Budapest, 1968. (6. évfolyam)

2. szám február - Heim Ernő, Czagány István írásai

Czagány István A budai Várszínház sorsa Hallgatagon hódol a mulandóságnak nemzeti kultúránk egyik igen értékes műemléke, a budai Várszínház a Szent György tér északi sarkán. Meghitt színpadán több mint negyven éve elhallgatott a szó, amelynek magyar nyelven való felcsendülésére annakidején harminc esztendeig hasztalanul vágyakozott Buda lakossága a német előadások megindulását követően. Az épület szomorú statikai állapota miatt olyan repedések barázdálják copfstílusú homlokzatát, mint amilyen ráncokat szánt vén ember homlokára a terhes idő. Szorongva várjuk a színház újjáépítését, mert ma még nem látszik tisztán, hogy mi lesz a fennálló, roncsolt falai között! Milyenné válik színművészetünk szentélye, amelynek öreg falai több mint félezer éven át nemzetünk sorsfordulásainak is jelentős színteréül szolgáltak — az Árpádház kihaltától egészen a szabadságharc leveréséig! A Várszínház helyreállítása nemcsak műemlékvédelmi, vagy építészeti feladat; mindannyiunk részéről is fontos kultúrfilozófiai állásfoglalást követel. Helyes megoldásának megkereséséért nem csupán az építészek és régészek felelősek, hanem egész társadalmunk. Újjáépítésével kapcsolatban olyan széles körű művelődéstörténeti kérdés-szövevény vár megoldásra, amelynek kimunkálására egyedül most van alkalmunk. Sem ezelőtt, sem az újjáépítés után nem volt és nem lesz mód mindannak tisztázására, ami meg kell hogy határozza a színház újjáépítésének módját. A budai Várszínház főhomlokzata. Építette Kempeleti Farkas 1787-ben, a volt karmelita templom átalakításával 29 Az Éva udvar a riöi divatcikkek központja