Budapest, 1968. (6. évfolyam)

2. szám február - Heim Ernő, Czagány István írásai

A Váci utca érdekes részlete a Régiposta utca felől. A jelenleg ideiglenes földszintes épületek helyére (és az ezzel szemben fekvő lebontott há? helyére) két új lakéház kerül, amelynek alsó emeletére gyalogkörrámpa vezet fel. Az úttest felett átjáróhíd vezet át a házak mögötti Ádám és Éva üzletudvarok galériáján sétálók számára. A II. emeleten a Napoletanához hasonló, de nagyobb méretű grüleszpresszót javasolnak a tervezők, hídszerű terasz kialakításával Az első díjas terv szerint a Váci utca és Régiposta utca sarkánál intim tér alakul ki. Ide kerül majd a szép klasszicista Nereida kút, mely hajdan a Ferencesek temploma előtt állt és a Belváros egyik ékessége volt. A teret lezáró klasszicista házzal együtt a történelmi múlt értékét őrzi a mai „City" nagyvárosi környezetében. üzlethálózat és a különféle intézmények igen változatos, mégis az idegenforgalom szempontjából egységes profil érzékeltetését kívánja szolgálni. Nyilvánvalóan ennyiből is megállapítható azonban, hogy a rendelkezésre álló területnek még ily sokféle és ennyire nagyszámú létesítménnyel való kitöltése sem okozhat nehézséget. Sőt, ez még akkor sem jelenthet problémát, ha a nagyszabású együttesbe helyenként a pince szintjét is bevonjuk (sörözők, gépjáték-termek, kiállítási szalonok és kiszolgáló mellékhelyiségek), vagy ha azt az első emeletre is kiterjesztjük (éttermek, divatszalonok stb.). Mert ez a területi fejlesztés és általában a belvárosi üzletközpont kiterjesztése nem csupán lehetőség, hanem cél is. Ezért kell pl. az itt bemutatott első díjas tervben a Galamb utca és ezen át a Duna-part felé megnyitott átjárók, valamint a Párisi udvar felé igen szépen megoldott kapcsolat funkcionális és esztétikai jelentőségére külön is felhívni a figyelmet. Ugyanerre való tekintettel kívánok felvetni olyan további lehetőségeket is, amelyek ki nem használása — legalábbis nagyobb időtávlatban — vétek volna. A most lezajlott tervpályázaton feltárt területhez csatlakozóan és mintegy értékes műemléki keretbe foglalva két nagyméretű belsőudvaregyüttes is kínálkozik arra, hogy azokat az egész városrészt felölelő központba szervesen belevonjuk. Az egyik a Petőfi Sándor utca és a Váci utca között kellően ki nem használt kettős udvar, az úgynevezett „Trattner-udvar" (melyben egyébként cca 8 éve rekonstrukció folyik és amelyet ma is felvonulási területként használnak!); a másik a Martinelli-féle Invalidusok házának, a mai Központi Tanácsházának a kettős udvara. Az előbbi, részben kőlapokkal burkolva, részben kertesítve, és földszinti üzlethelyiségeibe a már említett elárusító helyek egész sorát, valamint kisebb vendéglátóipari létesítményeket helyezve, reprezentatív belső sétáló-bevásárló üzletudvarrá volna kialakítható. Az utóbbi két udvar viszont zárt kultúrparkként élhetné főként esti életét. Itt — a város centrumában, mégis zajmentes, védett környezetben — szabadtéri előadások, folklór- és hangverseny-rendezvények, divatbemutatók és szobrok szabadtéri tárlata számára lehetne kiváló térhatású, igen szép architektonikus keretet biztosítani. (A tanácsháza hivatali folyosói felé nyíló bejáratokat, a munkaidőn túl, be lehet zárni.) Világvárosi szinten kialakítható, tehát a Belvárosban a sajátosan budapesti sétálóbevásárló, idegenforgalmi központ. Megvalósítása természetesen nem végezhető el egy ütemben. Teljes kiépítése akár 10—15 év folyamatos munkája is lehet. Ha azonban annak első és bizonyára éppen legdominánsabb része, vagyis a Váci utcára felfűződő magva elkészül, akkor ez már a folytatást, majd az összefüggő koncepció teljes egészének tényleges létrejöttét is maga után vonja. Éppen ezért ezen a területen minden olyan beépítést és helyfoglalást meg kell gátolnunk, amely ennek a sokféle és egymással szervesen összefüggő "észletből kialakított szép tervnek a maradéktalan megvalósulását esetleg lehetetlenné tenné, vagy akár csak el is torzítaná.