Budapest, 1968. (6. évfolyam)

8. szám augusztus - Történelem: Kunfi Zsigmondról Erényi Tibor, a magyar internacionalistákról Gerelyes Ede írása

A Budapest szerkesztőségének Folyóiratuk valamelyik régebbi számában olvastam a budafoki Öregek Házáról. Mivel közleményük adatai, sajnos, tévesek, kérem Önöket, menjenek ki az Öregek Házába és írják meg leplezetlenül, amit ott tapasztaltak. Én a házat nem láttam, csak olvastam róla pársoros értesítést a Népszabadságban is, ahol egy fénykép is megjelent a haliról. Érdeklődésemre felkeresett a Fővárosi Tanács eü. osztálya szociálpolitikai csoportjának két munkatársa. Miután részletesen tájékoztattak, megmondtam, hogy a ház nekem nem felel meg; pedig szívesen élnék egy kényelmes penzióházban. Ugyanis. 1. Nekem főbérleti lakásom van — a budafoki lakások nem főbérletiek. Márpedig a főbérleti lakás jogi védettségét nem-főbérletiért nem fogom felcserélni, ezt épelméjű ember nem is teszi. A lakások és a ház különben szépek lehetnek. 2. Bútoraimat nem vihetném be, el kellene adnom fillérekért, azaz oda volnék láncolva a házhoz. Mert ha esetleg nem felel meg és sikerülne is másik lakást kapnom, mivel bútoroznám be ? Különben sem óhajtanék agyonvédett, köztulajdonban levő bútorok közt élni, mert ez kényelmetlen. 3. A házban nem maradhatnék halálomig, csak amíg el tudom magam látni, mert az Öregek Házában öreggondozás nincs! Tehát később szociális otthonba kellene mennem. Mivel 1948 és 1963 között tíz különféle jellegű szociális otthont láttam és az egészről igen negatív a véleményem, (túlzsúfoltság, kötött házirend stb.), meg kell mondanom, hogy inkább időben meghalok, minthogy szociális otthonnak úeveeeti javított menhelybe menjek. 4. Nincs szállodaszerű ellátás. Ebédet adnak, mást rlem. Takarításról, mosásról, sőt mé% mosogatásról is a lakóknak kell gondoskodniok. KéAyelmetlenebbiil élnék, mint most; ezeket a hiáhyokat sem a mtlegvízszolgáltatás, sem a központi fűtés, sem a közös helyiségek — pláne Budafokon, jó messze — nem pótolják. Az öregemberek lakásproblémája igen súlyos. A Bajza utcai garzonház milliomosoknak való, akik „gyermektelenségi fogadalmat tettek" (a Tükör-ben olvastam erről egy cikket). Nem is kapnak meg minden szolgáltatást, amit ígérlek nekik. Ott nyugdíjas alig van. A budafoki ház meg teljesen rossz, kár volt építeni. Értelmetlen. A Lakótervnek volt egy jó elképzelése, de azok öröklakások lettek volna. A terv nem sikerült. A nyugdíjasoknak nincs pénzük öröklakásra, és nem is vesznek. Főbérleti lakásokból, illetve lakosztályokból álló penzióház kellene, teljes ellátással, öreggondozással, saját bútorokkal, olyan házirenddel, mint minden más lakóház házirendje. Helyes lenne, ha egy ankétot rendeznének az öregek lakásproblémájáról. Jó megoldás esetében sok lakás felszabadulna a gyermekes családoknak. Szíves válaszukat írásban várom és előre is köszönöm. Ha soraimat esetleg közölhetnék is, örülnék neki, de akkor teljes egészében. Címemet, kérem, ne írják ki. V. A. Nyugdíjasok Háza Budafokon Az átlagos életkor emelkedésével évről évre nő az időskorú lakosság száma és ezzel együtt megoldatlan problémáinak súlya. Korábban csak a magatehetetlen, magányos öregek elhelyezésével és gondozásával foglalkoztak karitativ szervekés a hatóságok; ennek eredményeként létesültek a szeretetházak és a szociális otthonok. Ma világszerte napirendre kerültek a nyugdíjas, lakással rendelkező, de fáradt, önálló háztartás vezetésére már nem vállalkozó, vagy bizonyos mértékben segítségre szoruló időskorúak problémái is. Elsősorban a fejlett ipari országok nagyvárosaiban klubokba tömörülve, maguk a nyugdíjas öregek próbálják megfogalmazni sajátos problémáikat, hogy ezzel is segítségünkre legyenek a megoldásban. Múlt év szeptemberében, egy Grazban tartott nemzetközi kongresszuson, így sorolták az időskorúakkal kapcsolatos főbb tennivalókat: 1. megfelelő foglalkoztatás az aktivitás megőrzése érdekében, 2. egészségügyi ellátás és gondozás, 3. lakásproblémák rendezése. A mi társadalmi rendszerünkben az első kettő nagyjából megoldott probléma. A harmadikkal most próbálkozunk, azaz keressük a megfelelő módszert ; mert sajátos lakásviszonyaink miatt gyakran minőségi lakáscserékre volna szükség, — ami nem kevés költséggel jár. Dániában adókedvezményben részesül az a házépíttető, aki