Budapest, 1968. (6. évfolyam)

9. szám szeptember - dr. Viszkei Mihály: Mennyibe kerül a város tisztasága

Dr. Viszkei Mihály Mennyibe kerül a város tisztasága? A városok tisztaságát és egyben a lakosság egészségét elsősorban azok a különféle elhasznált folyékony, szennyes anyagok és szilárd hulladékok veszélyeztetik, amelyek a tömeges emberi együttélés szükségszerű velejárói. Ezeknek az egészségre ártalmas anyagoknak az eltávolítása és ártalmatlanná tétele, valamint a város tisztaságának fenntartása alapvetően fontos közérdek. A folyékony szennyes anyagok eltávolítása a csatornarendszerek kiépítésével megoldódott. A kiépült csatornarendszerek technikailag és higiéniailag is biztosítják a városokban keletkező szennyvizek elvezetését. A szilárd hulladékok eltávolításának jelenlegi módszerei azonban csak fokozatosan, egy évszázadon át alakultak ki. A hulladékszemét eltávolítása a lakóházakból, az utcákról, és maguknak az utcáknak, a tisztántartása hosszú időn át kezdetleges volt. Az ilyen munkák elvégzését még a múlt század végén is terhes, kellemetlen feladatnak tekintették, és nem sok figyelmet fordítottak rá. Ezen a téren a technika is csak igen lassan haladt előre. Még a századforduló elején is, midőn a városok fejlődése nagy lendületet vett, a köztisztaság megóvásával kapcsolatban főfeladatnak a szemétnek a városon kívül eső területre való fuvarozását tartották. Budapesten a köztisztaság megóvására hozott első hatósági intézkedés a XIX. század elején történt. Emmerling János pesti lakos 1840. március 10-én azzal a kérelemmel fordult a városi tanácshoz, engedje meg neki, hogy az érdekelt háztulajdonosokkal létesített megegyezés alapján a háziszemetet, költségtérítés ellenében, elfuvarozhassa a hatóságilag kijelölendő lerakóhelyekre. A tanács ez ügyben 1840. március 30-án döntött és engedélyezte, hogy a vállalkozó a lakossági szemetet három évig az egyidejűleg bemutatott díjszabás szerint fizetett összeg ellenében, a kapitányi hivatal által kijelölt helyekre elszállítsa és ott lerakja. Ezzel 1840. április i-én a háziszemét intézményes és rendszeres kiszállítása a fővárosban megkezdődött. A burkolt útfelületek és közterek tisztántartását első ízben a 9/1878 kgy. sz. szabályrendelet írta elő. A köztisztasági ügyek intézése és a köztisztasági feladatok ellátása állandóan fejlődött és a kedvezőtlen utcakövezési viszonyok mellett is fokozatosan megszűntek a korábbi tisztátalan állapotok. A főváros a köztisztaság vonatkozásában oly jó hírnévre tett szert, hogy a külföldi nagyvárosok vezetői a köztisztaságot érintő intézkedéseik megtétele előtt gyakran kérték ki fővárosunk köztisztasági szakembereinek véleményét. New York köztisztasági igazgatója, aki a XIX. század végén Európa összes nagyvárosait beutazta, útleírásaiban kijelenti: sehol sem találta olyan okszerűen és praktikusan berendezve a köztisztaságügy kezelését, mint Budapesten. 1901 márciusában Tóth Péter köztisztasági hivatali főnök javaslatot tesz a székesfőváros tanácsának a szemét elfuvarozásának házilagos úton való elvégzésére és az egész köztisztasági ügy házilagos kezelésbe vételére. Példaként Bécset hozza fel, ahol 1897-ben kísérletképpen egy kerületben bevezették a házilagos szemétkezelést és az ott szerzett tapasztalatok alapján fokozatosan — a magánszerződések lejártával — a többi kerületek köztisztasági ügyeinek intézését is házilagos kezelésbe veszik, mert ez sokkal gazdaságosabb. A köztisztaság megóvásával járó költségráfordítás nagyságának alakulását — egyéb tényezők mellett — jelentős mértékben befolyásolják: az elvégzendő feladatok sokrétűsége, a főváros tisztaságával kapcsolatban támasztott követelmények, a használt eszközök és technológiák, valamint a szállítás távolsága. Ezért, mielőtt még a köztisztasági szolgáltatások költségkihatásait tárgyalnánk, szükséges röviden ismertetni azokat a feladatokat, amelyek elvégzése egyrészt a közegészség megóvása érdekében, másrészt a főváros tisztaságával kapcsolatban szerezhető kedvező benyomások miatt szükségszerűek. A köztisztasági tevékenység két nagy feladatcsoportra bontható: az egyik a lakóházakban és a közintézményekben keletkezett szemét összegyűjtése, elszállítása és az erre a célra hatóságilag kijelölt helyekre, általában bányagödrökben