Budapest, 1968. (6. évfolyam)
11. szám november - Kovács Judit: Az élettárs
Kovács Judit Az élettárs Olvastam könyvét, amelyet Kun Béláról írt és elcsodálkoztam azon, hogy ő, aki valójában mellette állt, mert nemcsak a felesége volt, hanem az elvtársa is, meghúzódik a háttérben, szánt szándékkal életlenre exponálja a saját képét. Dús életének egyetlen olyan élményét sem írja le, amely nincs Kun Bélával kapcsolatban, s ha az egymástól távol eltöltött időkről számol be, akkor is inkább róla ír, mint magáról, a történelmet és mások emlékezéseit híva segítségül. Találkozásunkkor erről a szokatlan szerénységről szólok. Ő tiltakozik. — Nem volt szándékolt. Amikor Kun Béláról írtam, magamról is írtam. Egyek voltunk mi ketten. A könyvből megismertem egyszerűségét is. Szikár a stílusa, minden fellengősségtől, felfokozott pátosztól, nagyotmondástól mentes. S amit életükről elmond, abból is látni, hogy férje és ő sohasem a pozíciójukhoz igazították életmódjukat, baráti kapcsolataikat. Mindig megőrizték a fiatalság közvetlenségét. — Nemrég a Zrínyi Akadémián jártam. Az egyik fiatal tiszt megkérdezte, milyen ember volt Kun Béla. Olyan, mint maga, — válaszoltam —, meg maga, meg maga — mutattam a többiekre. A könyv egyszerű előadásmódjának nemcsak a szerző egyénisége a nyitja. Volt egy belső „lektora" is. — Minden mondat leírásakor arra gondoltam: mit szólt volna hozzá Kun Béla ? Mert ő szeretett szelíden csipkelődni a feleségével, csak annyira, hogy meg ne bántsa, és kérlelhetetlenül ragaszkodott az igazsághoz. Kun Béláné is a csúf rágalmazó, vagy csak a felületesen, fölényesen ítélkező történelemhamisítókkal szemben — az igazság egyszerű vértezetét ölti. Az a Kun Béla, akit bemutat nekünk, nem tévedhetetlen. Több annál: tud okulni a tévedéseiből. * Kicsit félve mentem el Kun Bélánéhoz. Krónikási szerénysége már-már a szerzetesekére emlékeztetett. S én nem szeretem a komor forradalmárokat. Attól is tartottam, hogy terhére leszek, mert kórházban fekszik, ízületi bántalmakkal. Szerencsére mindjárt rám mosolygott. S én még kevés ilyen szép mosolyt láttam. A fehér hajhoz, a sok régi szenvedéshez és a mostani fájdalmas betegséghez nem illőt. Nem rezignált ez a mosoly, nem éteri, hanem fiatal és közeli. Egy asszonyé, aki nagyon boldog volt, egy forradalmáré, aki nem szobra régi önmagának, hanem együtt él a mával, az emberekkel. Arról mesél, hogyan ismerkedett meg Kun Bélával. — Éppen az imént hívott fel az a fiatalember, aki bemutatott bennünket egymásnak. Ha Pestre jön, mindig felkeres. „Az a fiatalember" Gór Pál, ma 83 éves. Amikor Kun Bélát Gál Irénnek bemutatta, a fiatal lány Kolozsvárott zongoratanárnő volt. Tizenhat esztendős kora óta tanult és tanított, s néhány kisebb hangversenyen fel is lépett. Azt mondták, tehetséges. — Bár nem voltak zongorista ujjaim. Kicsi a keze. Hogyan is foghatott át egy oktávot ? Még csak 78 éves. Hogyan is élhetett át ennyit, egy egész történelmi korszakot; minden győzelmével és kudarcával ? — Azt jósolták, megbánom, hogy a felforgató Kun Bélához megyek feleségül. Milyen férj az, aki utópiákat kerget — mondta az apám. Soha se bántam meg. Csak azért fáj a szívem, hogy