Budapest, 1968. (6. évfolyam)

12. szám december - Szamos Rudolf: Hagyományok nélkül (Zugló)

csak ott láthatók a kihaló állatok, mint a róka, zsiráf, egér, medve. . . — Minket felnőtteket még köt a múlt emléke — mondja a kerületi népművelés hivatásos apostola —, gyermekeink számára pedig a jelen lesz a múlt. * Ez a jelen ellentmondásos. És jó is, hogy nem olyan egysíkú. A kerület fejlesztési terveinek ismeretében örülni lehet a talán merésznek ható, de mégis nagyszerű elképzeléseknek. Széles sugárutak, tíz-tizenöt emeletes házak képe bontakozik, s közben a régi Hajcsár úton (milyen jó, hogy várostervező elődeink ezt meghagyták Budapest legszélesebb útvonalának), a mai Nagy Lajos király úton kelet felől éjfél tájban lovas szekerek (de mind gumikerekű már) százai kocognak, hogy a 67-es villamos zaját poroszkáló lópaták koppanásai váltsák fel. Két éve a Bosnyák térre települt át a Haller téri „fuvaros piac". A templom és a mellette épülő kilencemeletes irodaház (az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal székháza lesz jövőre) mögött kofák, zöldséges kocsisok, szövetkezeti megbízottak és maszekok alkuja hullámzik, mintha éjszakáról éjszakára egy mesebeli bazár keleti figurái kelnének itt életre, miközben éjfélt mutatnak a toronyórák. — Sajnos, az ifjúsági parkunk helyét kellett a főváros gyomráért feláldoznunk — kesereg e miatt a fiatal építész. Érthető: szebb lenne itt valami sport-kombinát, hiszen ide nem is messze Budapest új fürdő-központja épül, a Pasgál-malom környékén, ahol én még gyermekkoromban majdnem akkora „ládavárost" láttam, mint volt a Valéria-telep. Hetvennégy fokos hévvíz . . . télinyári medencék, vikend- és üdülő házak, gyönyörű park — és mindez négy-öt éven belül. Azt mondják, IV. Károly, az utolsó Habsburg, Gyöngyös égése után ottjártában Széchenyit akarta idézni, a mondást kicsit helyileg alakítva, mikor így szólt: „Gyöngyös nem van, hanem volt". Zuglóra viszont áll az eredeti mondás értelme: „Nem volt, hanem lesz" ... És a kisiskolások, sőt, a mai negyvenévesek is megérik, amikor a ma még egymástól távol levő modern, új városrészek egybekapcsolódnak, egységes, a fákkal harmóniában telepített és épített szellős és mégis nagyvárosi kerületté. Az idén augusztus és szeptember elején tartották immár negyedízben a Városligeti Napokat. S ha lehet lokálpatriotizmusról beszélni, akkor e napok kapcsán észre kellett venni: alakul a zuglói érzés. Születik, mint a rohamosan növő falaktól határolt új utcák sora. A zuglói tanács egyetlen újsághirdetésére ugyanis 70 „öreg autó" tulajdonosa jelentkezett. És csak meg kellett hirdetni a veteránok karneválját, a többit már megszervezték a résztvevők. Korhű autókhoz korhű jelmezek ... A Millenniumi Emlékmű előtt pedig száz és száz gyermek mutatta be a kötött témához kapcsolódó rajzkészségét és fantáziáját. Gyertyafény hangverseny a Botanikus Kertben... 120 000 kötetes kerületi könyvtár. Új művelődési klubok. És készséges, segíteni tudó emberek. Az Újvidék téri általános iskola és a Posta Jármű Telepe például összefogott, és az Alföldön a tanári katedrára segített, jelentős anyagi támogatással, egy cigányt . . . Görög szabadságharcosok találtak itt munkát és letelepedési lehetőséget. A közelmúltban a fővárosban lezajlott háborús és népellenes bűnökért felelősségre vont nyilasok pere kapcsán vált ismét közismertté a zuglói nyilas-ház. (A volt Szófia étterem, a Thököly és Népstadion út sarkán.) A per során az is kiderült, hogy a nyilasok terrorjával szemben a kerületben jelentős ellenállás szerveződött. A Vida-csoportnak köszönhető, hogy az Amerikai út és Erzsébet királyné útja sarkán levő zsidó szeretetházban menedéket talált 120 üldözöttet a nyilasok nem tudták kiirtani. A Csutor-szakasz megakadályozta a németeket, hogy a városi házak tetején harci állásokat rendezzenek be. A Danuvia Fegyvergyárban fegyveres munkás osztag gátolta meg a A Millenniumi Emlékmű (Fejes László felv.) Sakkozók a Városligetben (Szalay Zoltán felvétele) Ősz a Városligetben (Gink Károly felvétele) gyár lerombolását. Keller Vilmos, Csordás