Budapest, 1968. (6. évfolyam)

11. szám november - Kőmíves István, Ecsery Elemér, Puruczki Béla, Pászt Róbert írásai

egyéb tényezőktől függetlenül, differenciálja a lakosság életszínvonalát. A növekvő termelés egyre növekvő igényeket támaszt a városi energia és közművek iránt. Ezek kibővített kapacitásának nagyobb hányadát a termelés szükségletei kötik le, tehát végső soron csökkentik a lakossági ellátási szintet. Az ipari koncentráltság szüli és növeli a városi élet tipikus ártalmait: a levegő szennyezettségét, a zajártalmakat stb. Az agglomeráció tehát gazdasági előnyök és gazdasági eredmények következménye. Önkéntelenül felvetődik a kérdés: vajon az új gazdasági mechanizmus a koncentrációs folyamatot erősíti-e vagy nem ? A gazdasági reform az irányításban, a gazdasági döntések meghozatalában sokkal nagyobb teret biztosít az értékkategóriákra épülő információknak: a döntéseket a nagyobb nyereségre való törekvés illetve az abban való érdekeltség szabályozza. Ebből az is következik, hogy az eddig titkolt vagy fel nem tárt tartalékok kiaknázását a kollektív és egyéni érdekeltség egyaránt serkenti. A tartalékok feltárása és felhasználása mennyiségi és minőségi jellegű. A kapacitások teljes kihasználására való törekvés (több műszak bevezetése, a kapacitás bővítése a legszűkebb keresztmetszetek felszámolásával) illetve ennek végső eredménye a nagyobb kapacitás mennyiségi jellegű gazdasági eredménye. De ez a gazdasági eredmény egyben minőségi is, mert egy létesítendő új kapacitáshoz képest olcsóbb! Ezért úgy vélem, nem tévedek abban, hogy az új gazdasági mechanizmus gazdasági és érdekeltségi erői az agglomerációs folyamat erősödése irányába hatnak. Számolnunk lehet azzal, hogy a különböző mennyiségek egymás mellett nem lineárisan növekszenek; a termelés mennyiségi emelkedése mellett, a termelékenység hatásaként, kisebb mértékű a munkaerő növekedése. E problémakörrel kapcsolatban indokolt még egy kérdés vizsgálata. A koncentrációs folyamat korlátozható-e az értékkategóriák tudatos felhasználásával? A válasz: igen! Ilyenek lehetnek: magasabb adók, magasabb telek ár stb. A mérték megállapítása azonban rendkívüli gondosságot igényel. Ügyelni kell ugyanis arra, hogy a preferenciák alapján előírt többlet-terhek ne menjenek a budapesti ipar versenyképességének rovására. Ez éppen az új gazdasági mechanizmus keretei között rendkívül káros lenne. * A fővárosi lakosság ellátási szintje két tényező függvénye. Függ egyrészt a kommunális területek illetve a szolgáltatásokat nyújtó intézmény-hálózat stb. kapacitásától, másrészt függ a mindenkori lakosság-számtól. Az ötvenes évek közepe táján egyes budapesti ellátási szintek — elsősorban a lakosság számának gyors növekedése miatt — relatíve alacsonyak voltak. A további feszültségek keletkezésének megakadályozása illetve a meglevők csökkentése céljából a cselekvések alapja — 1957—58 óta — az egységes várospolitika. A lakosság felvándorlásának mérséklése céljából központi állásfoglalások történtek a budapesti iparfejlesztés korlátozását illetően. A Budapestre kidolgozott iparpolitika — kivételes esetektől eltekintve — tiltja a főváros területén új nagyüzemek létesítését. A meglevők fejlesztésének módja olyan rekonstrukció, amely a többlettermelést elsősorban a magasabb termelékenység útján biztosítja. Megtörtént a fővárosi üzemek kategorizálása, amelynek során egyes — elsősorban a városi ártalmakat fokozó — üzemek vidékre való telepítését határozták el. Ez az iparpolitika tíz éve érvényesül a fővárosban, s hatásaként a lakosság felvándorlása átlagosan a felére csökkent. A megtett intézkedések fokozták a vidéki ipartelepítést, így a fővárosi iparnak a foglalkoztatottak számában mért részesedése 45—46 százalékról 4c—41 százalékra csökkent. Meggyorsult — nagyrészt ugyancsak 1957—58-tól — azoknak az ágazatoknak a fejlesztése, amelyek a legközvetlenebbül érintik a lakosságot. Elsősorban a lakásépítés fokozása és a nagyobb volumenű lakóházállagvédelem kapott hangsúlyt. Számottevő fejlesztés történt pl. a víz- és gáztermelésben. Korszerűsödött a közlekedés járműállománya. A nagy anyagi, fizikai és szellemi erőfeszítések eredményeként jelentősen szélesedett a fővárosi kulturális, egészségügyi és szociális intézmények hálózata. A következetes városfejlesztési politika eredményeként a lakosság ellátási körülményei lényegesen javultak. Korántsem állítható azonban az, hogy az ellátási