővárosban; az önkiszolgálás mind a vevők, mind a szakemberek számára természetes, ésszerű és kedvelt eladási forma lett. — Ezzel lépett a kereskedelem a nagykorúságba, s lett a modern nagyiparhoz hasonló, munkamegosztáson alapuló gazdasági ágazat. Megszűnt az élelmiszer kereskedelem kicsinyes, szatócs jellege. Ez a szakma is szakosodott. A méréssel és összeadással pepecselő, a vevővel beszélgető segéd helyébe a modern kereskedelmi üzem szakalkalmazottja lépett, akinek egy-egy részfeladatot kell jól tudnia. Jórészt elkülönült a csomagolás és az eladás, másmás szakemberek foglalkoznak a rendeléssel, a szállítással, a raktározással, a terítéssel, a vevők útbaigazításával, illetve kiszolgálásával és az ellenőrzéssel. — Lényegesen megváltozott a boltvezető szerepe, kivált a nagy üzletekben és az áruházakban. Funkciója átalakult: közeledik és egyre hasonlóbb lesz az új típusú üzemszervezőéhez. Már nem az a dolga, hogy „mindenütt ott legyen" és az alkalmazottaknak a pillanatnyi helyzet szerint ilyenolyan instrukciókat adjon egész nap. Az ő feladata a bolt teljes munkájának megszervezése, a munkakörök pontos kialakítása, a gépezet zavartalan működtetése. Közgazdasági jártasság nélkül egyre kevésbé boldogul. MIT KELL TUDNIA A PÉNZTÁROSNAK? — Az önkiszolgáló rendszer csakugyan bevált. De a vevők gyakoripanasza, hogy túl sok időt vesz igénybe a pénztár előtti sorbaállás. — Az önkiszolgáló rendszer kulcskérdése a pénztár úgynevezett átbocsájtó képessége. Vállalatunk ezért igen nagy súlyt helyez a pénztárosok képzésére. 1966-ban hoztuk létre saját pénztáros iskolánkat, ez azóta is eredményesen működik. A tanfolyam nyolc hónapig tart. A részvevőknek megtanítjuk a gépismeretet, a gépkezelést és valamennyi Közértben kapható áru árát. Érdemes azonban erről pár szót szólni. — A szakképzett pénztáros „vakon" üti le a billentyűket, akár a gépírónő. Szemével nem a gépet, hanem csak az árut nézi s automatikusan végzi a számlázást. Az iskolában ezt úgy tanulják és gyakorolják, hogy a sokféle árut folyamatosan és mind gyorsabban a vászonra vetítik, a pénztáros jelöltnek pedig eközben blokkolnia kell. Hogy a teljesítmény mennyire növelhető, ezt pénztáros versenyeinken láthatjuk. Az első helyezetteknek három perc sem kell száz tétel összeszámolásához. A nők ebben a munkában bámulatosan ügyesek! A csúcsteljesítményt azonban nem itthon, hanem Londonban láthattam, egy nagy áruházban, ahol tapasztalatszerzés céljából jártam. Itt a pénztárkezelő nőktől nemcsak a hibátlan és villámgyors blokkolást várják el, hanem azt is megkövetelik tőlük, hogy eközben csevegjenek a vevővel. És mosolyogva megoldják ezt is! Egyébként ott műszakkezdés előtt az áruházi személyzet a cég kozmetikai szalonjába megy, ahol gondoskodnak ápolt, a vevő bizalmát megnyerő külsejéről. Szerintük ez is hozzátartozik ahhoz, hogy a vásárló jó közérzettel távozzon az üzletből és másnap visszatérjen. Hát ettől még egy kicsit messzi vagyunk és nem is gondolom, hogy a legsürgősebb tennivalónk ez lenne. VÁSÁRLÓK, ELADÓK — Ami a vásárlók közérzetét illeti, mint vevő tapasztalom, hogy elég gyakran kell a Közértből rosszkedvűen kimenni. — Ez, sajnos, így van. De azért hozzáteszem, hogy a budapesti közönség ingerültsége nem kereskedői leányálom. — Csodálkozik ezen? A vevő a csúcsforgalomból érkezik, lökdösik a villamoson, taszigálják a boltban, otthon várja a munka, a család, s még jó, ha megússza a napot kalauzi-utastársi rendreutasítás nélkül. S a Közértben sem érik mindig idegnyugtató benyomások. Például a mérésnél, a számolásnál, az esetleges reklamációk visszautasításánál. — Mi mindent elkövetünk, hogy a panaszok száma csökkenjen, és nem vádolhat a mundér becsületének védelmével, amikor azt mondom: általában javult a bolti dolgozók modora. Szinte kifogástalan az édesség boltokban és a kávé-tea szaküzletekben, de a nagy Közért boltokban, az ABC-áruházakban is csökkennek a panaszok. Ebben a tekintetben is beválik a gazdaságirányítás reformja. Ösztönző hatásától a jövőben még többet várunk. — A versenyre gondol ? — Igen. Mi nemcsak a Csemege vállalattal és a szövetkezeti kereskedelemmel állunk versenyben. Ma már saját üzleteinknek sem mindegy, hogy hogyan alakul a forgalom, mivel az alkalmazottak jövedelme ezzel összefügg. Az élelmiszer forgalom csak egy bizonyos határig adódik önmagától. Azon túl nagyon sok tényező befolyásolja. A helyzet, amelyben forgalmunkat le kell bonyolítanunk, folyvást változik. Már 1958-ban tapasztaltuk az iparcikkek konkurrenciáját. A részletakció bevezetésével és kibővítésével ugyanis a vásárló közönség hasznos háztartási gépekre fordította jövedelme egy részét, s a szükséges összeget részben élelmiszer vásárlásainál igyekezett megtakarítani. A bankbetétek emelkedése is azt mutatja, hogy a lakosság különböző elgondolások alapján takarékoskodik és többlet jövedelmét nem a nélkülözhető élelmiszerek és élvezeti cikkek vásárlására fordítja. A boltokon is múlik, hogy a közönség mire költi a pénzét. Egy példát. A baromfi szaküzletek létrehozásával jelentősen emelkedett a szárnyasok fogyasztásának volumene. Korábban mindössze 4—5 vagon vágott baromfi fogyott hetenként, most 25 vagon. És boltjaink mind több lehetőséget kapnak arra, hogy az áruválasztékot önállóan alakítsák; forgalmukat különféle eszközökkel befolyásolják. Előbb-utóbb rákényszerülnek, hogy a vevőkkel figyelmesen és udvariasan bánjanak. Megítélésem szerint nincs messze az idő, amikor a versenynek ezt a következményét a vásárló 7