Budapest, 1968. (6. évfolyam)

10. szám október - Nagy Lajos: „Amatőr-szállodáink”

Nagy Lajos „Amatőr-szállodáink": a fizetővendég-szolgálat A nyári idegenforgalmi zsúfoltság kellős közepén angol vendég érkezett Budapestre, s meglepetésénél csak felháborodása volt nagyobb, amikor közölték vele: pillanatnyilag minden szállodai szoba foglalt. Helyette egy nagyon szép budai lakásban fizetővendégszobát ajánlottak számára. Csak átmenetileg, egy-két napra, amíg valamelyik hotelben elhelyezhetik. A tisztviselő mentegetődzött, az angol pedig nagyon mérgesen távozott, és később sem jelentkezett. Két-három hét múlva azonban Londonból írt levelet, elnézést kért tapintatlan viselkedéséért és közölte: olyan nagyszerű szobája volt, s olyan kitűnő emberek között tölthette budapesti napjait, hogy ha máskor is hozzánk érkezik, feltétlenül fizetővendég-szobában akar megszállni. Kikötés: különbejárat, fürdőszobával Természetesen, ezzel nem akarjuk azt állítani, hogy minden fizetővendég-szoba ilyen kitűnő elhelyezést nyújt, és azt sem mondhatjuk, hogy ez az elszállásolási forma általában jobb lenne, mint például a kényelmes szálloda. Tény azonban, hogy egyes időszakokban — különösen a nyári idegenforgalmi évadban — nagyon fontos szerepet töltenek be a fizetővendég-szobák, hiszen a főváros évről évre növekvő idegenforgalmával közel sem tartott lépést a szállodai kapacitás fejlesztése. Nem is beszélve arról, hogy egyébként sem volna gazdaságos a maximális forgalomra tervezni a szállodai befogadóképességet, másrészt pedig a főváros általában drága szállodái sok külföldi turista számára túlságosan nagy kiadást jelentenének. A fizetővendég-hálózatot tíz évvel ezelőtt kezdte kiépíteni a Fővárosi Idegenforgalmi Igazgatóság; azóta jelentősen korszerűsödött, felnőtt az igényekhez, s napjainkban már elmondhatjuk, hogy a szobák kivétel nélkül megütik a nemzetközi mértéket. Valósággal szakmává fejlődött már ez a mellékfoglalkozási ág, és sok ügyes lakástulajdonos a vendégfogadás minden csínját-bínját elsajátította. Az „amatőr-szállodások" immár többezres tábora nagyon fontos hézagpótló szerepet játszik a főváros idegenforgalmában, a külföldiek fogadásában. Nálunk is, más országokhoz hasonlóan, folyamatosan fejlődik ez a szolgáltatás. 1963-ban még csak 1100 férőhelye volt a Fővárosi Idegenforgalmi Igazgatóságnak, 1965-ben már 3600, 1966-ban 6000, 1967-ben pedig 6400. Az idei statisztika viszont visszaesést jelez: 1968-ra csak 5000 férőhelyre kötöttek szerződést a szállásadókkal. — Nem egyszerűen visszaesésről kell beszélnünk — mondja Baranyai Ferenc, a Fővárosi Idegenforgalmi Igazgatóság igazgatója —, hanem nekünk kellett a megváltozott körülményekhez, lehetőségekhez igazodnunk. Korábban ugyanis a fizetővendég-szobák kihasználtsági foka általában 60 százalékos volt, s ez olyan arány, amely mellett feltétlenül érdemes a szállásadóknak vállalniok a szoba kiadásával járó sok többletmunkát, kényelmetlenséget. 1966-ban azonban a kihasználtsági fok már 57 százalékra csökkent, tavaly pedig mindössze 50 százalékos volt. Mi az oka ennek, hiszen évről évre nagyobb számban érkeznek hozzánk külföldi turisták ? — Időközben több új szállodát építettünk, és jelentősen fejlesztettük a turistaszálló-, kemping- és bungalow-hálózatot is. Az utóbbi években sikerült befejezni a főváros régi szállodáinak teljes rekonstrukcióját, s így most már minden hotel teljes kapacitásával áll rendelkezésre. Közben felépült a Sport Szálló, a Budapest Szálló, az Ifjúsági Szálloda is. A következőkben az Akácfa utcában, a Margitszigeten és a Tabánban építünk új szállodákat, jövőre pedig már kész a Duna Intercontinental Hotel. A csillaghegyi motelben két évvel ezelőtt még csak 220 férőhelyünk volt, most 400. A praktikus és kellemes elhelyezést nyújtó bungalowjaink már 330 férőhellyel rendelkeznek. Most épül a Római parton egy új 240 személyes motel, jövőre pedig átadják rendeltetésének Budapest első touring szállodáját. — Ez a felsorolás egyúttal azt jelenti, hogy a vendégek lényegesen jobban válogathatnak az elhelyezési lehetőségek között, mert a legdrágább szállodáktól a