Budapest, 1968. (6. évfolyam)

10. szám október - Károlyi Mihály két írása

amerikai imperializmus olaj királyaival paktáltak. Az októberi forradalomban is mind megvoltak ezek a reakciós elemek. Ezért abszurdum októbert kialakult egységes akarásként odaállítani. Az amerikai ál-októbristák odáig mentek, hogy október árulójának mondottak. De hiszen október hívei között ott volt a Hotel Imperialban az ellenforradalmi minisztériumot alkotó bankgassei Batthányi Tivadar, Nagyatádi, az akácfás Hatvany, Peyer és Peidl. Októbrista volt a köztársasági Nagy György, az volt Festetich Sándor gróf, hogy Habsburg Józsefről ne is beszéljünk. Az volt a Kossuth-párt, mely talán ma is októbristának vallja magát, és októbristáknak hirdetik magukat azok is, akik Amerikában Horthy égisze alatt Kossuth-szobrot lepleztek le. Ezek után igazán fel kell vetni a kérdést, hogy kik is az októbristák, és lehet-e n év után egységes októberi programról beszélni ? És itt ismét Jászit kell citálnom, aki egyik cikkében pontokba is foglalta a ma is élő októberi programot. A Jászi-féle októberi program két pillérre van felépítve: harc a nyugati demokráciáért és harc az uzsorakapitalizmus ellen. Én ezzel szemben kijelentettem, hogy sem az egyikért, sem a másikért nem harcolok. Nem fogok harcolni a „nyugati demokráciáért" és semmiképp sem akarnám a magyar proletárokat az ilyen eldorádó kivívásáért a barrikádokra vezényelni. Nem pedig azért, mert a nyugati demokrácia és a fél- vagy egész fasiszta államok reakciója között nem nagy az eltérés. — Ha el is ismerem azt, hogy a magyar reakció semi-feudális jelleggel bír, és ha elismerem, hogy a nyílt fasizmus brutálisabb eszközökhöz nyúl, mint az etablírozott nyugati demokrácia, nem sok lényegi különbséget látok a kettő között. A kapitalista osztályuralom, proletár-kizsákmányolás tekintetében közöttük nincs különbség. Az imperializmus pedig abban a demokráciában, mely után Jászi annyit sóvárog, de facto sokkal erősebb, mint a feudális államokban, Angliában, Franciaországban, hogy Amerikát ne is említsem, teljes a demokrácia, de ez nem akadályozta meg ezeket az államokat abban, hogy a kolóniákban a dolgozókat a legkíméletlenebb módon leverték. Megengedem, hogy ha Horthy megbukna és a helyébe a nyugati demokrácia létesülne, emigrációba kényszerülnének a mai hatalmasok. De ez a politika lényegében nem volna más, mint egy „őte-toi que je m'y mette" politikája. Az a puszta tény, hogy az ilyen kormány nem fog frankot hamisítani, nem fog herélőkéshez nyúlni, a börtönök lakóit kicseréli; ez a negatívum a magyar dolgozókat nem elégítheti ki. Ami pedig azt illeti, hogy a nyugati demokrácia megsegítené a hozzá hasonló nyugati demokráciát, ez csak illúzió, mert hiszen tíz év alatt elégszer beigazolódott, hogy a nyugati demokraták a kisujjukat sem mozgatják meg azért, hogy Horthyt vagy Bethlent elmozdítsák és egy jottányival sem bánnának el jobban, ha egy ilyen nyugati demokrata kormánnyal állnának szemben. Emlékezzünk vissza: Clemenceau és társai hogyan bántak el azzal a Károlyi-párttal, amely az egész háború alatt németellenes politikát folytatott, és a wilsoni elvek hirdetője volt. Mindez mit sem használt: Vyx ezredes utasításra cselekedett akkor, amikor a Károlyi-kormányt mindenképpen szabotálta, és a mágnás-reakcióval szűrte össze a levet az októberi kormány ellen. De még a háború után is, a pénzhamisítás, a fegyvercsempészések dacára a nyugati demokrata államok kegyelméből él ma is a Horthy-rendszer. Sőt, Bethlen épp az első MacDonald kormány kegyelméből kapta meg azt a kölcsönt, ami megmentésére szükséges volt. De nemcsak Jászi, a szociáldemokraták is folyton a nyugati demokráciát állítják fel célkitűzésre. De lehetséges-e a nyugati demokrácia államaiban a munkásságnak azt mondani, hogy küzdjön a nyugati kapitalizmus ellen, és ugyanakkor a keleti semi-feudálista kapitalizmus államaiban azt mondani a munkásságnak, hogy küzdjön annak a demokráciának a felállításáért, melyet nyugaton akarok megváltoztatni. Az a tény, hogy az egyik politika valamivel rosszabb, mint a másik, még nem elég alap arra, hogy programként