Budapest, 1968. (6. évfolyam)

10. szám október - Nagy Lajos: „Amatőr-szállodáink”

Agazdasági reform ma már hozzátarto­zik mindennapi életünkhöz. Nincs az emberi tevékenységnek olyan területe, ahol ne éreztetné hatását. Milyen gondok­kal küzd a vezérigazgató és milyenekkel az egyszerű munkásember? A reform csökkentette vagy növelte a vezérigazgató gondjait? Zentai Ernő, a Magyar Kábel Művek ve­zérigazgatója éppen io éve áll a vállalat élén. Zömök, ősz hajú ember. Harmincöt éve dol­gozik a munkásmozgalomban. Mint szer­számlakatos kezdte a Telefongyárban. Egy­szerűségét megtartotta, mégis nehéz bejut­ni hozzá. Nem azért, mintha az ajtónál út­ját állnák a látogatónak. Csak mindig telt ház van nála. Gyárigazgatók, osztályvezetők, társadalmi szervek képviselői, vagy éppen valaki az üzemből; és ráadásul — az utóbbi időben mind gyakrabban — a vállalattól sok száz és ezer kilométer távolságban folytat üzleti tárgyalásokat. Ez alkalommal is egy jugoszláviai és egy chilei út közötti rövid idő alatt sikerült egy órára „ellopni" a sok reá várakozó ügyfél elől. — A válaszhoz hozzátartozik, hogy a Magyar Kábel Müvek az utóbbi fél évtized alatt fejlődött nagyvállalattá. Ebben az évben elérjük a 2,5 milliárdos termelési értéket. Az ipari centralizáció eredménye: reánk hárult az ország kábel- és vezeték igényeinek kielé­gítése. Export kötelezettségeink is jelentősek: értékük megközelíti a 0,5 milliárdot. Külön problémát jelent, hogy ennek 60 százaléka tő­kés piacon valósul meg. A reform előtt is sok nehéz feladatot oldot­tunk meg, de azért sohasem voltak álmatlan éjszakáim. Jól ismerem a gyári kollektívát, és tudtam, évről évre teljesíti a tervet. Nem is csalódtam. Az ipari centralizációból adódó ezernyi problémával egyidőben 100 milliókat ruháztunk be, és minden évben 9—10 nap kö­rüli nyereségrészesedést fizettünk ki a dolgo-34 fent és lent zóknak. Ha voltak is nehézségek, azok első­sorban az anyagellátásból adódtak. Export­termelésünket a Transelektro előzetes megren­delése alapján, mindig időben szállítottuk. Mit hozott a konyhára? Kinek adták el termékeinket? Nem tudtuk. A hazai igényeket is a minisztérium keretei alapján osztottuk el. Megkaptuk a tervet, teljesítettük. Hát így volt. A reform bevezetésével teljesen új helyzet állott elő. Az igényeket közvetlenül nekünk kell kielégíteni. Megszűnt a korlátozó keret­gazdálkodás. Mindenki annyi kábelt, illetve vezetéket igényelhet, amennyire szüksége van. Ekkor ért bennünket az első meglepetés. Kide­rült: a szükségletek sokkal nagyobbak, mint gondoltuk. Sajnos, a vállalat teherbírása a megnöveke­dett igényeket máról holnapra nem tudja ki­elégíteni. Mivel a következő években további jelentékeny igénynövekedésre számíthatunk, szükségesnek látszik az állami segítség igény­bevétele. A termelési gondokat növeli a nálunk is je­lentkező munkaerőhiány. Ezért az új kapaci­tások biztosításánál előtérbe kerül a vidéki ipartelepítés problémája. Ez egyben a vállalat üzemeiben mutatkozó zsúfoltság megoldásának is egyetlen járható útja. A Magyar Kábel Müvek az ország legna­gyobb színesfém- és műanyag félkésztermék fel­használója. A reform beköszöntésével belső gondjainkhoz még a megnövekedett külső fel­adatok is járultak. Konstruktív kapcsolatokat kellett kiépítenünk ügyfeleinkkel. Jelentős vi­táink voltak az ár kérdésekben. Alapanyagaink többségének ára a megegyezéses kategóriába tartozik, némelyik partnerünk ezt arra pró­bálja felhasználni, hogy különböző minőségi változtatások címén felárakat állapítson meg. Megelőzően jóformán ismeretlen volt szá­munkra a külkereskedelmi politika, a nemzet­közi jog kérdései. A külkereskedelmi vállalat ma már csak a bizomavyos szerepét játsza, ezért számos új területtel kellett megismerked-Koffán Károly felvételei nünk. Éjjeleken át forgattam a különböző könyveket, lexikonokat. Ismerkedtem a tőzs­dei árfolyamokkal, hiszen az üzletkötéseknél közvetlenül nekünk kell döntenünk a mennyi­ség, a minőség, a határidő és az ár kérdései­ben. A külföldi ügyfelekkel való kapcsolatok kiépítése, fenntartása ?na már nagyobbrészt a vállalatra hárul, ami jelentősen igénybe veszi a vezetők személyes tevékenységét is. Nélkülözhetetlenné vált a közgazdasági elemző munka. Január elsejével lényeges szervezeti vál­toztatásokat hajtottunk végre. Önálló gyá­rakat alakítottunk ki, ezek vezetői önelszá­molással, széles jogkörrel rendelkeznek, hogy a maguk területén minél hatékonyab­ban valósíthassák meg a reform célkitűzéseit. Ezzel egyidőben számos fiatal szakember ke­rült felelős vezetőposztra. Több mérnök­közgazdásszal erősítettük meg vállalatunk szervezetét. Meg kell mondani őszintén, kö­zöttük olyanok is akadtak, akik először ide­genkedéssel fogadták a közgazdasági vonat­kozású feladatokat. Jövőjét, jelentőségét nem ismerték fel azonnal. De ahogy múlt az idő, a közgazdasági tevékenység a vállalat min­den területén elnyerte megillető helyét. Vállalni kell a rizikót A reformnak csak az elején vagyunk. Sok még a tennivaló. A sikeres munka legfonto­sabb előfeltétele: minden vezetőnek meg kell tanulnia, hogy önállóan gondolkozzék, s intéz­kedéseiért felelősséget vállaljon. Nemrég vé­geztettünk egy ergonómiai felmérést a munka­erő-vándorlás okairól. Sok pénzbe került. Miért volt erre szükség? — kérdezték többen is. Vitatkoztunk, de a legmeggyőzőbb választ végül is az elkészült jelentés adta: számos olyan összefüggést, érdekes következtetést tar­talmaz, melyek lehetővé teszik, hogy munkán­kat jobban, hatékonyabban végezzük. A meg­oldásra intézkedési tervet dolgoztunk ki. Ha azt megvalósítjuk, vállalatunknak sokszorom

Next

/
Thumbnails
Contents