Budapest, 1968. (6. évfolyam)

12. szám december - Heim Ernő: Ismert látványok új nézőpontból

kenység lezárult, már senki sem veszi a fáradtságot a reá fordított anyagi erők érdemességének bírálatához és ennek firtatásához. Az árkádosítás elkészülte után is lényegesen sűrűsödött a Rákóczi út járműforgalma, azonban még ma távolról sem éri el azt a mérvet, amely azt, mint az árkádosítás mellett felhozott legfőbb érvet tökéletesen igazolná. Az üzleteket felkereső gyalogos közönség védettsége az időjárás ellen, ennek következtében az üzletek emelkedő forgalma és kulturált képe az árkádok mellett szól. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy az árkádok a járókelők megszokott nézőmagasságáig az útvonalról nagyvonalú, megnyugtatóan egységes képet nyújtanak. A Nyár utcától a Miksa utcáig terjedő árkádsor körülbelül 430 méter hosszúságú, amelyet érzékelhető változatosságként a Lenin körút szélessége szakít meg. Javasolható, hogy az Akácfa utca sarkán levő beépítetlen telekre toronyház épüljön a meglevő házhoz, illetve árkádsorhoz megfelelő csatlakozással. Ez nemcsak a házsor változatosabbá tétele, hanem a Blaha Lujza tér léptékének javítása szempontjából is előnyös lenne. Ennek a toronyháznak terjedelme — különösen magassága — a Rókus kórház helyének beépítésmódjával kölcsönhatásban van, vagyis a két épület terjedelmét úgy kell megszabni, hogy mindkettő harmonikusan érvényesüljön. A Rákóczi út Lenin körúttól Baross térig terjedő része viszonylag kevés változatosságot nyújt. Szélessége több mint félkilométeren át nem változik. Mindkét oldalon több erősen elavult épület található, lebontásra teljesen érettek és helyüknek előnyösebb beépítésével lehetne számolni. Tanulmányunk tárgyául választott útvonalunk a Baross térig tart. Ez a tér nemrég konzervált és felújított épületeivel a hajdani — vonalzóval szerkesztett — városrendezés, illetve várostervezés jellegzetes, egyben ijesztő mintaképe. Feleslegesnek tűnne ezeken a hasábokon az általában ismert Rákóczi úttal foglalkozni, még ha egyes feledésbe merült történelmi tényeket idézünk is fel — ha nem abból a célból történne ez, hogy néhány általánosan érvényes következtetést vonjunk le. Szolgáljanak a fentiekben közöltek további igazolásául annak a tételnek, amely szerint meglevő városrészt, útvonalat nem lehet „építeni", csak fejleszteni. Igen nagy természeti, vagy mesterségesen előidézett katasztrófának kell dúlnia, ahhoz, hogy az ezáltal „megtisztított" területen egységes elképzelés szerint nagyszabású várostervezés történhessen. A meglevő, egyenetlenül avult városrészek bontása és újabb rendezési terv szerint való felépítése évtizedeken, negyedévszázadokon át halasztódhat, elhúzódhat; amire az egyik-másik részlet megvalósul, az előző ütem elavulttá, korszerűtlenné válik, és mint adottság kedvezőtlenül befolyásolja a további fejlődést (pl. Madách sugárút). Nem mérlegelhető előre valamely új műszaki megoldásnak hatása a város érintett részének fejlődésére. így a földalatti vasút üzembe helyezése vagy az aluljárók a Rákóczi út személyforgalmára, az üzletek látogatottságára gyarapítólag, esetleg csökkentőleg hathat — és a súlypontok áthelyezése, a járműforgalom megjavítása céljából történő átépítése, átkelőhelyek kitűzése: olyan módosítások, amelyek egyes útszakaszok körülményeit, életét és szükségszerű rendeltetését befolyásolják. Célszerű lenne a Rákóczi út árkádosított részén statisztikai adatok segítségülvételével vizsgálatokat végezni, amelyek esetleg egyes üzletágak célszerűbb átcsoportosítására utalhatnak. A Rákóczi út épületeinek rendeltetése a kapitalista magángazdálkodás életének jegyében alakult: az emeleteket túlnyomórészben lakások, továbbá a hozzájuk tartozó, vagy ezekből átalakított, de független üzletek, kis- és kézműipari műhelyek, műtermek és orvosi rendelők foglalják el. Ma a nagyvárosi forgalom és élet emberi nyugalmat és egészséget fenyegető, egyre növekedő ártalmai elhatalmasodnak az útvonal teljes hoszszában; a zömében fél évszázadnál korosabb épületek emeletein levő lakások — amelyekhez a lakók a saját kárukra ragaszkodnak — inkább szükséglakásoknak minősíthetők. Sok kis- és kézműipari műhely illetve üzem zaj-és bűzártalmaival, nagy személyforgalmával az épületen belül olyan mértékben zaklatja a lakókat, mint az utcai környezet. A Rákóczi út, valamint a hasonló jellegű utak és utcák már nem lakónegyedek: célszerűbb lenne ezeket teljesen áruházakkal és kereskedelmi irodaházakkal szegélyezett útvonalakká átalakítani. A természetes fejlődés ilyen irányát helyes lenne tudatosan és célravezetően követni, illetve vezetni és előmozdítani. Hoch István A szerző rajzai a Rákóczi út két fontos pontjának elképzelhető kialakításáról 31