Budapest, 1968. (6. évfolyam)

10. szám október - Bécs István: Mexico 1968

(io), a tornászok, az úszók (9—9), az ököl­vívók (8), az atléták, a sportlövészek, a vízi­labdázók (5—5), az öttusázók (4), a kajak­kenusok, a labdarúgók (2—2) és dr. Mező Ferenc a művészeti versenyen (1). Összesen tehát nyolcvanöt első helyet szereztek ver­senyzőink. Mexikóban október 12—27 között a XIX. Nyári Olimpiai Játékokat rendezik. A való­ságban azonban ez csak a tizenhatodik lesz, mert a számolásnál azokat is figyelembe ve­szik, amelyek a háborúk miatt elmaradtak. A magyar sportolók a felszabadulás előtt kilenc, utána pedig öt olimpián vettek részt. A mérleg nyelve mégis ez utóbbi felé hajlik. Londontól Tokióig 255 helyezést, köztük 51 olimpiai elsőséget, míg az előző kilenc játékon 156 helyezést, 34 első helyet szereztek olimpikonjaink. A legsikeresebb a Helsinki Ohmpia volt, tizenhat bajnoki címmel; viszont 1900-ban, Párizsban csupán a diszkoszvető Bauer Rezsőnek sikerült győz­nie 36,04 méteres dobással. A felszabadulás utáni ugrásszerű javulás elsősorban annak tulajdonítható, hogy sport­életünk is demokratizálódott, mindenki szá­mára kinyíltak a sportpályák, csarnokok, uszo­dák kapui. A testedzést széles alapokra he­helyezték. Az állam jelentős anyagi támo­gatást adott és ad ma is a sportmozgalomnak. Egyre inkább tudományos alapossággal ké­szítik fel az élvonalbeli versenyzőket, válo­gatják és képezik ki az utánpótlást... A ma­gyar sport erejét nemcsak az olimpiai arany­érmek fémjelzik. Hogy ki lesz az első, ki a második, harmadik stb., az szerencse dolga is, noha Fortuna legszívesebben oda pártol, ahol a tudás. Sportunk igazi erejét az mu­tatja, hogy több sportágban olyan verseny­zőket tudunk rajthoz állítani, akik az első hat hely valamelyikére esélyesek. Vajon Mexikóban folytatjuk-e a szép ha­gyományokat? Pontosabban: meg tudjuk-e őrizni a Tokióban elért pontszámunkat, elő­kelő ötödik helyünket a nem hivatalos pont­versenyben? Az eltelt négy év alatt növeke­dett a konkurrencia, számos országban szép eredményeket értek el, felzárkózva az élvo­nalhoz. Ez nehezíti helyzetünket. Az elője­lekből ítélve azonban, ha nem nyerünk is tíz aranyérmet, mint a japán fővárosban, de csa­patunk képesnek látszik annyi, sőt, még több pont megszerzésére, mint négy évvel ezelőtt. Ha mégsem így lesz, arról nem a mexikóiak tehernek. Igaz, hogy a szokatlan magaslat, az alacsony légnyomás (a tengerszinti 760 milli­méternél kétszázzal kevesebb!) mindenkit különlegesen nehéz feladat elé állít, de a lé­tesítmények a legkényesebb igényeket is ki­elégítik. Erről a múlt év novemberében saját szememmel győződtem meg. Korszerű sta­dionok, uszodák, sportcsarnokok, szálláshe­lyek állnak a versenyzők rendelkezésére. Az olimpiai falutól remek utak vezetnek min­denhová, tehát a gyors közlekedés is bizto­sított. (Ez szintén fontos, mert a bonyolult közlekedés a versenyzők pihenőjét kurtítja meg.) A sportolók vüágméretű randevúján csak­nem kétszáz magyar nő és férfi vesz részt. Tizenöt sportágban állnak rajthoz verseny­zőink. Szurkolunk értük, hogy távol a hazá­tól is jól szerepeljenek. Bécs István Utcakép Mexico City bői Modern épület jellegzetes mexikói díszítőelemekkel Mexikó ősi kultúrájának fennmaradt szép darabjai (A képeket az MTI Külföldi Képszolgálata bocsájtotta rendelkezésünkre)

Next

/
Thumbnails
Contents