Budapest, 1968. (6. évfolyam)

2. szám február - Becsky Andor: Zárt tárgyalás (tárca)

Becsky Andor Zárt tárgyalás „A vajda megszólal: tetszik látni, mink ma is ezek vagyunk, megesszük a dögöt. Már a paraszt, vagy az iparos régen nem eszi, de minket még ma is úgy tartanak, hogy megegyük a dögöt... Iskola kell nekünk, kérem, hogy tanítsanak ..." Móricz Zsigmondot idézem (Nyugat, 1932 április). Egy nagy alföldi város közepén levő Péró nevű cigánytelepről számol be .. . „Különben szörnyű hely, rogyadozó viskók, telezsúfolva emberekkel. Igazi cigánytelep, semmi kultúra, semmi higiénia . . ." „Ide telepítették közénk a prostituáltakat, — mondja az értelmes cigányvajda, — és ezektől megtanulják a mi gyerekeink, hogy kell szerelmeskedni... Negyven ilyen nőt tettek ide, nincs köztük kettő sem cigány..." „Soha még az nem történt meg, hogy két úriember ide jött volna és leült volna a mi asztalunk mellett, a mi székünkre és meghallgatta volna a mi panaszainkat. Pedig mi is két lábon járunk és van szívünk és mi is becsületesek vagyunk. Soha nincs itt csendzavarás, tolvajlás . .." Harmincöt éve írta e sorokat Móricz Zsigmond. Hozzáfűzte, hogy őt már az is idegesítette, sőt sértette, hogy a vajdát így mutatták be: „Itt van a legkülönb cigány." * Van-e ma Magyarországon cigánykérdés ? Fenti értelemben nyilvánvalóan nincs. A Pesti Központi Kerületi Bíróság ez esetben azért rendelt el zárt tárgyalást, mert fiatalkorúak erőszakos nemi közösülést követtek el Tarisnyás Mária 12 éves kislány ellen. Összesen ketten. A harmadik is ott állt, sorjára várva, de a helyszínre érkezett a gyermek 19 éves János nevezetű, segédmunkás bátyja barátaival és szétvert a garázdálkodó ifjak között. Tarisnyás Kajetánné eltartott özvegy feljelentéséből és bíróság előtt tett vallomásából ismertük meg az előzményeket. 1967. május i-én utcabál volt Pesterzsébeten, amelyre elengedte 17 éves Erzsi, 12 éves Mária és 19 éves János nevű gyermekeit. Erzsihez csatlakozott a szintén 17 éves Sári barátnője. Jól érezték magukat, sokat táncoltak, csak kicsit szétszóródtak az utcabálon, legalábbis János lemaradt tőlük. Szép meleg este volt. A lányok látták, hogy a gyermek Mária tánc után a padon ült, s egy fiúval beszélgetett. * Az anya elmondotta, hogy ő nem látja értelmét a feljelentésnek. A fia kényszerítette rá. Hiszen ők cigányok ... A kiskorú lányát sértő három fiatalkorú szüleit jól ismeri. Mindeniknek saját háza van, mindeniknek nagy rokonsága. A múltban senki nem mert volna velük kikezdeni, már előre mindenben nekik volt igazuk és össze is tartanak. Akkor „lépik le" a cigányokat, amikor akarják. Csoda, hogy a feljelentés után nem verték meg őt és családját. János fia mélyen felháborodott 45 éves anyja gyávaságán. — Mi tartjuk el magát, én meg Erzsi. Mi élete végéig eltartjuk. Nem félünk semmitől és senkitől. Már nem olyan időket élünk, mint a maga fiatal korában, igaz, Erzsi ? A feltett kérdést Erzsi nem hallotta. Máriával együtt zokogtak. János alaposan megcibálta, megverte őket. Miért ? Mert Erzsi mafla barátnőjével, Sárival végignézte, hogy Mária húgát első ízben Kovács István, a hetvenkedő fiatalkorú, az úttól 30—40 méterre behurcolta a szántóföldre, ott elgáncsolta, és leteperte. Majd csatlakozott hozzá két barátja is. János véleménye szerint, ha a két barátnő összefog, úgy a három ifjú, néhány pofontól felocsúdva, egyszerűen elpárolog. Amint ő beavatkozott barátaival, a hősködök azonnal megfutamodtak. A 17 éves Erzsi jelentkezett tanúságtételre kishúga mellett. De nem tanúskodott meggyőzően. Anyja szelleme és János bátyja kiállása birkózott benne. A fejlett, szép barna lány vergődött. Alig hallhatóan azt állította, hogy hiába avatkoztak volna be: ők is úgy járhattak volna, mint Mária. Vagyis, János becsületkeresése hiábavaló erőlködés . . . Erzsi is, az anyja is — folyosói beszélgetésükből kitűnt — úgy érezték, mintha a vádlottak nem is a fiatalkorú fiúk, hanem ők