Budapest, 1968. (6. évfolyam)

9. szám szeptember - Idegenforgalmunk az ügyész szemével

CAMPING A római-parti nemzetközi tábor (MTI Fotó — Járai R. felvétele) Táborozók a hárs-hegyi campingben (MTI Fotó — Sziklás M. felvétele) Tíz esztendeje még csak tanulgattuk az új szót, ízlelgettük az újfajta hétvégi kikapcsolódás örömeit. Napjaink krónikása viszont már arról adhat számot: csatát nyert a camping. Legszembetűnőbben a számok tanúskodnak erről. A kevésbé jól felszerelt táborverő helyeket nem számolva, 47 első osztályú camping várja a látogatókat országszerte — s ebből kettő fővárosunkban. Érdemes feleletet keresni a miértre. Miért szaporodnak szinte gomba módra a gazdaságosan működő — mert igen rentábilisan prosperálnak — campingek? Sommás elintézése lenne az ügynek, ha csupán megnövekedett idegenforgalmunkra hivatkoznánk. Tény, hogy a hazánkba látogató külföldiek száma örvendetesen gyarapodott az évek során. Ebből következőleg szállodaigényünk olyan gyors, hatékony intézkedést sürgetett, amely szinte hónapok alatt duplázza meg a szálláshelyeket. így bővült jelentősen a fizetővendég-szolgálat és a camping. Ezt a bővítést azonban az is indokolttá tette, hogy országon belül is — mondhatjuk azt: ugrásszerűen — megnőtt az utazó emberek száma, az „Ismerd meg hazádat", „Ismerd meg fővárosunkat" mozgalom kilépett jelszó mivoltából, hovatovább napi valóság, pontosabban hétvégi program lett. Erről meggyőző adatok szólnak az IBUSZ statisztikákban, de önmagáért beszél az alaposan felduzzadt gépkocsi park is. A hosszabb és több napos utazások velejárója, a szálláshely keresés újabb gondok elé állította a belföldi utazót. Nemcsak a „nincs" veszélye fenyegette, hanem az is, hogy az útiköltségtől amúgy is megcsappant pénztárcája nagyon megsínylené a szállodai szoba árát. Elég itt arra utalni, hogy egy A-II. kategóriába tartozó, zuhanyozós — tehát nem fürdőszobás —, kétágyas szállodai szoba ára 300 forint, és a B kategóriában is 14c forint. Logikusan következett ebből, hogy a belföldi kereslet is erősen megnőtt a modernül felszerelt, majd minden komfortot megadó campingek iránt, amelyekben az előbb említett összeg harmadáért találhatott magának szállást az ember. A miért vizsgálatánál azonban szólni kell még valamiről. Nem csak és kizárólag anyagi okok miatt nyert néhány esztendő alatt csatát a camping. Világjelenség, hogy az egyre jobban gépesedő otthonokból hétvégén a természetben keres kikapcsolódást az ember. A szabad levegő, a napfény, a strandolás, a horgászás, a turisztika — és még lehetne sorolni — teljes felüdülést ad a kemény munkahét után. Az idei nyár hőgutás hangulatú melegében pedig egyenesen azilummá váltak a campingek. E három tényező siettette a campingek létrejöttét, gyarapodását, egyáltalán azt, hogy ez az idegen szó néhány esztendő alatt meggyökeresedjék nyelvünkben. Mert meggyökeresedett. Hogy ez szerencsés-e, avagy sem, arról lehet vitázni (kopogjuk le, a „campingtábor" szörnyszülött mind ritkábban fordul elő), a szó elterjedése azonban feltétlenül az új fajta kikapcsolódási forma széles körű népszerűségére utal. Tíz év alatt csatát nyert a camping. Nemcsak a fiatalokat hódította meg, az idősebb korosztály is buzgó látogatója lett. így van ez vidéken, s így Budapesten, ahol két camping várja a látogatókat: az egyik a Rómaiparton, a másik a Hárs-hegyen. A római-parti camping, amely a főváros egyik legszebb üdülőhelyén 7 hektáros gyönyörű parkban terül el, kétezer embernek tud naponta szállást adni. Húsz, teraszos, előszobás, fürdőszobás (hideg, melegvízzel), kétágyas luxus faháza hosszabb üdülésre is alkalmas. A többi 2 — 6 ágyas kis faház is teljes kényelmet ígér. És tüstént ide kívánkozik az ár is. Személyenként naponta 24 forint a szállásdíj, tehát lényegesen olcsóbb, mint a szállodában. Mindezért mit kaphat a camping vendége? Mindenekelőtt a csodálatos környezetet. A hatalmas platánok, nyárfák alatt, a kis halastó