Budapest, 1968. (6. évfolyam)

8. szám augusztus - Történelem: Kunfi Zsigmondról Erényi Tibor, a magyar internacionalistákról Gerelyes Ede írása

lványi János (Az Októberi Forradalom Központi Állami Archívuma, Moszkva. A szerző gyűjtései) Hősi halált halt magyar internacionalista temetése, a neve nem maradt fenn. Szaraim*, 1918. (Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Fényképtára) Farkas Gyula, 1914-ig a Máv Gépgyár egyik szakszervezeti vezetője volt Sugár Andor, a Galilei kör egyik átkára alatt kiköltöztek a városba, ahol már az egész vidékre terjedően foglalkoztak a hadifoglyok szervezésével. A Kerenszkij-kormány idején erős nacionalista agitáció foly: a hadifoglyok ellen; ez nagyon megnehezítette munkájukat. Am a tomszk; szervezkedés a nehéz körülmények ellenére is nagyon jelentős: a csoport a > .agyar munkásmozgalom s'-ámos kiemelkedő vezetőjét adta. Az előbt már említett* .«fi kívül hozzájuk tartozott Vántus Károly, az egykori ácssegéd, aki már a múlt század végén részt vett a munkásmozgalomban. Mint már említettük, 1917 októbere után a lendületet kapott szervezkedés egymás vitán hozta létre a szociáldemokrata csoportokat, újságokat. Megjelent a Népszava, az Ébredés, a Világforradalom, a Világszabadság, valamint a legjelentősebb, a Szociális Forradalom. Megindultak az agitátorképző iskolák, tanfolyamok. Ebben az időben jelent meg a Szociális Forradalomban az alábbi felhívás: „Jelentkezzenek oly egyének, akik a munkásmozgalom terén már jártassággal bírnak, s a kommunista párt agitációjában a tanfolyam végezte után akár itt Oroszországban, akár Magyarországon vagy Amerikában részi venni szándékoznak." Az egyik ilyen agitátorképző iskola a moszkvai Kremlben volt, amelynek jelentős szerepe lett a későbbi eseményekben. Csatlakozni vagy várni A politikai szervezkedés jövőjét illetően az internacionalisták soraiban 1918 tavaszára két szemlélet alakult ki. Az egyik azt vallotta, hogy a hadifogság napjait csak agitációra, politikai képzésre kell felhasználni — a belső eseményekhez nem kell csatlakozni, a pártot illetően is majd csak otthon kell állástfoglalni. A másik nézet hívei a forradalmi harcokban való aktív részvételt, a bolsevikekhez való csatlakozást, kommunista csoport alakítását sürgették. Kun Béla erre az időszakra emlékező írásaiban elmondja: 1918 tavaszán még félni lehetett attól, hogy az első álláspont győzedelmeskedik a Szovjet-Oroszországi hadifoglyok kongresszusán. Egy alkalommal Lenin megkérdezte tőle és a vele együtt levő Szamuely Tibortól, hogy nekik mi az elképzelésük: maradnak a régi párt keretei között, vagy másképpen határoznak? Tudjuk, hogy nem csak kettőjüknek, de az aktív forradalmi tevékenységet vivők jelentős csoportjának az volt az álláspontja, hogy a bolsevikekhez csatlakozva magyar kommunista csoportot alapítanak. A magyar kommunista mozgalomnak ez a vasmagja 1918. március 24-én jött létre. Működésüket a korábbi Drezden Szállóban kezdték meg, amelynek néhány szobácskája hosszú évekre központja lett a magyar internacionalisták mozgalmának. A régi ház ma már nincs meg, helyén lakóház magasodik. Az 50. évforduló kapcsán jó lenne ott emlékeztetőül egy táblát elhelyezni! Szintén jelentős esemény volt a moszkvai hadifogoly kongresszus, 1918 április közepén. Ekkor már három nemzeti csoport működött: a magyar, a cseh valamint a román hadifoglyok soraiból szerveződött Román Forradalmi Paraszt Párt. 1918 a szocialista forradalom védelmének első éve, amely a nemzetközi proletárszolidaritásnak is próbaköve volt. Ekkor a régi hadsereg már nem volt tneg, s az új forradalmi hadsereg még csak szerveződött. Mint Münnich Ferenc irta: „a hadifoglyok forradalmi tömegmozgalma, amely katonailag kiképzett, és forradalmi szellemű csapatok százait állította a forradalom védelmére, nagymértékben könnyítette meg a forradalom helyzetét ebben az átmeneti időben ..." A volt hadifoglyok részvétele a harcokban hol spontán volt, hol szervezett. Igen sok helyen beálltak a szovjet alakulatok soraiba, és velük együtt harcoltak; de már kezdettől fogva önálló egységeket is szerveztek. Nem túlzás azt állítani, hogy legendás hírük volt. S ezt elmondhatjuk az internacionalista alakulatokban harcoló magyarokról is. 1918-ban a Vörös Hadsereg egyik szervezője így nyilatkozott : „. . . Jól harcolnak a nemzetköziek! Túlnyomó többségük magyar (80—85%), a többiek osztrákok, németek. Mindannyian mint volt katonák, harci tapasztalattal rendelkeznek. Hűek a forradalomhoz . . ." Hősi harcuk sok áldozattal járt. Több ezren vesztették életüket Kelet-Szibériában, Távol-Keleten és a bajkáli fronton is, a fehérek előretörése idején. 1918 júliusában a baloldali esszerek lázadtak fel a szovjethatalom ellen. Moszkvában elfoglalták többek között a Főposta épületét. A lázadás leverésére elsőként a Kremlben levő magyar internacionalistákat hívták segítségül. Parancsnokuk Jancsik Ferenc volt. Egy másik egységet Wienermann Lajos vezetett. Mozgósították a Kreml épületében levő magyar agitátorképző iskolát is. Az ő élükön Kun Béla és Számuely Tibor haladtak. A lázadás leverésében egy magyar internacionalista hősi halált halt. öt is a Kreml falánál temették el. Néhány nap múlva egy ismeretlen orosz költő róla írott verse jelent meg a Pravdában. A verset a Szociális Forradalom is leközölte; a fordító neve szintén ismeretlen maradt: „Tán gyári munkás voltál, tán E büszke uton lelted a halált, [paraszt, Mikor ránk zendült zöld suhancok tegnapelőtti magyar ellenségem, [hadja. ezt nem tudom, de annál jobban azt, Életed adtad, hű magyar barát, hogy úgy hajtottak háborúba éppen. S ily életekből virrad fel a holnap. Fogoly voltál, mikor felkelt a nép Hittel köszönöm hajnalsugarát S az orosz munkás láncait lerázta, A győzelmes Világforradalomnak" Ezekben a hetekben súlyos helyzet alakult ki a dél-oroszországi frontokon is. Az egyik frontszakasz parancsnoka Csapajev, a másiké Winermann Lajos, az egykori jászberényi bádogossegéd volt. 1918 októberében esett el — Moszkvába vitték, ott temették el. De ezek csak epizódok. Száz és száz magyar alakulat harcolt a különböző frontszakaszokon már 1918-ban is, és utána még hosszú évekig, az ellenforradalmi lázadások és az intervenció teljes leveréséig.