felállítsuk. Az ember vagy küzd a halálbüntetés eltörléséért az egész vonalon, vagy sem. A villamosszéknek, mint kevésbé fájdalmas büntetési módnak behozatala csak megerősíti ezt a szabályt. Azok, akik Amerikában a rabszolga felszabadításáért küzdöttek, azokat nem lehetett volna a humánusabb rabszolgakezeléssel kielégíteni, ők a teljes abolíciót akarták. Azok a pacifisták, akik megelégednek a tengeralattjárók humanizálásával, vagy azok, akik a feudális kapitalizmus helyett a nyugati kapitalizmus felállítását propagálják, azok tényleg mindannyian a kapitalista-rendszer megerősítéséért küzdenek. Az okos kapitalista is reformista. Reformistának kell lennie, mert hiszen a javítás, a reform a bástyák megerősítését s nem a meggyengítését jelenti — és ezért tragikus, ha a munkásság paktumot köt és szövetkezik a reformistákkal. Jászi másik pillére az uzsorakapitalizmus elleni küzdelem. Ez olyan kifejezés, melyet én a limine elvetek. Mert azt tartom, hogy minden kapitalizmus a munkásság kizsákmányolásából él, úgy, amint azt tartom, hogy a háború mindenképp csak emberölésből áll, s annak humanizálása kontradikció in se. Az uzsorakapitalizmusnak és a humánus-kapitalizmusnak ez a szembehelyezése sem az elméletben, sem a gyakorlatban nem állta meg a helyét. Az elmélet egyszerű: a tőke mindig a legnagyobb hasznot igyekszik elérni. De ha ezt az elméletet Jászi nem is fogadta el, és mipt túl marxistát, elveti, kérem, hogy mutas^ meg azt a kapitalizmust, melynek nem a kizsákmányolás a célja. Nem hinném, legutóbbi amerikai tapasztalataim után, hogy a levitézlett fordizmust szegezné mellemnek, mint humánus kapitalizmust. Az októbrizmust is csak kétféleképpen lehet felállítani. Az egyik a szocialista állam kialakulása felé halad. A másik pedig a demokratikus és nemzeti jelszavak előtérbe tolásával a kapitalizmust akarja erősíteni. De azt sem szabad elfelejteni, hogy október óta 10 év is elmúlt súlyos tapasztalatokkal. Az egyes emigránsok és csoportok ilyen vagy amolyan irányt vettek fel. És ha már október sem volt képes a koalíciós egységet megteremteni, még kevésbé lehetséges megteremteni az emigráció egységét. A modern politikus csak tömegekre támaszkodva tud érvényesülni. Nem emigráns tömegekre, de az otthoni tömegekre. Az egyes emigránsoknak, ha kint is élnek, otthoni politikát kell folytatniuk, és választaniuk kell, hogy a nagybirtokosok, kispolgárok, vagy a munkások tömegére támaszkodnak-e. A vüág gazdasági krízisével ez a választóvonal sokkal jobban kiéleződött, úgy, hogy az eddigi jobb- és baloldal között feltétlenül dönteniük kell. 19x8 október programja az összeomlás utáni kényszerből tevődött össze. A helyzet ma más, és nem köthetjük magunkat a romantika kedvéért dátumokhoz és programokhoz, melyek sem a magyar, sem a világpolitikai helyzet követelményeinek nem felelnek meg. Annak kedvéért, hogy továbbra is októbristáknak nevezzenek, nem áldozhatjuk fel a jelent, sem a jövőt. A köztársaság, mint októberben, ma is csak bázis, ami magában nem elegendő. Ha a Horthy-rendszert meg is akarjuk buktatni, vigyázzunk, nehogy cseberből vederbe kerüljünk . .." Várnai Zseni Budapest, örök városom Olyan ez, mint a szerelem, szemölcseid is szeretem: külvárosaid zeg-zugát, s diadémod: a szép Budát, patinás, régi házaid; a Gellérthegy virányait, a rózsadombi kerteket, ott írtam régen verseket. Nekem Te vagy a városom, Rómám, Firenzém, Nápolyom, Te vagy Párizs; a Szajna itt a zöld Duna, rajt' mennyi híd, 5 ha ódonságok vonzanak, a Várban fönt empire falak szelíd bubája andalít, s egy messzi múltba rést hasít. Olyan ez, mint a szerelem, hozzádfűződik életem; gyermekkorom, s az ifjúság, itt font körül a mirtuszág, több ez már mint a szerelem: itt ringott két kis gyermekem, • egy rózsadombi kertvadon ölén futkáltak szabadon, sütött a nap, és fútt a szél, ma már mindkettő szárnyrakél. Szerelmem hozzád végtelen, — — bevallom bár, törvénytelen, — telekkönyvben nincsen nyoma, — a költő sorsa mostoha, — tudom, ha rajtad állna csak, fénylőbben sütne rám a nap, és óriási szíveden adnál egy zugot szívesen, miként hogy adsz majd Rákoson, Budapest, örök Városom. 19