partján kedvére pihenhet az ember. A strandolás szerelmesei napközben akárhányszor felkereshetik a Római Strandfürdőt. Mindehhez többletként járul, hogy a campingtől néhányszáz méterre találjuk a kétezer éves aquincumi romokat, s így a történelem kedvelői a kellemes kikapcsolódás mellett kedvükre búvárkodhatnak a római kori emlékek között. Természetesen nem hiányzik a római-parti campingből a korszerű élelmiszer-, gyümölcs- és dohánybolt, valamint az ajándéktárgy üzlet. Van főzőhely, vasalószoba, az autósoknak service, nyilvános telefonállomás, postaláda, szóval mindaz, ami a kulturált életmódhoz hozzátartozik. Rossz idő esetén pedig a fedett társalgóban szórakozhatnak a vendégek, nézhetik a tévét, megkísérelhetik szerencséjüket az automata játékokon, sőt, ha vállalkozók akadnak, rögtönzött bált is lehet kerekíteni a tánchelyen. A tengerszint felett 260 méter magasan fekvő hárs-hegyi camping felszereltsége hasonló. Bár ez a 6 hektáron elterülő, 1500 vendéget befogadó táborváros az idén új étteremmel is bővül. Ide jobbára a turisztika kedvelői jönnek, hiszen a hárs-hegyi camping környékén csak úgy kínálják magukat a szebbnél szebb kirándulóhelyek. Alig órányi járás a János-hegyi kilátó, a Ságvári liget, a Hűvösvölgy, hogy csak néhányat említsek a jeles helyek közül. Ugyanakkor a városba is gyorsan beérhet az ember, ugyanis a 22-es autóbusz nem teljes tíz perc alatt a Moszkva térre szállítja a befelé igyekezőket. A hárshegyi camping faházainak ára azonos a római-parti szállásdíjakkal, ám aki saját felszereléssel campingezik, az csajk 10 forintot fizet a helyfoglalás fejében. A felsorolt lehetőségek miatt érthető, hogy az esztendők során egyre többen keresték fel a két budapesti campinget, s vezetőik: Pirka Lajos és Péteri Tibor, ma már arról adhatnak számot, hogy visszatérő vendégeik is akadnak bőven. Ez év júniusában például 264 nyugatnémet turista érkezett karaván-kocsival a római-parti campingbe, akiket az 1966-os Nemzetközi Camping Ralley-n szerzett kellemes élmények vezéreltek vissza Budapestre és Magyarországra. Szívesen választották túraközpontnak a magyar fővárost, mert itt rossz idő esetén is könnyen találtak érdekes, élményt adó programot. így volt ez az idén is, hiszen — pechükre — kifogták az idei nyár talán egyetlen esős hetét, és így a strandolás helyett a magyar főváros nevezetességeivel ismerkedtek. Akad szép számmal belföldi törzsvendége is a május elsejétől szeptember, illetve október közepéig nyitva tartó campingeknek. Mondani sem kell, hogy a vidéki iskolák tanulói boldog örömmel térnek vissza évenként a romantikus kis faházakba, de az egyre gyakrabban Budapestre látogató mezőgazdasági termelőszövetkezetek is jobbára ezt a szálláshelyet veszik igénybe. Tiz esztendő alatt igen magasra emelkedett a camping látogatási grafikonja. Napi átlagra vetítve — pedig egy heti rossz idő alaposan lerontja a statisztikát — a szálláshelyek több mint 40 százalékát veszik igénybe a látogatók. Az évi tartózkodás pedig 1,3 nap a fővárosi campingekben. Ezt a tisztes számot magyarázza az is, hogy a campingek vezetői a Budapesti Idegenforgalmi Igazgatósággal egyetértésben lehetővé tették, hogy fővárosi lakosok is megszállhassanak akár a Római-parton, akár a Hárshegyen. (Érdemes megjegyezni, hogy Budapest egyetlen fürdőszállójában, a Csillaghegyi Strandszállóban erre nincs mód.) így fővárosi lakosokkal is bővült a campingek törzsközönsége. Tíz esztendő alatt döntő csatát nyert az újfajta hétvégi kikapcsolódás, a campíngezés. Nyelvünk befogadta az idegen szót, az idegen főnevet; igét, melléknevet képzett belőle, a gyakorlat pedig hozzáadta a hazai sajátosságokat is. A ma feladata nem lehet más, mint az eddigi tapasztalatok alapján mind kulturáltabbá tenni a campingeket és megteremteni annak a feltételeit, hogy minél többen vehessenek részt ebben az egészséges, testre-lélekre egyaránt felüdítően ható hétvégi kikapcsolódásban. Pfeifer Pál 25