Budapest, 1968. (6. évfolyam)

9. szám szeptember - Szamos Rudolf: A Gellérthegy legendája

olyan, mintha az emberi családba kerülne. „Az én életemet ez a hegy mentette meg, és akkor a velencei Logredok ezer esztendeje ideszakadt fia velem együtt másodszor is majdnem a túlbuzgóság áldozata lett". És törtenelemből adott leckét a vén csavargó, mert szerinte az ideológiai váltás a magyar társadalomban már egy évezrede sem ment könynyen. Négy évtizeddel az új hit, az új társadalmi forma felvétele után lázadt Vatta. Itt a hegyen lobbantak fel esténként az ősi istennek szóló fehérlő áldozatok lángjai. Lent a völgyben, a mai Tabán helyén, a mocsaras zsombékok között pedig a feltörő metán gáz gyújtotta „tüzes-lelkek" hajladoztak. Gellért, a király olasz püspöke, itt a hegyen akarta tetten érni a pogány magyarokat. S ez olyan jól sikerült, hogy az áldozati lángok fellobbantói, csapatával együtt lemészárolták. „Engem is itt akartak megölni negyvenöt január elején. A csapattal jöttem, akikhez 1942 őszén nyolcadmagammal szöktem át a brjanszki erdőben. A szálló felől rohamoztuk a nácikat a Citadellában. Kilencen elszakadtunk a csapattól és ide szorultunk a sziklák közé. Akkor fedeztem fel ezt az odút. Egy délutánt és egy éjszakát lapultunk itt végig. Négyen haltak meg. Utolsónak Szerjozska, egy kolomeai kolhoz traktorosa ... Innét néztem akkor a Dunát. A vízbe roskadt hidakat, a jégtáblák között elakadt hullákat, és akkor még nem tudtam, hogy talán őket látom a hulla-hátú Dunán, őket, akikkel soha többé nem találkozhattam". A túlbuzgóság áldozati hegye. Egy szenttől kapta nevét, de a középkorban mégis a boszorkányok találkahelye lett. A legendák két csúcsot népesítettek bc Európában boszorkákkal: a Harz Brocken-j ét és a Bloksberg-et, azaz a Gellérthegyet. A Pokol-hegye, mert mi más lehetne, hol a zord szikla falak tövén forró vizek törnek fel a mélyből és ahol Budáról nézve titkos tüzek lángja lobogott éjszakánként másfél évszázadig. Itt minden üldözött menedéket lelt. A hegy az üldözöttet és sosem az üldözőt segítette. Mélyében barlangok hasadtak. Századok óta ontja fiatalító vizét a Juventus-forrás. Lábánál a törökök fedezték fel a feltörő hévízek értékét. Fürdőket emeltek föléjük, s bár már az Árpád-korban gyógyhelyeknek számítottak, felvirágzásuk a XVI-XVII. századtól kezdődött. . . . Felettünk, vagy harminc méterrel, a sziklák rejtette sétaútról zenefoszlányok hullottak alá. A hegy árnyéka már a folyó közepéig vetődött. Az öreg kopott táskájából egy Szokol márkájú zsebrádiót kotort elő. Meghallgattuk a híreket. A szétfoszlott romantikát újra betöltötte a huszadik század utolsó harmadának valósága. Az időjárás-jelentés elhangzása után így szólt: mindentől meg kell szabadulni, és csak azután várhatja az ember, hogy béke szálljon belé. Élete a példa rá. Túl volt férfikora delén, amikor fegyvert fogott. S a győzelem után őt fogták le. Közben volt az új hit prófétája, a társadalmi forma szervezője — Somogyban, Zalában. Majd a rabság tévedése után szabad — és nyugdíjas, mert gyorsan fut az idő. Neki nem maradt egyebe csak ez a hegy, ez a város, és minden a személyes élményektől válik valamivé. Minden embernek mást és mást jelent ez a hegy. Jómagam harminc esztendővel ezelőtt kapaszkodtam először a tetejére. Fel a Citadellához, melynek tövén akkor búcsú volt. Mitsem tudtam akkor még a lomha erődről, — melyet a rebellis város fékentartására alig száz esztendeje építettett a bécsi császár, a szabadságharc idején lerombolt eget kutató „csillagda" helyén. Még régebben itt kápolna állt. Az István napi búcsú még alig negyed százada is, egy ezredéves hagyomány emlékét idézte. A „Fellegvár" évszázados rideg katonai valósága, az utóbbi száz évben nagyra nőtt város, realitása elsöpörte a korábbi legendákat. A hegy pedig egy évtizede szabadult meg végleg katonai terhétől. A kaszárnyából szálló, a bástyafokból kilátó, a kazamatákból mulató lett. Fél évszázaddal később váltva valóra a Székesfőváros hajdani terveit. Múlt és jelen található a málló sziklák oltalmában, míg a délnyugati szelid lejtőkön csodálatos parkot varázsolt a ma embere. A hegy legmagasabb pontján pedig sudáran szökken az égnek a Szabadság és a Béke jelkép bronzasszonya. Csak ifjúságom néhány édes szerelem-madara lakott volna továbbra is az emlékek hegyén, ha a véletlen egy Rákóczi úti büfében össze nem hoz egy furcsa öregemberrel, kinek gellérthegyi menedékét, engedély nélküli lakását immár elárulhatom, mert üzenet jött a szociális otthonból: ő már többé nem jöhet. 10