Budapest, 1968. (6. évfolyam)

12. szám december - Heim Ernő: Ismert látványok új nézőpontból

A Rákóczi út Talán legjelentősebb forgalmi útvonalunk, a Rákóczi út nyomvonala valószínűleg legrégebben taposódott ki a kelet felől a fővárosba vezető útvonalak közül. Kerepesi útnak nevezték régebben — a Baross térnél kezdődő, még ma is ezt a nevet viselő útnak belső részeként. Csak Rákóczi Ferenc hamvainak Rodostóból 1906-ban történt hazahozatalának alkalmából kapta a Rákóczi út nevet. De még vagy húsz évig tartott, amíg nevéhez hozzászoktak, és nem a „Kerepesi", hanem a „Rákóczi úti" készruha üzletekbe jártak vásárolni. A tőkés országok nagyvárosaiban bizonyos kereskedelmi ágak többnyire egy-egy utcában vernek gyökeret és nem csak a helybeliek, hanem a messze földről érkezők is tudják, szükség szerint melyik utcában kell vásárolniok. A Rákóczi út elsősorban a készruha kereskedők utcája volt. Ezek egymással versengve igyekeztek a boltajtóban lesben álló fogdmegeikkel a többnyire vidékről való tapasztalatlan, könnyen rászedhető vevőt becsalogatni vagy beráncigálni, hogy árujukat rátukmálhassák. A Rákóczi út nagy gyalogos-és kocsiforgalmát főként a Keleti Pályaudvarnak köszönhette, amelyet eredetileg az 1870. körüli években a Blaha Lujza tér keleti oldalán, a mai Nemzeti Szálló helyén, mint kisebb forgalmat bonyolító személypályaudvart szándékoztak létesíteni. Nagy városfejlesztési gondok odázódtak el bizonytalan számú évtizeddel azáltal, hogy annak idején közmegelégedésre a Keleti Pályaudvar (amelyet jó ideig Központi Pályaudvarnak neveztek) jelenlegi helyére került. Az egykori Kerepesi utat — azaz a Rákóczi utat — mint az ország nagyobb, keleti részének a város központjába vezető főútvonalát, kocsik fogadására berendezett különböző rendű és rangú szállodák, vendégfogadók, vendéglők, mulatók és bodegák szegélyezték. Napjainkig fennmaradt épületeiben — mint például az 1867-ben épült 5. számú, az 1837-ben épült 15. számú házban — régi, jónevű szállodák emléke él; jelenleg is három nagy, korszerű szálloda van itt üzemben. Az útvonal műemléki nevezetessége a 31. szám alatt levő Rókus kórházhoz tartozó kápolna, amelynek alapjait 1740 körül rakták le. A kórház — amelynek létesítése egyidejű lehetett a kápolna építési idejével — nem tartozik a műemlékké nyilvánított épületek sorába. Az egykori városszéli ispotályon túlnőtt a város — és már 1876-ban kelt írások és határozatok követelik azonnali megszüntetését és lebontását, avultsága miatt. E közel száz éve kelt ítéletet máig sem hajtották végre. Sokáig a főváros baleseti kórházaként működött. Többször átépítették; a háborús rongálódásokat (talán túlzott gondossággal) kijavították — és ma, ódon kisvárosiasságával, különösen a Gyulai Pál utca felé néző homlokzatával, nem a nagyváros forgatagába tartozó hangulatot idéz elénk. A modern-katolikus belső díszítésű kápolna padlószintjétől mérhető az útvonal magasságának az idők folyamán történt megemelése; feltételezhető, hogy a kápolna padlója egykor három-négy lépcsőfokkal a környezőterep szintje fölött volt. Ma ugyanennyit kell lemennünk. A kórház és a kápolna több okból a Rákóczi út képének legkényesebb részlete. A Rákóczi út, Tanács körúti kezdetétől a Blaha Lujza teret is belevéve, ennek keleti oldaláig tölcsérszerűen szélesedik. A szélesedés a kórháztól nagyobb szöget alkot, azonban a kórház és a kápolna, homlokfalat képezve, megszakítja a szélesedést. Forgalmi szempontból nem hátrányos, esztétikai szempontból viszont szinte szükséges az útvonalnak ez az elszűkítése. Módot lehet találni arra, hogy más épület létesítése esetén is ilyen maradjon a kép: így a Belváros irányából és a Blaha Lujza tér felől nézve egyaránt előnyös látványt nyújt.* A Rákóczi út szerves része — és az előbbivel szorosan összefüggő városesztétikai kérdés — a Blaha Lujza tér kialakítása. A Nemzeti Színház lebontásával a tér méretei és arányai a térérzékelés vonatkozásában hátrányosan változtak. A tér a környező épületfalak magasságához viszonyítva túl terjedelmes: ez még feltűnőbbé teszi a stílusban egymástól eltérő, részletkiképzésben elütő épületek egymáshoz nem illő sorozatát. A magángazdálkodás jegyében egykor követett városfejlesztési politika adókedvezményekkel és alacsony kamatlábú kölcsönökkel igyekezett egyes fejlesztésre kiszemelt útvonalakon az építkezést előmozdítani; csak a telkek beépítési százalékának, valamint a betartandó