Budapest, 1968. (6. évfolyam)

10. szám október - Friss Gábor: A zene nevelőereje

Korniss Péter felvételei Friss Gábor A zene nevelőereje A magyar zenei nevelés utóbbi két évtizedben kivirágzott reneszánszát — bármennyire is különös — nem fogadta a közvélemény egyértelműen. Voltak, akik ugyan elismerték, hogy a zenét szerető és értő ember kultúráltabb, csiszoltabb, de kételkedtek a „tömeges széplélek-termelés" szükségességében. Voltak, akik „zenész túltengéstől" tartottak, mások „kerékbetört életpályáktól", csalódásoktól féltették az ifjúságot, s akadtak, akik az egészet a Kodály-nevelte és vezényelte zenetanári gárda fanatikus utópiájának ítélték. A felszabadulás óta eltelt időszak azonban bebizonyította, hogy a Kodálymegálmodta ének-zeneoktatási forma, valamint az oktatás során alkalmazott módszerek jelentős minőségi változást eredményeztek a 6—14 éves gyermekek zenei műveltsége, s ezen túl az általános tanulmányi előmenetel területén. E jelentős fejlődés különösen a naponként ének-zenét oktató ún. zenei általános iskolákban vált szembetűnővé. Gulyás György békéstarhosi kísérletei után Nemesszeghy Lajosné szervezte az első zenei osztályt 1950-ben Kecskeméten. Ma már 117 iskolában (ebből 24 fővárosiban) folyik naponkénti ének-zeneoktatás: országosan mintegy 25 000 gyermek jár énekzenei általános iskolába. Az új — s világszerte egyetlen — iskolatípus célja elsődlegesen nem a muzsikus képzés, hanem a zeneileg valóban művelt, sokoldalúan tájékozott, zenét szerető ifjúság nevelése. A zenei oktató-nevelő munka, a szakismereteken túl, tudatosan hat a tanulók érzelmi, értelmi, világnézeti, erkölcsi-akarati tulajdonságainak fejlődésére. Arra törekszik, hogy a zenei műveltség széles körű kiterjesztésén és felemelésén túl segítséget nyújtson a természettudományos, a humán és esztétikai tárgyak oktatásának, vagyis a zenetanulás során különlegesen kifejlődött képességeket és készségeket a közismereti tantárgyak elsajátítása szolgálatába is állítsa. Az ének-zeneoktatás alapelve — a tanulók életkori sajátosságainak megfelelően — a játékosság, az élményszerűség, a sokoldalú érzékeltetés és szemléltetés, valamint a sokirányú tudatos megközelítés és gyakorlás. A zenei írás-olvasás módszertani alapja a relatív szolmizáció. A szolmizálás a kottaolvasás legegyszerűbb, legvilágosabb módja, eszköz ahhoz, hogy mielőbb zeneileg pontosan tudjanak kottáról énekelni a tanulók. Az egyes tantárgyakon belüli sokoldalú szemléltetés mellett különös gondot fordítanak a zenei általános iskolákban a tantárgyak közötti koncentrációra is, vagyis egy témakör különböző tantárgyak keretében tanult anyagának a lehetőség szerinti időbeni összehangolására, az összefüggések feltárására, a kölcsönös hivatkozási alapok megteremtésére. Eredményesen alkalmazta egy fővárosi ének-zenei általános iskola tantestülete a tantárgyi koncentrációt a francia forradalom tárgyalása során a következőképpen: Franciaország földrajzát a VI. osztályban tanulják a növendékek. Az oktatás során a tanár megjegyezte, hogy ez az az ország, amelynek forradalma jelentősen hatott egész Európa társadalmi és művészeti életére. A VII. tanév elején az irodalomtanár felhívta a tanulók figyelmét Victor Hugo: Nyomorultak című regényére (nem tananyag, csupán ajánlott olvasmányként). Ez idő tájt sugározta a rádió a mű dramatizált változatát; film, később tv-filmsorozat formájában is műsorra került — így a gyermekek túlnyomó többsége valamilyen alakban megismerte a regényt, s ezen keresztül a kort, az eseményeket. A VII. évfolyamban tárgyalják az énekórákon a romantika mestereit és alkotásaikat. Az énektanár kis átcsoportosítással megtanította a Marseillaise dallamát Kodály Zoltán többszólamú feldolgozásában, lemezről bemutatta Schumann: A két gránátos című dalát és Csajkovszkij: 1812 című nyitányát (mindkettőben felcsendül a Marseillaise dallama), felidézte a már tanult Beethoven: III. Eroica-szimfónia dallamait és történetét, valamint Beethoven: V. Sors-szimfóniája I. tételének egyik témáját, amely szinte tükörképe a Marseillaise-nek. Utalt Beethoven forradalmi szellemére, a Fidelió zárójelenetére, Chopin: Forradalmi etűdjére, Verdi operáira, s mindazon alkotásokra, amelyek a francia forradalom hatását tükrözik. A rajztanár művészettörténeti anyagközlése során elemezte a francia romantikát és kapcsolatba hozta Delacroix: A Szabadság vezeti a népet, s Daumier: A barikádon című képével, valamint bemutatta Goya: A forradalmár kivégzésé-t. A táncórán (az ének-zenei általános iskolákban a két testnevelési óra egyike 21