Budapest, 1969. (7. évfolyam)

3. szám március - Katona Éva: Beszélgetés Somlai László igazgatóval az élelmiszerellátásról

n 20 éves Közért és a főváros élelmiszerellátása Beszélgetés Somlai László igazgatóval — Gratulálunk kitüntetéséhez. Szeretnénk Önt bemutatni olvasóinknak és ezért elsőként arra kérjük, beszéljen önmagáról, kereskedelmi pályafutásáról. — Őszintén gondolom, hogy a Fővárosi Tanács Aranyérme nem személyemnek és egyéni érdemeimnek szól. Olyan vállalat élén állok, amelynek minden eredménye — igaz, valamennyi hibája is — közös teljesítmény. Ha sikerült a Közért fennállásának 20 éve alatt kétségbevonhatatlan sikereket elérni, ez nem egy, tíz, ötven vagy száz ember nevéhez fűződik, hanem mind a 18 000 dolgozónk nevéhez, akik a boltokban, a szállításban, az anyagmozgatásban, a raktárakban, az előkészítő-, a karbantartó-, a fenntartó műhelyekben és az irányító szerveknél tevékenykednek. Persze, a népgazdaság minden ágában így van ez, — hiszen ma már talán egyedül csak a művészetben lehet kizárólagosan egyéni teljesítményről beszélni — de nálunk, a Közértnél, még nyilvánvalóbb az együttműködés jelentősége. — Az áru a kereskedelem révén realizálódik; az üzletben jut el céljához, a vásárlóhoz. Ha ez a közvetítés nem zavartalan, a termelő és a fogyasztó kapcsolatában disszonancia, feszültség keletkezik. Nemcsak az áru- meg a pénzforgalom lassul, de elégedetlen a vevő is, aki azért dolgozik, hogy a pénzéért ott, akkor, annyit és azt vegyen, ahol, amikor, amenynyit akar. DIPLOMÁS KERESKEDŐ — Mióta dolgozik Somlai László a kereskedelemben ? — Újpesti vasas dinasztiából származom. Apám 1902-től, én 1924-től — 14 éves koromtól — 1949-ig dolgoztam az Egyesült Izzóban. A bátyám is 46 éven át volt „izzós". Mint apám, én is a műszerész szakmát tanultam. Az életem szokványos munkás-sorsnak indult. Tanoncévek, a segédlevél megszerzése, bekapcsolódás a szakszervezeti mozgalomba, 1927-től pedig a pártba. Azután katonaság, frontszolgálat következett, majd a felszabadulás — mindannyiunk számára. És új, nagy feladatok kezdete. 1948-ban beválasztottak az Egyesült Izzó igazgatóságába, s alig 15 hónappal később hivattak a pártközpontba: menjek a kereskedelembe, a nemrég létrehozott Közért-be, vezetőnek. — Én, kereskedőnek? — Még a gondolattól is viszolyogtam. Környezetemben a fűszeresnek, vizesnyolcasnak, szatócsnak becsülete ugyan nem volt. Kalmárnépség, mondtuk, olyan emberek, akik nyájas ábrázattal bár, de mindenkit becsapnak; panaszkodnak folyton a rossz üzletmenetelre, s közben jobban élnek, mint a legnehezebb munkát végző munkások. Viszolyogtam, mondom, de mint mindenkor a párt rendelkezésére álló fegyelmezett kommunista, a feladatot kötelességtudatból elvállaltam. Hogy azóta itt vagyok, gondolom, elég meggyőző bizonyítéka, hogy a szakmát és munkatársaimat nagyon megszerettem. Igaz, az állami kereskedelem nem is hasonlítható össze a valamikor volt maszek-boltossággal. Időközben — számos tanfolyam mellett — az Akadémiát is elvégeztem és immár tizenhárom éve „diplomás kereskedő" vagyok. AZ ÁRUELOSZTÁSTÓL A KERESKEDELEMIG — Somlai László politikusként kezdte munkáját. Most már, mint szakképzett kereskedő, hogyan méri le a Közért fejlődésén a politikai és gazdasági változásokat ? — A közellátás bonyolult politikai és gazdasági feladat. E két dolog kölcsönhatása is, azt hiszem, evidens. A legjobban szervezett apparátus is csődöt mond, ha nincs mivel, vagy kivel kereskedni. Ha hiányzik az áru, vagy nincs fizetőképes kereslet. Ennek hatását a lakosság közérzetére nem kellkülön fejtegetnem. Amint közismert a politikai-társadalmi