szintek mindenben kielégítőek. Sőt, egyes területeken, fajlagos mérőszámok alapján, lemaradás van a fejlesztésben egyes vidéki városokhoz képest. Ez több körülményre vezethető vissza. A budapesti lakástermelés volumenét pl. lehatárolta az adott építőipari kapacitás; a köz-Bízom benne, hogy nem lesz eredménytelen, ha az Önök folyóiratához fordulok javaslatom kiterjedtebb közreadása végett. Szeretném hangsúlyozni, hogy az általam képviselt álláspont egy olyan, kimondottan társadalmi indítékú kívánság, melyért sáfárkodni minden fórumon kötelességemnek érzem. Nem kisebb dologról van szó, mint hogy a XVIII. kerületi Hazafias Népfront égisze alatt működő Helytörténeti Bizottság kutatói kinyomozták : kiváló fizikusunk, Eötvös Loránd, helybeli lakos is volt. E tény perdöntő reliktuma a Természettudományi Közlöny 1896. évi 1. száma, mely közli Eötvös Loránd akadémiai előadását s melyből megtudhatjuk, hogy világhírű kísérleteit lőrinci villájának kertjében végezte. Ügybuzgó helytörténészeink azonban nem elégedtek meg ennyivel. Felkutatták az Eötvös-villa helyét is, bebizonyítva, hogy az a mai Tölgyfa és Hársfa utcák találkozásánál levő „lankás" területen állt. A nagy kiterjedésű parkot azóta felparcellázták, telkeket vágtak ki belőle családi házak építéséhez. Egy része viszont jelenleg is szabadon található az említett utcák határolta kis tér alakjában. Szinte természetszerűleg követte a fölfedezést a hazafiúi öntudat és a büszke lokálpatriotizmus fellángolása. Végül is a mozgalom patrónusa, a Népfront karolta fel a pestlőrinciek ügyét: nevéhez méltó emlékművet kell állítani egyetemes jelentőségű tudósunk egykori lakhelyén! mű jellegű kapacitás-fejlesztések nagyobb hányadát lekötötte a termelés; végül a relatív lemaradásban szerepe van egy nivellálási törekvésnek is, amely fokozatosan csökkenteni kívánja a főváros és a vidéki városok közötti szintkülönbségeket. Miben jelölhetők meg a további fő feladatok? Változatlanul maximális erőfeszítésekre van szükség, főként a gyors növekedésből származó lemaradások felszámolására. Ezeket a feladatokat általában közvéleményünk is ismeri, részletezésük ezért felesleges. Befejezésül csak egy kérdéssel kívánok még foglalkozni: a meglevők mellett szükségesek-e további korlátozó intézkedések az urbanizációs folyamat lassítására? Az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatban már utaltam arra, hogy az agglomerációból származó gazdasági előnyök preferenciák útján csökkenthetők, megszüntethetők. Korántsem biztos azonban, hogy a városi gondok csökkentésének ez az egyedüli helyes módja, és az sem biztos, hogy társadalmilag ez a leghasznosabb. Marad tehát az érem másik oldala: ha a fővárosi telepítésű vállalatoknak érdeke a termelés növelése, úgy járuljanak hozzá a főváros komplex fejlesztéséhez! Ennek az érdekeltségnek a csírája az év elején bevezetett kommunális adóban már megvan — az adó mértéke azonban nem olyan, amely az elv gyakorlati alkalmazását jelentené. Ügy vélem tehát, hogy az egy évtizedes fővárosi iparfejlesztési politika az élet által igazoltan is megfelelő. A további korlátozó intézkedések helyett az érdekkapcsolatok kiszélesítése a kívánatosabb és eredményesebb módszer. Kőmíves István A Helytörténeti Bizottság javaslatát a Műszaki Tudományos Egyesületek Szövetsége is a magáévá tette. Ugyanakkor a kerületi Népfront Bizottság és a Tanács Népművelési Csoportja hivatalos kérelemmel fordult az illetékes szervekhez, amelyek — dicséretükre váljék — elég hamar nyújtottak elvi és gyakorlati támogatást. Am a hiba ezúttal épp a gyorsaságban lehetett: a felkínált megoldás nem elégítette ki sem a helyi igényeket, sem a korszerű követelményeket. Az emlékmű felállítása így — türelmes bizakodás mellett — tovább várat magára. Nem hinnénk, hogy az autentikus intézmények — a Fővárosi Tanács, a Fővárosi Emlékműfelügyelőség és az Állami Lektorátus — ne tudnának a következő évi beruházások közön, megbízás alapján, egy olyan korszerű Eötvös-emlékművet készíttetni, mely az esztétikai minőségen túl az urbanizációs szempontokat is figyelembe veszi. A jövő Budapestjének fejlődése egyre inkább az egykori perifériák felé mutat: az urbanizálódási folyamat eredményeképp — nem is a távoli jövőben — a külkerületek fogják döntően megváltoztatni, új színekkel gazdagítani fővárosunk arculatát. Szívélyes üdvözlettel: Ecsery Eletnér művészettörténész Levél a „Budapest" szerkesztőségének 29