János, Lukász Ferenc és Valázsik csoportja éjszakáról éjszakára a német védelmi vonalak hátában hajtott végre merész akciókat. Hidalmássy Ottó — a harcokban hősi halált halt — és Dely László őrmester csoportja a Sportcsarnok környékén akadályozta meg a nyilasok garázdálkodásait. A kerületben már a század elejétől — amikor kialakultak az itteni üzemek — jelentős a munkások mozgalma. A Thököly út 56-ban nyílik meg a Vasmunkás-otthon. Itt a pesti munkásoknak már a század első évtizedétől harcos központja alakult ki. A Tanácsköztársaság leverése után is számos tüntetés kiinduló góca volt az otthon, míg azután az 1927-es vasas sztrájk után, amikor állandóan ezrek tanyáztak az otthon udvarán, el nem vették a munkásoktól, és abba a szomszédos domonkos szerzetesek be nem költöztek. Az ellenforradalmi kurzus jelképeként itt nyílt az első papi mozi, a Glória is. A Vasmunkás-otthon mellett a zuglói vendéglők közül a Trieszti nő (Erzsébet királyné út —Mexikói út sarok) mar 1897-ben, a nagy kőműves sztrájk idején (12 000-ren gyűltek össze) a mozgalom egyik gyülekező helye. Később a Zöld Vadász, a Hermina kert lett a különböző szakmák tanyája (gyakran sztrájk-tanyája is). A Zöld Vadászban például, a tágas kerthelyiséget felhasználva, 1905. június 30-án állítólag 20 000 munkás tartott nagygyűlést. 1912-ben, majd 1921-ben is több ezres tömeg gyűlt itt össze, követelve a sajtó-, a gyülekezési szabadságot, a bérek rendezését. Amíg a Zöld Vadász a vas- és ácsmunkásoknak adott otthont, addig a Hermina kert a fuvarosok, később a közlekedési dolgozók gyülekező helye lett. (1904-ben, a fuvaros sztrájk idején — 6000 fuvaros szüntette be a munkát — három ezren gyűltek itt egybe.) A kerülethez fűződik a Magyar Szocialista Munkás Párt első megalakulásának ténye is. 1925. április 9-én a városligeti Corso kávéházban mintegy száz munkás gyűlt egybe, főleg azok, akik elégedetlenek voltak a szociáldemokraták megalkuvó politikájával és helyette forradalmi munkáspártot akartak alapítani. Az előkészítő megbeszélés után öt nappal az Abonyi és Aréna út (ma Dózsa György út) sarkán, a volt Grado Kávéház különtermében négyszáz munkás-küldött megalakított«, az egyetlen forradalmi pártot, amely, ha rövid ideig is, de legálisan ténykedhetett a Horthy reakció éveiben. {Vági és Weisshaus pártja.) Az ellenállási mozgalom éveiben, a háború, majd a német megszállás idején a Béke Pártnak két illegális nyomdája is működött a kerületben. Az első nyomdát Rákosi Endre nyomdász vásárolta a párt megbízásából, és az Ógyala utca 12-ben, Schlanger István lakásán kezdett működni. A nyomda első röpcédulája Pataki István és mártír-társai kivégzése ellen tiltakozott. A nyomdát később egy Wersitz nevű mérnök Hungária krt. 108. alatti lakásába költöztették, és itt nyomták a Magyar Front ellenállásra szólító röplapjait. A zuglói nyilasok azonban rábukkantak a nyomdára. Richtmann Sándor, a nyomda egyik munkatársa, a nyomda védelmében tűzharcban elesett, míg Wersitz és Rákosi Endre Dachauba került, ahol három nappal a tábor felszabadulása előtt megölték őket. Ahol emberek éltek régebben, ott a mai ember számára már van múlt, létezik hagyomány. A kerület ősi részéről, a Városliget és környékéről természetesen könnyebb felidézni ezt a múltat. Több a kézzel tapintható emlék, a műemlék, mint a hajdani alsórákosi réteken — ahol viszont a középkorban rendszeresen országgyűléseket tartottak, és ahol Mátyást a köznemesek a magyar trónra emelték. A hajdani országgyűlések azonban Új-Becs határában, a szigeti domonkos apácák legelő birtokain nem hagytak maradandó emléket, csak pusztítást. Az erdőt lassan kiirtották, hiszen a fa a sátorvárosban kellett tüzelőnek. A temérdek ló és a gazdagabb nemesek ide felhajtott egyéb lábasjószága a területet az évszázadok során elkopárosította. Az apácák, akik már a XIII. század végétől hadakoztak Pest városával a terület birtoklásáért, a kipusztított fák helyébe nem ültettek újabb erdőséget. Mire a török ideért és Pestet porig rombolta, csak betetőzte a táj pusztulását. (Emléküket ma is őrzi a zuglói Tö-14