Budapest, 1968. (6. évfolyam)

10. szám október - Friss Gábor: A zene nevelőereje

nép- és történelmi társastánc óra) megismerkedtek a növendékek a Car­magnole-lal és muzsikájával, a kora­beli öltözékekkel. Az Operaházban pedig megtekintették Aszafjev: Párizs lángjai-t. Ilyen sokoldalú, élményekben, be­nyomásokban, a tanulók érzelmeire és tudatára mélyen ható előkészítés után került sor a történelemórán a francia forradalom részletes tárgyalá­sára. Kiderült, hogy a tanulók már tudják az anyagot, hibátlanul mondták el a történelmi esemény részleteit és összefüggéseit. A tanárnak nem kellett előadást tartania, csupán irá­nyító kérdésekkel segítette a gyerek­közösséget a téma feldolgozásában, majd rövid összefoglaló vázlatot írt. A számonkérés során a tanulók kifo­gástalan. nagy anyagtudásról tanúsko­dó feleleteket produkáltak — a leg­gyengébb osztályzat 4-es volt. Az elmúlt évek során országos szin­ten kiviláglott, hogy a zenei általános iskolák növendékeinek tanulmányi eredménye jelentősen magasabb a közismereti tantárgyak területén, mint a hagyományos általános isko­lákban tanuló gyermekeké. Ennek alapvető oka — mint már említettük — a zene nevelőerejében, az alkalma­zott módszerekben és a nevelőerő tudatos felhasználásában rejlik. Pl. az írás tanulásánál alapvető ne­hézség a betűk megformálása és egy­máshoz kapcsolása. Már az I. osztály­ban naponként folyik zenediktálás. Az egyszerű negyed- és nyolcadértékek­ből álló ritmusképletek lejegyzése is írásgyakorlat, tehát az íráskészség fej­lesztésének egyik módozata. A ritmus­képletek lejegyzése a legegyszerűbb íráselemek (függőleges és vízszintes egyenesek) segítségével történik. Ezen egyszerű íráselemek használata közben még arra is jut ideje a kis­gyermeknek, hogy az íróeszköz he­lyes tartására, munkája esztétikus kül­alakjára és hibátlanságára is ügyeljen. A zenediktálás egyenletes lüktetésű, a ritmusírás is egyenletes tempójú; mindez szokássá, képességgé fejlő­dik: a gyermek betűírása is egyenle­tes lesz. A fokozatos és többoldalú írásgyakorlat növeli az íráskészséget. Az olvasást folyamatosan és fokoza­tosan tanulják: a betűfelismerés után kapcsolják a betűket szótagokká, a szótagokat szavakká, s a szavakat mondatokká. A kottaolvasás globáli­san, értelemszerűen történik: nem egyes hangokat olvasnak a tanulók, hanem motívumokat fog össze a te­kintetük. Az egyenletes lüktetés ser­kenti az olvasót, hogy tekintete a hangoztatott dallamtöredék előtt jár­jon. Az így kifejlődött olvasási mód és kifejlett térérzék hatással van a betűolvasás folyamatosságára is: gyor­sítja és zökkenésmentessé teszi az át­menetet a szótagolt olvasásról a fo­lyamatos olvasásra. Az egyenletes tempójú, előirányú koncentrálás csök­kenti a hibás betűfelismerést, kiegyen­súlyozza és egyenletessé teszi az ol­vasás tempóját. A dalok tanulásakor a szövegtanulás is olvasási gyakorlat. Feltűnő a számolási készség ugrás­szerű emelkedése is. A ritmustanulás során a gyermek előbb ösztönösen, majd tudatos módon oszt, összead, tehát: számol. A ritmus átjárja egész testét s így testének minden részével érzékeli a ritmusértékeket, az érté­kek egymáshoz való viszonyát, a rit­musképleteket. A tanulók meglepő könnyen és természetesen értik meg a törtszámot, mint számtani fogalmat. Érthető, hiszen már I. osztályos koruk óta foglalkoznak egész-, fél-, negyed-és nyolcad hangértékekkel, vagyis törtértékekkel. A,,tört-hangértékek" jól begyakorolt készsége megkönnyíti számukra „a tört mint számtani fo­galom" megértését. Megnő a tanulók beszéd- és fogal­mazási készsége: a népdalok szövege, azok költői szépsége tömör, egyszerű kifejezésmódra szoktatja a gyermeke­ket. A népdalokból megismert bio­lógiai, tájleírásbeli fogalmak pedig természet- és földrajzi ismeretüket bővítik. Sok népdalunk kapcsolódik történelmi eseményekhez vagy idő­szakokhoz, az így nyert ismeretek tehát a tanulók történelmi és társadal­mi tájékozottságát tágítják. A hallás fejlettsége növeli a nyelv­készséget az anyanyelv, valamint ide­gen nyelvek tanulása terén. Hozzá­járul ehhez, hogy az énekórákon hoz­zászoktatott növendék ügyesen és pontosan utánozza a tanár szájmoz­gását, kiejtését, árnyalásait, előadás­módját. A szinte naponta megtanult új dal­lamok — a hozzátartozó 2—3 vers-_ szaknyi szöveggel —, a rendszeres ritmus- és dallamdiktálás, amelynek során több ütemet kell emlékezetben tartani, majd leírni, nagy mértékben fejlesztik a memória-készséget. Fejlett a gyermekek koncentráló készsége is: a