legolcsóbb turista-szállókig minden kategóriában nagyobb kapacitással rendelkezünk, mint korábban. Természetesen, a fizetővendég-szolgálatra továbbra is nagy szükség van, de azt már megengedhetjük magunknak, hogy osztályozzunk, jobban megnézzük a felajánlott szobákat, s csak azokkal a szállásadókkal kössünk szerződést, akik valóban kulturált elhelyezést tudnak biztosítani vendégeinknek. Kizárólag külön bejáratú, fürdőszobával ellátott szobákra szerződünk. Üzletnek sem rossz A szoba-kiadás nem rossz üzlet. Az osztályba sorolástól függően, a kétágyas szoba napidíja 50—70 forint, s ebből az idegenforgalmi vállalat csak 10 százalékot von le közreműködési díj címén. A szállásadó ezenkívül télen személyenként napi plusz 6 forint fűtési díjat kap, sőt, ha négy napnál rövidebb időre érkezik a vendég, személyenként 6 forint mosási díjat is felszámolhat. A melegfürdőért 10 forint illeti meg. — Annak jó üzlet, aki rendszeresen kap vendéget — világosít fel egy szállásadó. — Nekünk nagyon kevés a vendégünk, jobban járnánk, ha albérlőt tartanánk. Kérem, ne írja ki a nevem, mert félek, még annyi vendéget sem küldenek hozzánk, mint eddig — köti lelkemre búcsúzáskor. Veszem a fáradságot, és a Roosevelt téri elosztóban kikerestetem a kartonját. Végignézzük a hónapokat, s kiderül — júniustól eltekintve —: az átlagosnál jóval több vendéget kapott a panaszkodó. Havi átlagban több mint ezer forint volt a bevétele. — Az ilyen jellegű panasz, sajnos, elég gyakori — mondja Lévai Béláné irodavezető —. És amint ez a példa is igazolja, a legtöbb esetben nem indokolt. Igazgatóságunk ugyanis a szállásadók érdekeinek megfelelően külön prémium-feltételként jelölte meg az arányos vendégelosztást. A szoba kiadását illetően kötelezettséget nem vállalunk. Ez a vállalkozás természetesen alapvetően üzleti, tehát elsősorban azokat a szobákat ajánljuk a külföldieknek, amelyek a város központjában vannak, berendezésük, felszereltségük a legjobb. Ha nincs vendég, mi sem tudunk küldeni. Májusban például, a BNV idején, minden szálláshely foglalt volt, senki sem panaszkodott. Meglátogattam még néhány szállásadót. Kivétel nélkül mindenütt tisztaság, kellemesen berendezett szoba. Zömmel nagy lakással rendelkező nyugdíjasok kapcsolódnak be a fizetővendég-szolgálatba, vagy olyan családok, ahol valaki állandóan otthon tartózkodik, s foglalkozni tud a vendégekkel. — Nekünk vidéki gyárral van megállapodásunk — fogad az egyik helyen a nagymama —, s állandóan van vendégünk is. Hetente-kéthetente változnak, cserélődnek, de egykét nap alatt már megbarátkozunk velük, s szinte családtagokként élnek közöttünk. Mennyi a bevételük? — Ezt, kérem, nem tudom, a vőm vezeti a vendégkönyvet — szabadkozik. Amikor számolgatni kezdem, hogy valójában mennyit kereshetnek, ijedten megkér: — Nehogy megírja a címünket, mert így is sokan irigykednek ránk. A gyárat mi szerveztük magunknak, s nagyon meg vannak elégedve velünk. Szerezzenek mások is maguknak ... Egy újabb lakás. A férj gyárban dolgozik, az asszony a gyermekkel otthon maradt. — A gyerek sokat betegeskedett. Nem tudtam munkába járni, nagy szükség van a pénzre — mondja az asszony. A szoba ragyog a tisztaságtól. A lengyel vendégek felsőfokon beszélnek az elszállásolásról. — Nagyon rossz albérlőnk volt, évekbe telt, amíg sikerült megszabadulnunk tőle. Megfogadtam, még egyszer nem adom ki albérletbe a szobát. így többet is keresek, s tudom, ha szükség van a szobánkra, bármikor felmondhatom a szerződést. Úgy számoltam, hogy havi 6—700 forintot megkeresek, s már most, az első évben átlagosan körülbelül ezer forint volt a tiszta jövedelmünk. Nagyon meg vagyok elégedve. — Rám sokan fújnak — fogad egy másik szállásadó, aki már tíz éve dolgozik a „szakmában", s alaposan beletanult. — özvegy vagyok, nem tudnám a három szobáért a lakbérpótlékot fizetni. A szobák kiadásával kitűnően megtalálom a számításom. Hozzám már úgy jönnek a vendégek, mintha rokonhoz érkeznének. Valóban, német, lengyel, csehszlovák vendégek adják egymásnak a címét, s ha Budapestre érkeznek, már előre lefoglalják a szobát, ahol otthonosan, jól érezték magukat. 24