főpárkánymagasságnak, illetőleg az emeletszámnak megkötésével akarta a „városkép" egységét biztosítani. Az útvonalak architektúrája részleteiben az egyes építtető telektulajdonosok uzsoratörekvése és hivalkodásvágya szerint alakult. Ez áll a Rákóczi út kialakulására is. Természetesen, az útvonal kiépülésének -sorrendjében az építészet korabeli divata egyes hoszszabb útszakaszokon egységet biztosított; és az újabbkori bontás-építkezéseknél már valamivel nagyobb figyelmet fordítottak a környezethez való alkalmazkodásra, az épületsorba való illeszkedésre. Egykor a Magyar Nemzeti Színház a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán állt. (A nemrégen lebontott Blaha Lujza téri színház az előbbi lebontásáig „Népszínház" néven működött és annak lebontása után vette át nevét és működési körét.) A Rákóczi út belváros felöli megnyitása a régi Nemzeti Színház épületének lebontása óta, vagyis több mint fél évszázada probléma. 1945-ig a színházhoz tartozó többemeletes lakóépületből ideiglenes jelleggel meghagyott egyemeletes üzletsor várakozott arra, hogy a telek felhasználása és beépítése dolgában határozzanak. Azóta ezt a városképi díszletet elbontották. Talán a legkézenfekvőbb megoldás lenne a szomszédos, műemlékjellegűnek nyilvánított egykori Pannónia Szálló épületét egy épülettraktussal kiegészíteni — a Múzeum körúttal párhuzamosan — és ezt megfelelő homlokzattal kiképezni; vagy az egész telektömböt a Puskin utcáig lebontani és parkterületté alakítani (az egyetemi épületek meghagyásával). A húszas években a Fővárosi Közmunkák Tanácsa zártkörű pályázat alapján tervet dolgoztatott ki a Rákóczi utat megnyitó kapuzatra, amely — az akkor külföldön már elavultnak minősülő felfogással ellentétben — az utat áthidaló többemeletes megoldást tartalmaz. Szerencsére a terv nem valósult meg; különben itt is a Madách sugárút kezdetét képező kapuzata hamis pátoszú és erőszakolt alaprajzi beosztásra kényszerítő ismétlésével találkoznánk. (Annak idején úgy hírlett, ez a megoldás azért hiúsult meg, mert olyan építtető, aki egymagában vállalta volna, nem akadt ekkora épület megvalósítására; két vállalkozó esetén a két épületet elválasztó tűzfalnak az útvonal, illetve az áthidalás közepén kellett volna lennie, ami közös kötelezettségeket rótt volna a tulajdonosokra és tulajdonjogi bonyodalmakat idézett volna elő.) Az útvonal kezdetének nagyszerűségét a bal oldalon épült épületek beépítésmódja kívánja emelni; a jobb oldali telekre vonatkozó városrendezési tervek ennek megfelelő beépítési vonalat tüntetnek fel. A korszerű építészeti felfogás értelmében nem helyes a szépnek vélt szimmetria miatt a meglevővel azonos, vagy közel azonos épülettömeget és homlokzatkiképzést erőszakolni. Ez a saroktelek olyan magasház elhelyezésére alkalmas, amely a keresztező útvonalak meglevő épületeihez megfelelő átmenetekkel, összekötő tagokkal stb. csatlakozik.** Az útvonalon haladva, a jobboldalon a Gyulai Pál, illetve a baloldalon a Nagydiófa utcáig terjedő szakasz nyújtja a legkellemesebb látványt, ez azonban nem az épületeknek, inkább az azokat leplező lombos fáknak köszönhető. A további részek kőfalak alkotta sivárságát az útvonal szélessége némiképpen ellensúlyozza, ugyanis a szabad ég látványa mentesít a falak közé szorítottság kellemetlen érzésétől. Nyilvánvaló, hogy új lakótelepeinknek az épületek egyformaságából eredő sivárságát megfelelő fásítás, a növényzet gondos ápolása feloldja és megszünteti. A fák dús lombozata mögött eltűnnek az épületeknek múló divatok szerint alakított ízléstelenségei és avultsága. Az előzőkben tárgyalt útszakasz folytatásában következik a bal oldalon az árkádosítás, amely az utóbbi évtizedekben történt. Célszerűségét, fontosságát és érdemességét eleinte sokan kétségbevonták. Ahol elkészült, ott forgalom, kereskedelmi élet, reprezentáció és esztétika szempontjából a legcélszerűbb és legindokoltabb. Amikor valamely nagy költségekkel és egyéb áldozatokkal keresztülvitt építési tevé* A jelenlegi állapotot és a megoldás egvik lehetőségét mellékelt helyszínrajzok mutatják. ** A legtöbb múltbéli városrendezési pályázat csak nagyon általánosan számolt a rendezendő területre kerülő épületek rendeltetésevel, ezért inkább városplasztikai mint városrendezési pályázatoknak minősíthetők. A szocialista gazdaságnak, illetőleg városrendezésnek módja van az épületek rendeltetésének részletesebb meghatározására.