a zongorázást abbahagytam. Kun Béla nagyon szerette a zenét. Moszkvában, amikor már együtt volt a család, úgy írta a beszédeit, vagy a cikkeit, hogy a fiát a nyakába ültette, én pedig a másik szobában zongoráztam. A lánykérés a következőképpen történt. Minden szóra emlékszik, ahogy elmeséli, úgy írta a könyvében is. Kun Béla így fordult hozzá: „Tudja mit, Gál Irén, legyen a feleségem. Sajnálnám, ha valami kispolgárhoz menne feleségül és azzal töltene el egy unalmas, nem magához való életet.'''' 1913 Péter-Pál napján tartották meg az esküvőt. Az ünnepi vacsora Nagyenyeden volt, az asszony szüleinél. Utána Kolozsvárra utaztak. Ilyenformán „a nászút két óráig tartott. A mézeshetek addig, amíg Kun Bélát 1937-ben el nem vitték". S Kun Béláné élete valóban nem volt unalmas. Egy percig sem. Kun Béla nem nősült, hanem élettársat választott. Nem azt várta el a feleségétől, hogy hálás közönsége legyen, hogy helyeselje cselekedeteit, megtapsolja gondolatait. Szeretett vitatkozni, gyűléseken, előadásokon és Gink Károly felvételei odahaza is. Feleségének könyveket vitt, és este későn, amikor hazavergődött; gyakran elvtársakkal együtt érkezett és otthon folytatta a be nem fejezett diszkussziót. így kezdődött Kun Béláné politikai iskolája. Azután „levelező" oktatás következett. Kitört az első világháború és Kun Béla bevonult. A frontról szorgalmasan írt, tiszt létére a katonák borzalmas helyzetéről számolt be. — Akkor sem panaszkodott. Az nem volt a szokása. Akkor is optimista volt, mint mindig. 1916-ban hadifogságba esett és Tomszkba került. Tudtam, hogy részt vesz a hadifogolymozgalomban. Két brossuráját, amit odakint írt, becsempészték az országba. Egy éjjelre adták csak kölcsön, hogy elolvashassam. Mikor meghallottam, hogy kitört az Októberi Forradalom, bizonyos voltam benne, hogy Kun Béla is velük harcol. Bár 1977 októbere után egyetlenegy levelet sem kaptam. Kun Béláné számára elérkezett a „gyakorlati oktatás" ideje. A házkutatásoké, a kihallgatásoké, a provokációké. A reakció akkor kezdte meg Kun Béla eltorzított portréjának a felvázolását, amit oly aprólékosan kidolgozott az ellenforradalom éveiben. Kun Béláné baráti köre szűkült, tanítványai otthagyták. Az őszirózsás forradalom idején azonban egyes politikai opportunisták rokonszenve hirtelen feléledt Kun Béla iránt. Feleségét kérdezgették, hogy mikor jön már meg Oroszországból. Azt várták el tőle, hogy lecsendesíti odahaza a feltámadt tengert. -Én meg azt mondtam nekik, hogy nem maguknak, hanem maguk ellen jön haza. Amikor Kun Béla megérkezett, örömmel látta, hogy nemcsak ő haladt a forradalmi eseményekkel együtt odakint, hanem felesége is idehaza. Amikor első találkozásukkor az asszony beszámolt a kolozsvári állapotokról, hangulatokról, Kun Béla így szólt: „Tudtam, hogy bízhatok magában. Látom, hogy velem együtt fog dolgozni." — Ekkor kezdődött életünk legszebb korszaka. * Kun Béláné ott volt, amikor ötven esztendővel ezelőtt megalakult a párt. Megannyi fiatalember gyűlt össze, munkások, értelmiségiek, volt hadifoglyok, baloldali szociáldemokraták és antimüitaristák. Hangosak, lelkesek, tettrekészek. Kun Béla volt az előadó. 7