Budapest, 1968. (6. évfolyam)

11. szám november - Dr. Gerelyes Ede: A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása

élet zajlott itt. Az ajtóban őrség volt, hogy az esetleges provokációkat megelőzzék. A ház főbejáratát — az állandó rendőri megfi­gyelés miatt — nem mindig használták, ha­nem a franciaudvar felőli másik, mondhat­nánk illegális úton közlekedtek. Erre a rend­őrség sokáig nem figyelt fel. Szamuelynek a szomszédban levő lakása, Kunék lakása az Ügynök utcában ugyancsak sok tárgyalás színhelye volt. Az üzemi munkásság bekap­csolódása, az üzemi kommunista szervezetek megalakulása tovább növelte a „visegrádi" jelentőségét. Lengyel József: Visegrádi utca című könyvében így állított emléket a helyi­ségnek : „A nagyterem mindig tele volt várako­zó, újonnan jelentkező, utasítást váró embe­rekkel. . . Sokan itt is aludtak a padlón, vagy a székeken. A háborútól és nélkülözéstől felka­vart tömegek kívánsága akadálytalanul áram­lott a Visegrádi utcai helyiségekben és magá­val ragadott mindenkit, aki ott volt." Ez a zaj­ló, forrongó, mozgalmas élet nemcsak tartal­mában, de formájában is jelezte: ez valami más, szokatlan, itt valóban új születik. * A Kommunista Párt megalakulásának tör­ténelmi jelentőségét legjobban a lezajlott öt­ven év példázza. Akkor, a konkrét történelmi helyzetben befejeződött egy folyamat, amely választ adott a már többször feltett kérdésre: ki vezessen? Világos volt, hogy a rendkívüli nehézségek között, számos akadály ellenében is, az új erő, a leninizmust megértők fiatal csoportja, a magyar kommunisták hivatot­tak a tömegeket vezetni. A Kommunista Párt tömegbefolyása a fő­városban és a vidéken egyaránt rohamosan nőtt. Jelentős szerepe volt ebben annak a szívós agitációs és politikai munkának, ame­lyet a párt a sajtóban, a kiadványokban és élőszóval folytatott. Számos bizonyító tény helyett álljon most itt egy cikkrészlet a Világ című polgári lap 1918. december 19-i szá­mából: „Amíg a mérsékelt szocialisták igye­keznek konzerválni az állapotokat, addig a pártnak azok a tagjai, akik a kommunizmus azonnali megvalósítását kívánják, egyre heve­sebben agitálnak." A hatékony agitáció áldo­zatos munkája helyes elvi alapokon nyugo­dott. A szocialista forradalom győzelemre vitelét szolgálták a párt akkori jelszavai is: „Kövessük orosz testvéreink példáját!" „Test­véri Szövetség Szovjet-Oroszországgal!" „Le­fegyverezni a burzsoáziát, felfegyverezni a proletáriátust!" A magyar munkásmozgalom történetének további fejezetét jelenti a Magyar Tanács­köztársaság létrejöttéig tartó időszak, amely­ben a kommunistáknak nem csak a burzsoá­ziával, hanem a reformizmus útján megtor­pant szociáldemokrata vezetőkkel is harcol­niok kellett, nyugodtan mondhatjuk: nap mint nap. A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása a nemzetközi munkásmozga­lomnak is nagy győzelme volt! Karl Lieb­knecht e tényt felismerve így üdvözölte a meg­alakult pártot: „A magyar munkásság forra­dalmi ereje kedvező jóslásra ad módot a közel jövőre." Liebknecht szavai igaznak bizonyul­tak. Ezt néhány hónappal később a Magyar Tanácsköztársaság létrejötte igazolta. 6

Next

/
Thumbnails
Contents