Budapest, 1968. (6. évfolyam)

10. szám október - Nagy Lajos: „Amatőr-szállodáink”

san megtérül majd a felmérésre fordított öszszeg. Július elsejével vállalatunk is rátért a 44 órás munkahétre. Dolgozóink örömmel fogadták az intézkedést, mert közvetlenül is érzékelik a reform kedvező hatását életükre, körülményeikre. A vezetőség mindent elkövet, hogy a gazdasági eredményekhez mérten fokozatosan javítson a dolgozók élet- és munkakörülményein. Az anyagi ösztönzés hatékonyabbá tétele érdekében olyan rendszert akarunk kidolgozni, hogy elismerésben elsősorban azok fészesüljenek, akik kiemelkedő munkát végeznek. Jó munkáért, több fizetést, — ezt az elvet szeretnénk érvényre juttatni. S mit mond a munkás? Kocsis József karbantartó-lakatos. Itt tanulta a szakmát, közel két évtizede, hogy a gyárban dolgozik. Jóformán mindent ismer, s őt is ismeri mindenki. Ercsiből jár be dolgozni, naponta So kilométert utazik. Reggel 4-kor kel, hogy hét órára beérjen, és este hat óra, mire ismét üdvözölheti a családja. Lelkes újító, közel hatvan javaslatát fogadták el. — Újításaimmal mindig a nehéz fizikai munka könnyítésére törekszem. Legutóbb a Dl MÁV AG gépek zárószerkezetét korszerűsítettem. A 18 tagú karbantartó csoporthoz hat üzem 3—400 berendezése, gépe tartozik. Óriási feladat ennek a karbantartása, javítása. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a berendezések közel félszáz típust képviselnek. Akad új, de régi, 30—40 éves gépet is találni közöttük. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a berendezések éjjel-nappal, három műszakban dolgoznak, s gyakran csak akkor jut idő rendbe hozni őket, amikor már „bedöglöttek". Sok a feladat, kevés az ember Nehezíti a munkát a munkaerővándorlás. Az új emberek többsége nem érzi még magáénak a gyárat. Nem becsülik, nem óvják a berendezéseket. Ütik, rugdalják a gépeket, ahelyett, hogy gondolkodnának, vagy a karbantartókhoz fordulnának. Gyakran egy csavar meghúzásával — ami pár perces munka csupán — géptörést, több napos javítómunkát előzhetnének meg. Örökös a harc — az anyagellátás miatt. Itt még a gazdasági reform sem hozott változást. Különösen a csapágyak hiánya okoz sok gondot. Gyakran hónapok telnek el, mire a kért csapágyak megérkeznek. Ha befut egy szállítmány, már annyi az igénylő, hogy a karbantartók alig tudnak néhányat megszerezni belőle. A termelés azonban nem állhat meg, a gépeknek dolgozni kell. Ha nincs olyan csapágy, amelyre szükség van, akkor a „kabátot a gombhoz" elve érvényesül. Leveszünk a tengelyből, vagy gyűrűt szorítunk a csapágy alá. Szükség lenne egy fogaskerék-köszörűre, aminek segítségével az alkatrészek élettartamát jelentősen növelhetnénk. — Az emberi kapcsolatokban hozott talán legjelentősebb változást a reform. A közvetlen vezetők bíznak bennünk, hallgatnak tanácsainkra. Kialakult a kölcsönös megbecsülés légköre. Különösen az üzemekkel meglevő kapcsolatok alakultak kedvezően. Reform előtt a gépek javítása központi ütemezés szerint történt. Gyakran vitatkoztunk az üzemek vezetőivel. Ma már reggelenként az az első, hogy az üzemtechnikusokkal megbeszéljük; melyik gép javítása a legfontosabb számukra. Ezt ők tudják legjobban. A munkaerőhiány azonban nálunk is kedvezőtlenül befolyásolja a csoport tevékenységét. Egyes vállalatok az új embereknek több bért tudnak adni, egyébként nálunk is ez a helyzet. A régi szakmunkásoknak nem lehet emelési adni. Az újakat azonban nagyobb bérért is fel tudják venni. Nem lehet hát csodálkozni azon, hogy az utóbbi időben sok régi szakmunkás ment el az üzemből. Nagy kár ez a vállalat számára is, mert bármilyen kiváló szakmunkás az új ember, hónapokra van szüksége, amíg megismeri a speciális kábelipari gépeket. Mit tud a reformról? Sokat nem, még csak a kezdetén vagyunk. Ha jól megértettem, önállóbb vállalati gazdálkodást, üzletkötést, a szükségletek jobb kielégítésétjelenti. Célul tűzte ki, hogy az a dolgozó, aki többet tesz a vállalat érdekében, nagyobb fizetést kapjon. Sajnos, az utóbbi nálunk még nem valósult meg. A karbantartók létszáma felére csökkent. Még egyszer annyit dolgozunk, mint azelőtt. De a borítékunkon ez egyáltalán nem látszik meg. Valami azonban már elkezdődött. Legutóbb a mellettünk dolgozó karbantartó csoport egy külön feladatért, melyet napi munkáján túl végzett, több mint 60 ezer forintot kapott. Valahogy hasonló módon kellene a mindennapi munkához kapcsolódó tevékenységet is ösztönözni. Mindenki kedvezően fogadta, hogy a gazdasági vezetés megteremtette a 44 órás munkahét bevezetésének feltételeit. Az egész karbantartó részleg számára különösen hasznos, mert a szabadszombatot mi akkor'kapjuk ki, amikor mások dolgoznak. így a gépek javítását, karbantartását nyugodtabb körülmények között végezhetjük. Én magam is nagyon örülök neki. Szép kertünk van, ahol a gyümölcsfákat, a virágokat gondozni kikapcsolódást jelent számomra. Erre is több időm jut a jövőben.

Deim Miklós FŐVÁROSI KÖZÚTI FORGALOMBIZTONSÁGI SZIMPÓZIUM ^-"T URBAN TRAFFIC SAFETY SYMPOSIUM \ SYMPOSIUM DE LA SÉCURITÉ DU TRAFIC DES ROUTES URBAINES \ \ SYMPOSIUM FÜR STADTVERKEHRSSICHERHEIT X\\\W \ KOH0EPEHL4MH 110 OBECflEMEHMK) BE30nACH0CTM rOPOflCKOR BUDAPEST, 1968. október 29-30 ÜDVÖZÖLJÜK A TANÁCSKOZÁS RÉSZTVEVŐIT! WELCOME TO ALL PARTICIPANTS OF THE CONFERENCE! NOUS SALUONS LES PARTICIPANTS DE LA CONFÉRENCE! WIR BEGRÜSSEN DIE BERATUNGSTEILNEHMER! n03flPAB/lHEM BCEX yMACTByfOLLjMX B COBELUAHHM! Közlekedéstudományi Egyesület Városi Közlekedési Ágazati Szakosztálya Fővárosi Közúti Balesetelhárítási Tanács ßß