viszonyok meghatározó szerepe is az áruellátás mennyiségében, minőségében és választékában. A kereskedelem nem fejlődhet függetlenül az ipartól, a mezőgazdaságtól, de áttételesen még a közigazgatás színvonalával is összefügg. Nos, nyugodtan mondhatom, hogy a Közért történetének vetületében népi demokráciánk története is nyomon kísérhető. Ha azt mondom, hogy a Közért az elmúlt húsz év alatt a kevés és silány áru elosztásának feladatától mára a modern élelmiszer-fer«kedelemig jutott el, és még hozzátehetem, hogy döcögő, ráfizetéses vállalatból prosperitív, nyereséges vállalat lett, nemcsak a Közért útját foglaltam össze, de társadalmunk politikai-gazdasági fejlődésének ívét is felvázoltam. — Szívesen hallanánk erről — a Közért vonatkozásában — kissé többet. —A Közért egy, a háborús pusztításból alig helyreállított ipar és mezőgazdaság alapján kezdte meg működését. Olyan időben, mikor a lakosság az általa létrehozott termékekhez csak kerülő úton, vagy a spekuláció útvesztőin keresztül juthatott, és a néphatalomnak elemi érdeke fűződött ahhoz, hogy a kiskereskedelmi forgalmat államilag ellenőrzött csatornákon át bonyolítsa le. Ebben az időben a magánkereskedelem erős, sőt, vállalkozókedvű volt és az áruhiányból származó minden lehetőséget kihasználta a nyerészkedésre. A Közért mindössze 358 bolttal, a főváros területén működő fűszer üzletek mintegy 4%-ával kezdte meg az állami kiskereskedelmi hálózat megszervezését. Igaz, hogy aztán az államosítások révén nem egészen egy esztendő múlva már ezer boltban bonyolította le a forgalmat, de ebben az időben sem az árualap mennyisége és szerkezete, sem az üzletek felszereltsége, sem a személyzet felkészültsége nem felelt meg a szocialista kereskedelem kívánalmainak. A változásoktól és a bizonytalan jövőtől megriadt alkalmazottak a szűkös helyiségekben végezték a jegyrendszerrel járó elosztási, szervezési és elszámolási teendőket, mértek egy időben tűzifát, s árusították azt a néhány tucatnyi cikket, ami éppen kapható volt. — Gondjaink tovább szaporodtak azokban az években, amikor a forint stabil volt ugyan, de a nehézipar egyoldalú fejlesztése miatt nem jutott elegendő eszköz a kereskedelmi beruházásokra; a szűklátókörű falusi politika következtében kevés volt a tej, a vaj, a hús, a burgonya, a gyümölcs, és mindezek mellett a kereskedelemmel kapcsolatban olyan torz szemlélet uralkodott el, hogy ahhoz nincs szükség szakértelemre, mert aki vásárolni tud, az megfelel eladónak is. A rossz munkakörülmények és kereseti viszonyok miatt a kevés szakember is elhagyta a pályát s a fővárosi élelmiszer boltokba túlnyomórészt szakképzetlen nők kerültek. Abban a légkörben nemcsak az udvariatlanság vált elterjedt szokássá, de megszületett az udvariatlanság kultuszának „elmélete" is: „Most demokrácia van, nem hajlongunk, nem alázkodunk meg; mi is vagyunk olyan dolgozók, mint akik a pult túlsó felén állnak" stb. Ha jól meggondoljuk, ez a faragatlan, az emberi öntudattól és kulturáltságtól oly távoleső demagóg viselkedés és vélekedés körülbelül meg is felelt az akkori kereskedelemnek. Az anyagi-tárgyi viszonylatok szükségképpen alakították ki az „örüljön, hogy kap" gőgjét s a kölcsönös megvetést vevő és kereskedő között. MENNYIT FOGYASZT BUDAPEST? — Talán nem terhelem az olvasókat, ha az elmondottakat néhány számadattal alátámasztom. A Közért évi forgalma 20 év alatt 200 millió forintról 8 milliárd 700 millió forintra emelkedett. Jelenleg 2965 boltot és 30 ABC áruházat üzemeltetünk. — Maradjunk meg a számoknál. Mit és mennyit fogyaszt Budapest? — Tessék, a kimutatás. Nem érdektelen olvasmány. 6