többszólamú éneklés és ritmusgya­korlás, de pusztán a muzsika érzelmi hatása is a figyelem erős összpontosí­tására szoktatja, sőt, a többirányú koncentrálás képességére is neveli őket. A fejlett esztétikai érzék és hal­lási színérzékenység hatása világosan felismerhető a tanulók rajzkészsége vizsgálatánál. Segítséget nyújt a hang­szeres játék a manuális fejlettség te­rén; a zenei kifejezéskészség a rajz és színbeli kifejezésmódra, a zenei rende­zettség a formaérzékre, a zenei elem­zések a logikai készségre gyakorolnak kedvező hatást. A közös dalolás kö­zösségi alkalmazkodásra nevel, egyben növeli az egyéni felelősségérzetet, s mindez együttesen a közösségi szelle­met. A közös muzsikálás-dalolás teljes­értékű munkát és figyelmet követel valamennyi tanulótól, aktivitásuk szo­kássá, természetessé válik — a köz­ismereti órákon is. A fejlett esztétikai érzék kihat a személyi és környezet­beli tisztaságra, ápoltságra, a közösség értéktárgyainak megóvására. A ritmusérzék fejlesztése a gyermek­korban nagyon jelentős. A kisgyer­mek életeleme a mozgás: e fogalom számára játékosságot, a felszabadult, oldott életformát, a vidámságot és a kellemes közérzetet jelenti. A szabad mozgás korlátozása vagy eltiltása (s a közismereti órákon óhatatlanul ez történik) élete beszűkítését, elszür­külését jelenti a szemében, valami természetelleneset, amely ellen min­den idegszálával tiltakozik. A gyer­meki mozgásvágy kiaknázása a zene­oktatásban: a tanórák leghangulato­sabb, legcélravezetőbb szakaszai. Kü­lönös jelentőségű a ritmusérzék s egy­ben a mozgáskészség fejlesztése a pu­bertás időszakában. A fizikai fejlődés egyenetlenségei miatt megbomlik a kamasz addigi testi harmóniája: a test­arányos, ügyesen, formásán mozgó kisgyermek esetlenül csetlő-botló, nyakigláb kamasszá válik. E fizikai diszharmónia, a mozgási bizonytalan­ságokon, a szegletességen és esetlen­ségen túl, mély nyomokat vés a ser­dülő egész életritmusába, kihatással van egyébként is labilis hangulataira, kedélyállapotára, érzelmi életére, gát­lásokat okoíhat, s a lelki defektusok egész sorát eredményezheti. A rit­mikus mozgásgyakorlatok, s a moz­gással egybekötött ritmusgyakorla­tok éppen ezért nagy segítséget nyúj­tanak a fejlődő gyermeknek nemcsak zenei, hanem fizikai, s egész emberi alakulásában. A naponkénti ének-zeneóra kikap­csolódást, pihenést is jelent. Színes, testet és érzelmeket megmozgató légköre szellemileg felfrissülést okoz, amely után új lendülettel látnak mun­kához, kevésbé fáradékonyak, munka­teljesítményük magasabb színvonalú, magatartásuk fegyelmezettebb. A zenei általános iskolákban végzett megfigyelések, felmérések és kísérle­tek nyomán az a következtetés von­ható le, hogy itt fejlettebb a tanulók gondolkodási tevékenysége, mint a ha­gyományos általános iskolákban. S. Molnár Edit pszichológus és jelen ta­nulmány írója együttes vizsgálatot. végeztek szépirodalmi szövegek meg­értésével kapcsolatban. A vizsgálat összesen 208 általános iskolás korú tanuló bevonásával tör­tént két iskolában; ebből 84-en voltak ének-zenei általános iskolások. A vizs­gálat az általános iskola 5. és 8. osz­tályaiban történt. Mivel a vizsgálat idején a zenei általános iskola még nem jutott el a 8. osztályig, ezért itt a kísérlet a 7. osztály bevonásával tör­tént. (Ennek ellenére a tapasztalat azt mutatta — mint az majd a továbbiak­ból ki is tűnik —, hogy a zenei 7. osz­tályosok teljesítménye minden tekin­tetben jobb volt, mint a hagyományos általános iskola 8. osztályosaié.) A vizsgálat témája Móricz Zsig­mond: Ami megérthetetlen című no­vellája volt. A tanulók kézhez kapták a novella sokszorosított példányait és így végezték el a feladatokat. Valamennyi vizsgálatot két variá­cióban végeztük. Az első variációban a tanulók önállóan, tanári irányítás nélkül olvasták a novellát és írásban válaszoltak a feladott kérdésekre. A második variációban a novellát iro­dalom órán dolgozták fel a tanulók, a kérdésekre pedig házi feladatként, írásban feleltek. A novella tanításának módja nem különbözött a kétféle is­kolában, a tanulók teljesítménye kö­zött mégis eltérés mutatkozott — a zenei általános iskolások javára. íme: 5. osztály 7. osztály 8. osztály zenei általános zenei általános 1. variáció % 0/ /o o/ /o % Helyes válasz 52,9 32,8 68,5 51.4 Rossz válasz 45,8 65,7 26,5 37,8 Nem válaszolt 1.3 1.5 5,0 10,7 II. variáció Helyes válasz 79,5 51,5 67,7 62,5 Rossz válasz 20,5 42.8 30,9 37,5 Nem válaszolt — 5,7 1.4 — 22

Next

/
Thumbnails
Contents