való elhelyezése; a másik az utcák, terek és közjárdák tisztántartása, pormentesítése, továbbá a város útjainak a közlekedés számára való szabaddá és biztonságossá tétele, minden időjárás mellett. A köztisztasági tevékenység a szemét összegyűjtésével, elszállításával, lerakásával és az utcák tisztántartásával tulajdonképpeni feladatkörét be is tölti, azonban a lerakóhelyeken összegyűlt szeméttel kapcsolatban még további teendők elvégzése szükséges. A háziszemét összegyűjtésének és elszállításának, valamint az utcák tisztántartásának eszközei és módszerei — a technika rohamos fejlődésével — az utóbbi évtizedekben nagy mértékben megváltoztak, korszerűbbek lettek. A lóvontatású szemétszállítók és lóvontatású locsolók mellett mind nagyobb szerepet kaptak a gépek, míg végül is 1958 elején a ló-» vontatású szemétszállítás és lóvontatású locsolás teljesen megszűnt. Az összes köztisztasági munkáknál a gépi munka került előtérbe. Az utcák tisztítása is általában gépi erővel történik. Erre a célra nagyteljesítményű motoros seprőgépek és motoros mosó- és locsológépek állnak rendelkezésre. Használatban vannak olyan seprőgépek is, amelyek nemcsak összeseprik az utcai hulladékokat, hanem azt egyben a seprőgépjármű megfelelő tartályába juttatják, felszívják. A köztisztasági munka gépesítése jelentősen csökkentette az élőmunka iránti igényt, az utcák tisztántartásánál a kézi munkaerőt azonban teljesen kiküszöbölni nem lehetett. A háztartásokban keletkezett szemét összegyűjtésének, átmeneti tárolásának és elszállításának egyik korszerű megoldása a pormentes szemétgyűjtés és szállítás. Egészségügyi követelmény ugyanis, hogy a háztartási szemét az összegyűjtéstől az elszállításig, illetve ártalmatlanná tételéig, ne jusson emberi kézzel közvetlen érintkezésbe, valamint hogy a por és bűz ne terjedjen szét a levegőben. Ezen követelménynek leginkább az erre a célra gyártott, lezárható fedővel ellátott tartályok és szállító járművek felelnek meg. A gyűjtőtartályok (kukák) és a szállító gépjárművek megfelelő szerkezete együttesen biztosítják a szemét porképződéstől és kiszóródástól mentes összegyűjtését és elszállítását. A szemétgyűjtésnek ez a módszere a gyakorlatban jól bevált, de ma már a szemétszállító gépjárművek — a szemét összetételében bekövetkezett változások miatt — bizonyos konstrukciós módosításra szorulnak. A pormentes szemétszállítási eszközök megkonstruálásánál ugyanis a főszempont az volt, hogy a szemétszállítás módja higiénikus legyen. Egy idő óta azonban az életkörülmények megváltozásával a lakossági szemét mindinkább veszít sűrűségéből és terjedelmesebb lesz, ami akadályozza a szemétszállító járművek űrtartalmának megfelelő kihasználását és növeli a szállítási költségeket. Emiatt szükségessé vált a pormentes szemétszállító gépjárműveknek préselő berendezésekkel való ellátása. A gépjármüvek elterjedésével az utcai forgalom jellege teljesen megváltozott és ennek következtében az utcák tisztántartása ma már egészen más feladatok elvégzését igényli, mint a múltban. A mai igényeknek megfelelő tisztaságot egy városban csak úgy lehet alapvetően biztosítani, ha annak útrendszere nemcsak a kor követelte közlekedési igényeknek felel meg, hanem egyúttal a tisztántartási lehetőségeket biztosító feltételeknek is. Tisztasági szempontból az útburkolattal szemben támasztott követelmény, hogy az könnyen legyen tisztítható és mosható, a víz az útfelületről könnyen folyjék le, ne legyen hézagos, gödrös, hogy ott az utcai szemét öszszegyűlhessen. Az élénk forgalmú utakon a nappali időszakban hatásos tisztító tevékenység kifejtése nem lehetséges. Ezért a főforgalmi útvonalak tisztítását általában az éjjeli órákban végzik, napközben csak a nagyobb szennyező anyagok eltávolítása történik. Az utcák korszerű tisztántartása nemcsak a hulladékok eltávolítását igényli, hanem az út felületére lerakódott por rendszeres eltávolítását is. Ez utóbbitól ugyanis nagymértékben függ a város levegőjének tisztasága. Természetesen a porképződés elkerülhetetlen. A gyárak és a különböző épületek kéményei nagy mennyiségben szállítják a kormot és hamut a levegőbe. Por képződik továbbá a járművek nyomán, amely az út felületére rakódik le. Az utakra leülepedett port száraz időben a járművek vagy a szél 13