Budapest, 1968. (6. évfolyam)

12. szám december - Szamos Rudolf: Hagyományok nélkül (Zugló)

tes, földszintes lakóházak, majd lakótelepek magasépületei és kisebb üzemek váltogatják egymást. Igazi iparnegyed található az Egressy és Fogarasi út környékén, de ezek a gyárak és üzemek sem tartoznak a nagy pesti cégek sorába. Az is igaz, hogy Zugló sosem volt gyárnegyed. „Pest keletre tágult tüdeje", és mivel nagyarányú fejlődése ellenére ma is megőrizte ezt a jellegét, ennek köszönhető, hogy oly sokan — többen, mint amenynyi embernek erre lehetősége van — szeretnének Zuglóba költözni. — Ez nem is olyan elérhetetlen illúzió — jegyzi meg a kerület építési osztályának főmérnöke, Garamvölgyi József, aki kicsit saját fiatal korával jelképezi ennek a fiatal budapesti kerületnek dinamikáját —, mert a nagy-zuglói lakótelepen, az Eörs vezér téren, ahol a nagymetró végállomása a HÉV-vel találkozik, 14 000 lakást építünk fel az elkövetkező években, és ez hozzávetőlegesen is 4S — 50 ezer embernek ad új otthont. A budai Kelenföld és a pesti Zugló mérkőzik egymással a lakásépítési versenyben. S ha már József nádor, a „Budára száműzött Habsburg ivadék" (II. Lipót császár fia, akit a kalapos király küldött Budára) Pestből úgy akart Bécsszerű nagyvárost csinálni, hogy a városból kiűzte a parkokat, fákat, tereket — egy maradandót mégis alkotott: a Városligetet, vagy ahogyan akkor nevezték, Város-erdőt. A zsúfolt, ház ház hátán épült Erzsébet- és Terézvárosok a nádor építészeti elképzeléseinek terhét viselik ma is. S míg ők (az ott lakók) keserűen gondolnak a „legmagyarabb Habsburg"-ra, addig a Liget és környékének lakói őt dicsérhetik, hogy a középkorban kipusztult erdők helyét az alsó-rákosi rétek felől elöntő futóhomokot fákkal megkötötte és a kopár térségen napjainkra kialakulhatott — alig kétszáz év során — a kertes, levegős Zugló. * Nincs zuglói „bädecker". Ha arra gondolunk, hogy Zuglót — Budapestből kiszakítva — a magyar városok sorába illesztenénk, akkor ez a kerület Miskolc és Pécs után a harmadik város lehetne és legalábbis Debrecennel egy szinten állhatna. Mégis, alig-alig találunk róla könyvet, ismertetőt, de még dolgozatot se nagyon, nemhogy útikalauzt. — Ismeri Ön Zuglót? — kérdeztem városligeti padokon üldögélő, a bemutatókert mögött sakkozó, a sétaúton kártyázó embereket. — Hova akar menni?. . . Ha Űjhely felé, akkor a 67-es villamossal, ha a Bosnyák térre, akkor a 44-essel. . . ... És amikor azt mondtam, nem a villamosjáratok és buszvonalak érdekelnek, hanem az ő véleményük a kerületről — mert tíz közül nyolc Zuglóban lakott —, tanácstalanul néztek rám. — Kérdezze ezt a tanácstól — mondta a legtöbb. A Hungária körút, az Amerikai út környékén laktak, és még sosem jártak a Pasgál-malom táján. Sőt, vitatkoztak: az már Palota, az nem Zugló ... A Rákospatak belefolyik-e a Városligeti tóba? Erről nem hallottak, pedig volt, aki már negyven éve lakik itt. Igaz, akkor még a Hermina a „hathoz" tartozott. Elmentem a tanácshoz. „Űtikalauz? Ilyen nincs. . . Illetve. .." És gyermekdolgozatokat tettek elém. Barta Mária, a Martos Flóra általános iskola VII/c osztályos tanulója „Kisház — nagyház" címmel most szeptemberben arról írt, hogyan lett a káposztaföldi csőszkunyhó helyén az a hatalmas ház, ahol most ők laknak a ki tudja hanyadik emeleten. Számomra jelkép ez a dolgozat: a tizennégy éves gyermek számára már régi mese, az ő születése előtt játszódó történet az új Zugló építésének első éve: 1952. „Petróleumlámpa, rozzant ház, öreg és kutyája" — milyen is lehetett? Ő már nem látta, csak az „öregektől" hallott felőle. . . Egy másik iskolás, Vercsík Tamás a kerület jövőjéről álmodozik. Mi lesz Zugló egy újabb évezred múltán, ha ilyen ütemben fejlődik, mint ma ? 200 emeletes házak, félmilliós foci-stadion, a házak tetejéről indulnak az űrhajók, az Állatkert már Gödöllőn lesz és már A Szépművészeti Múzeum (Szalay felvétele) Légifelvétel a Vajdahunyadvárröl (MTI Fotó - Járay R. felvétele) 13