lennének. Ezek szerint János még fenyítéssel sem tudta őket a maga igaza mellé állítani. A kicsinek, Máriának, nincs véleménye. Ő elmondta, ahogyan történt. Hátracsavarták a kezét, leteperték. Másodszor is. Segítséget kért, nem kapott. * Sárinak — ugyancsak 17 éves, Erzsi barátnője — igen határozott a véleménye. Nem tagadta, hogy Mária másodszorra tőlük segítséget kért. Ö a maga részéről segített is volna. A fiúktól nem félt, egyedül is szétkergeti őket, ha például reá támadnak. De .. . de kár segítséget nyújtani a cigányoknak, akik már hat éves korukban is szívesen lefeküsznek bárkivel. A tanácsot vezető bíró megdöbbenve kérdezte Sáritól, honnan veszi tapasztalatait? Tud talán Mária előéletével kapcsolatban valami hasonlót? Barátnőjét, Erzsit is beleérti? Sári akkorát nevetett, hogy ebben benne foglaltatott a nem fiatal tanácselnökről való véleménye is. De azért tisztességgel válaszolt. Semmi rosszat nem tud Mária előéletéről. Erzsiért pedig tűzbe teszi a kezét. De Erzsi a kivétel. A tanácsot vezető bíró az általánosítás veszedelmét hangsúlyozta. * János vallomása megtételére vár a folyosón. Közben félszemmel anyját, Erzsit, Máriát őrzi: meg ne szökjenek, mielőtt szólítják őket. A három nő ugyanis a mai napig szinte félbolondnak tartotta Jánost. Nem értették, miért fújta ekkorára a dolgot. Véleményem szerint a 19 éves, jó alkatú, munkakész fiatalember pontosan tudja, mit akar. Nem olvasó ember. Népe történetét nem ismeri. Móricz Zsigmond Rózsa Sándorát olvasta. De Cigányok című riportjáról nem tud ... Tudja jól, hogy őt saját családja is félbolondnak tartja. Beszélt néhány barátjával: azok is. Ki hallott olyat, hogy valaki bíróság elé cipelje anyját és testvéreit, mikor azok nem akarnak bíróság elé menni ? A barátok szerint János, ahelyett, hogy letagadná az egészet, szégyenpadra ültette legkedvesebb hozzátartozóit. Mit ért el vele? Egész Pesterzsébet rajtuk röhög. Zárt tárgyalás ? Csak aki nem akarja, az nem mondja el. János közbeavatkozása nélkül tudna róla tíz ember, vagy húsz. Nem az egész város, névvel, életkorral stb. János úgy véli, hogy ő nem bolond. így kellett eljárnia, nyilvánosságra kellett hoznia. Hadd tudja meg mindenki. Mert lesz, aki nevet az ő szégyenükön, de lesznek, akik gondolkodnak, hogy ember-e a cigány, olyan, mint a többi, vagy — még mindig nem? Sokan lesznek, akik Jánost nemcsak kinevetik, kigúnyolják, hanem szintén elgáncsolják, többen összefogva talán meg is verik .. . Akkor sem tehet mást. Ha csendben, mukkanás nélkül tűr mindent, ugyanolyan csendben agyonverik. A bajból szerinte nem szabad megfutni. El kell viselni a nevetgélőket — és be kell várni a tisztességesek segítségét. Családját azért szereti, mert tiszta emberek. Tiszta két szobában laknak, anyjuk tiszta cigányasszony. Mindannyiukat a rend szeretetére nevelte. Mária még kicsi, de helyes, tiszta gyerek, akinek orkánkabátot vettek, hogy a többi iskolások ne vessék meg, egyenlőnek tekintsék. Ő maga nem tud szóbaállni mosdatlan, ápolatlan emberekkel. Elég baja van az olyan rokonokkal, akik kereskednek, ahelyett, hogy tisztes foglalkozás után néznének. Nem szereti a tenyérjósokat, szőnyegcserélőket, lakásokba lopakodókat, tolvajokat. Miattuk őket, a tisztákat sem tekintik rendes embernek. János tudja, mennyit kellett szegény anyjuknak kínlódnia, amíg hármójukat apátlanul felnevelte. Nekik sokkal, de sokkal több erőfeszítést kell tenniök az elismertetésért, mint bármely fehér család gyermekének. János képtelenségnek tartja, hogy ők védtelen senkik és semmik legyenek. Akkor hiába nevelte őket tisztának anyjuk. Ha lehet csak így megtámadni és ledönteni őket. Ez az, amibe ő — bár a tett színhelyére későn érkezett — azért sem tud belenyugodni, mert félti két testvére jövőjét. Támaszt kell keresnie ahhoz, hogy családja vissza ne essen. Hogy erőt merítsenek a törvény segítségéből. Megelégszik a legkisebb büntetéssel is, de annak meg kell lennie. 37