Budapest, 1968. (6. évfolyam)

2. szám február - Dr. Viszkei Mihály: A lakástelepítés társadalmi-gazdasági problémái

s szelíden álldogálnak ifjú nyírfák — az átkozott költő nevét felírták. Nézek e tizenkét betű sorára — oly ismerős nekem minden vonása. Emlékszem, hogy fénylett, mily ragyogással, mikor először láttam nyomtatásban. S hányszor láttam az ő zöld gyöngy-betűit, dúlt dallamának ékszer-hegedűit. S egyszer, jaj, megláttam tömör-meredten komorlani nagy fekete keretben. És most e táblán újjászületett itt, házfalba költözött, virágokat nyit, meleg szoba lett, kedves tiszta kertek, egyenes út a sinek fénye mellett. Amire, amíg élt, hiába vágyott, most ő adhat másoknak boldogságot, nyugalmat, harcot, meleget, szerelmet városszéli egyszerű embereknek. Kiemelve a névtelen halálból, egy élő rész lett az ő városából — s most már együtt nő vele szakadatlan, mind gazdagodva, mindig magasabban. Már látom itt e földes kicsi utcát, amint fényes nagy házak koszorúzzák, autó gördül frissen rakott kövére, s a város közepe lesz, nem a széle. Ti gyárak népe, nők és férfiak, kik ott éltek az ő neve alatt, köszönöm, hogy feloldtátok az átkot, mit önfejére önmaga kiáltott. 1951-ben, a kispesti Somlyó Zoltán utca felavatásakor írtam e sorokat. Örömmel — de amibe, érezhetően, némi csalódás is vegyült. Mert abban az utcában, amelyet neki szentelt a kegyelet, apám egész életében talán egyszer sem fordult meg, ő, aki annyi utcáját megjárta, annyi házát meglakta és megénekelte ennek a városnak. S ha nevét őrzi is ez az utca, nyomait, amelyeket hajdan az a fiú keresett, akinek verssoraival az emlékezést kezdtem, senki se lelheti fel benne, ha az ő verseinek csengő vagy kopogó léptei nyomában indul el. Hol kérdezném meg inkább, mint itt, a főváros folyóiratának hasábjain: nem lehetne-e olyan utcára írni fel Somlyó Zoltán nevét, ahol szenvedélyes ifjúsága tombolt, vagy ahol korán megfáradt férfikora rótta töprengő sétáit! A belső Józsefváros valamely kis utcájára, ott, a Mária utca körül, ahol hajdani társainak, barátainak, Bródynak, Krúdynak neve felelhetne neki a környező utcatáblákról; vagy a Lágymányoson, ahol oly szívszorítóan szorította magához 1936-ban utolsó szép nyarát: Megértem még ezt a nyarat. Ezt a szálló, szép madarat el tudtam még röptében fogni. Látjátok, ez még az enyém. Ez a megvalósult remény. Be jó ettől megittasodni. Sugaras reggel, árnyas dél... S estefelé a gyenge szél s éjjel a csillagok seregje . . . Csöndes budai utcarész, ahol a léptem csöndbe vész, mint lagunán a csöpp dereglye .. . (Szálló, szép madaram) Dr. Viszkei Mihály A lakástelepítés A nagyobb ütemű és arányú lakásépítés nemcsak azért a legnagyobb gondja a Fővárosi Tanácsnak, mert egy-két évtizeden belül több százezer budapesti lakosnak kell korszerű otthont létesíteni, hanem azért is, mert leginkább az új városrészek, lakónegyedek formálják a várost, alakítják a település képét. A városi területek felhasználása, terjeszkedési iránya jól mutatja egy-egy korszak urbanisztikai törekvéseinek jellegét. Az új városépítési törekvések a jelentős társadalmi-gazdasági átalakulások, a gyors technikai fejlődés idején számos problémát vetnek fel. Világszerte keresik a választ arra a kérdésre, hogy a városi életforma megtartásával — a már egészségtelenné váló túlméretezettséget szabályozva — milyen mértékben és irányban célszerű a nagyvárosok fejlesztése. A jövő az egyes metropolisok tekintetében nagymértékben függ attól, hogy milyen a várost környező vidék gazdasági fejlettsége, a vidéki települések színvonala, milyen mértékű és hatókörű a nagyváros vonzása. Budapest nemcsak az ország egyetlen világvárosi színvonalú települése, de Közép-Európa legnépesebb városa is. Népességgyarapodása 1950 óta még a korábbi évtizedeknél is nagyobb volt. Lakossága az utóbbi 18 évben mintegy 350 ezerrel nőtt, tehát csaknem annyival, mint Debrecen, Szeged