a földszinti lakásokat öregek számára alkalmassá teszi (alacsony lépcsők, magasabb vécé-ülés, alacsonyabb peremű fürdőkád, kapaszkodóval stb.). Svédországban és Finnországban az új lakótelepeken épülő házakban, ezeket a szempontokat figyelembe véve, a lakások egy részét az öregek igényeinek megfelelően alakítják ki. Építettek nálunk is öregek számára alkalmas garzon házat, olyan célkitűzéssel, hogy ott bizonyos szolgáltatásokban is részesülnek majd a lakók; de a kitűzött célt nem sikerült elérni. A lakásokra vonatkozó rendelkezések alapján ugyanis ezek főbérletnek minősültek, így egyesek albérlőket fogadtak; vagy elcserélték, eladták a lakást, ezzel a házban megszűnt a nyugalom, a csendes környezet, amire az öregek vágytak. Ilyen tapasztalatok után úgy határozott a Fővárosi Tanács Végrehajtóbizottsága, hogy a budafoki kísérleti lakótelepen épült „Nyugdíjasok Háza" ne legyen általános értelemben vett lakóház, hanem kötöttségektől mentes, kényelmes életkörülményeket biztosító otthon. A Nyugdíjasok Háza tehát nem lakóház, ahová saját bútorral, főbérlőként lehet beköltözni, hanem összkomfortos, modern berendezésű, garzon lakrészekből álló, szállodaszerű otthon, ahol az önmagukat ellátni tudó, de önálló háztartás vezetésére már nem vállalkozó nyugdíjasok széles körű szociális gondoskodásban is részesülnek. A nyugdíjasok házának ezért szociális jellege van és a Fővárosi Tanács V.B. felügyelete alatt működő egyik szociális otthon üzemelteti. Jellegüknél fogva ezek a „lakások" nem ruházhatók át másra, lakók a családtagot, albérlőt ide nem fogadhatnak be. A budafoki Nyugdíjasok Házában 2< lakosztály van, összesen 50 férőhellyel. Minden lakószobához külön előszoba tartozik, beépített ruha-, gardrób-, konyhaszekrénynyel, villanyfőzőlappal és mosogatóval; vécé, fürdőszoba állandó hideg- melegvíz ellátással és egy beépített hűtőszekrény. A lakosztályt igénybe veheti házaspár, önként összeköltözésre vállalkozó két személy, de megfelelő nyugdíj esetén egy személy is. A havi térítési díj lakosztályonként 400 Ft. Ebben a közösségi helyiségek (könyvtár, társalgó, televízióval, rádióval, büfépulttal berendezve) használata bentfoglaltatik. Ágyneműről, konyhaeszközökről és egyéb háztartási anyagokról a lakónak kell gondoskodnia. Kisebb saját tulajdonú berendezési tárgyakat — képeket, szőnyegeket — is ki-ki elhelyezhet a szobában. Az élelmezésről mindenki maga gondoskodik. A beutalás egyik alapvető feltétele, hogy a megfelelő nyugdíjjal rendelkező személy adja át főbérleti lakását. Másrészt: egészségi állapota és erkölcsi magatartása olyan legyen, amely a közösségi életre alkalmassá teszi. A beutaláshoz szükséges kivizsgálás és határozathozatal a felvételt kérők lakóhelye szerint illetékes kerületi tanács szociálpolitikai csoportjának hatáskörébe, a lakás kijelölése a Fővárosi Tanács V.B. Egészségügyi Főosztály szociálpolitikai osztályának hatáskörébe tartozik. A bentlakás megszűnik, ha a lakó önként eltávozik. Ez esetben kielégítik jogos lakásigényét. Nem állítjuk, hogy ez a megoldás, ahogy a budafoki Nyugdíjasok Házát megszerveztük, a legjobb és végleges. Megvizsgáljuk annak a lehetőségét is, hogy esetleg a jövőben építendő hasonló otthonokba — bizonyos megelőző hygienes rendszabályok foganatosítása mellett — saját bútorral költözzenek be, és a fenntartó csak a közös helyiségek berendezéséről gondoskodik. Olyan javaslatot is kaptunk, hogy a szövetkezeti lakásokhoz hasonlóan 20—20 000 Ft-os hozzájárulással adjuk el ezeket a lakrészeket — mert vannak idős emberek, akik rendelkeznek ilyen összeggel, de állami lakást nem tudnak leadni —, és ezek legyenek személyi tulajdonú öröklakások, amelyek nem örökölhetők. Köszönettel veszünk és megvizsgálunk minden jó javaslatot, hiszen útkeresésről van szó. Keressük a magányosan élő, vagy más okból már segítségre szoruló, de anyagilag nem ellátatlan idős korúak lakásproblémáinak legjobb megoldását hazai, illetve kifejezetten budapesti viszonyaink között. Néhány évi tapasztalaf, valamint a lakók észrevételei és javaslatai alapján lehet majd véglegesen dönteni arról, hogy milyen feltételekkel igénybe vehető és milyen szervezeti formában működő önköltséges otthonokat célszerű erre a célra létesíteni. Ma még csak annyi bizonyos, hogy ilyen igény van és egyre több lesz. DR. DOBOS ÖDÖN 24