és Győr mai népessége. A népesség, az ipari és egyéb termelő kapacitások, a közintézmények, az egészségügyi és kulturális hálózat Budapestre koncentráltsága miatt már eddig is számos, nagy erőfeszítést jelentő problémát kellett megoldani, főleg a városellátó intézmények, a közműellátás és a helyi közlekedés zavartalan biztosítása végett. Figyelembevéve a meglevő adottságokat, a népgazdaságilag fontos vidéki és fővárosi fejlesztéseket, úgy kell a városépítési és rendezési terveket kidolgozni, hogy ezek a város egészséges fejlődését elősegítsék. Az általános városrendezési tervben egyeztették a települések tervszerű, arányos fejlődését, a jelenlegi és a távlati követelményeket. Meghatározták azokat a területeket, ahol az új lakótelepek, üzemek, közintézmények gazdaságosan és építészeti szempontból is célszerűen valósíthatók meg. Az általános rendezési terv azonban nem megváltoztathatatlan városépítési jogszabály, hanem egy olyan program kerete, amely elkészülte időpontjának gazdasági ismereteit, a technikai-műszaki fejlettséget tükrözi. A telepítési lehetőségek feltárása a lakáskivitelezéseket megelőző alapvető várostervezési feladat. A lakóterületek építési helyeinek kijelölése csak kezdeti lépés. Ez, a város jövőjét, fejlődési irányát döntően befolyásoló elhatározás önmagában még nem elég ahhoz, hogy a lakásépítkezések megkezdődjenek; addig sok — egyes esetekben nagyon sokrétű — feladatot kell megoldani. Az előkészítés feladatai döntően a beruházó hatóságokra, Budapesten elsősorban a Fővárosi Tanácsra hárulnak. Ezek színvonalas megoldása a tanácsi szervektől komoly erőfeszítést kíván. A lakásépítkezés előkészítése során elsőként a területkiválasztási problémákat szükséges vizsgálni. Az az alapvető cél, hogy a nemzeti jövedelemből lakásépítésre fordítható anyagi eszközökből maximális mennyiségű lakás épülhessen. Tehát meg kell állapítani, hogy a számításba jövő területek közül melyek a legelőnyösebbek a városfejlesztési és a gazdaságossági követelmények szempontjából. E vizsgálódás során mérlegelni kell az egyes területek szanálási szükségletét, közművesítési és közlekedési ellátottságát. A harmadik ötéves tervidőszakban csaknem mindazon területeket beépítjük, melyek felhasználása városfejlesztési és gazdaságossági szempontból egyaránt célszerű. Az 1970 utáni, az eddiginél nagyobb volumenű lakásépítkezésekhez már csak olyan területek állnak rendelkezésre, amelyek vagy nagyobb arányú szanálást, vagy az átlagosnál lényegesen nagyobb alapközművi, közlekedési, talajviszonyokból adódó és tereprendezési költségeket igényelnek. A nagyobbmérvű szanálás jelentősen csökkenti a lakásszaporulatot. A szanálásmentes területi építkezéseknél viszont magas a közmű és közlekedési költség. Az alacsony szanálási arányú területek általában a város külső beépített területétől távol, a közigazgatási határokhoz közel találhatók. Ezért különösen jelentős költségigény mutatkozik a tömegközlekedés kiépítése miatt. Ha a közeljövőben nehézséget okoz a feltáró és az előközművesítési költségek, és a szükséges, főleg mélyépítési kapacitások biztosítása, akkor Budapesten zömmel a belső rekonstrukciós területeket célszerű beépíteni. Amennyiben viszont mindezek biztosíthatók, akkor indokoltabb a külső, nagykiterjedésű, csaknem szanálásmentes területek beépítése. Itt az építési munka szervezése, a beépítési technológia alkalmazása is előnyösebb. Ha a külső területek beépítését a gazdaságossági és városfejlesztési szempontok mérlegelésével az 1970 utáni negyedik ötéves tervidőszakra jóváhagyják, a lakásépítkezések területeinek előkészítését (kisajátítást, szanálást, előközművesítést) már most — évekkel előbb, mint a kivitelezés megkezdése — megfelelő ütemben el kell végezni. A lakástermelés növekedéséből származó, a korábbihoz mérten meghatványozott feladatokat olyan ütemben kell végrehajtani, hogy az átmenet zökkenőmen-22