Budapest, 1968. (6. évfolyam)

8. szám augusztus - Történelem: Kunfi Zsigmondról Erényi Tibor, a magyar internacionalistákról Gerelyes Ede írása

művesek kilépni. Csak úgy porzott, úgy sietlek az emberek. Kevesen maradtak vissza. Villanyszerelő, nyomdász, gépész, fényképész nem kellett senkinek." A távoli — iparilag akkor még nagyon elmaradott — Szibériában a viszony­lag magasabb képzettségű munkásokra kevésbé volt szükség. így éppen azok maradtak együtt, akiknek jelentős munkásmozgalmi gyakorlatuk volt, és szervezési ismereteik is voltak. Illegális tanulóköröket hoztak létre, ame­lyekben az elérhető marxista irodalom alapján témákat dolgoztak fel. Ezek­ből a kis tanulókörökből nőttek ki később a legjelentősebb hadifogoly szerve­zetek. A szociáldemokrata körök közül kiemelkedett a peszcsenkai, amelyet Steinhardt volt budapesti hajógyári villanyszerelő, és a szamarkandi, amelyet Székely József volt asztalosmunkás szervezett. 1917 februárja után egymást követve alakultak az ilyen körök, amelyek a forradalmi szervezkedés felada­tait is ellátták. Hatékonyan dolgoztak Tomszkban, Luganszkban, Omszkban, Penzában, Szimbirszkben, Kazányban, Balasovban, Kurszkban, Orenburg­ban és még sok más helyen. Vezetőik között ott találjuk Dukeszt, Kunt, Münnichet, Ligetit, Szilágyit, Müller Armandot és másokat. Voltak olyan vidékek, ahol a hadifoglyok csatlakoztak az orosz munkások szervezeteihez. A dombaszi bányákban dolgozó német, osztrák és magyar munkásoknak 1917 áprilisában száz főnyi alapszervük működött az Orosz Szociáldemokrata Pártban. Ez nem egyedüli példa! Tudunk más hasonlóan népes szociálde­mokrata alapszervezetekről is, amelyeknek a tagsága mind régebbi párttagok­ból toborzódott. 1917 májusában a volt cári birodalom számos helységének ünnepségein a küldföli munkások is részt vettek, s egy év múlva már nagy tömegeik sorakoztak az orosz munkások zászlai alatt. Érdekes jelenség, hogy kinti körülményeik között is hosszú ideig éltek az agitáció otthonról hozott eszközeivel és módszereivel. Emlékezetükben fenn­maradt forradalmi verseket, dalszövegeket kézzel írva sokszorosítottak és terjesztettek. Gyakran tartottak ilyen emlékeik alapján színielőadásokat is. Az sem véletlen, hogy első újságjaik egyikét az itthoni példa nyomán Nép­szavának nevezték el. A moszkvai Marxizmus-Leninizmus Intézet Archí­vumában eredetiben őriznek — több tízezer más magyar vonatkozású irattal együtt — egy kézzel írt röpcédulát Tambovból, amely hitelesen igazolja, hogy bármennyire is hatottak az otthon beidegződött elvek, szokások, nyitott szemmel figyelték az eseményeket. így ír a stílusában még teljesen otthoni hangon szóló röpirat ismeretlen írója! „. . . nagy mesterünk Marx Károly tanait a világ proletárjai már nem könyvből, hanem a való életből meríthetik!" Az orosz forradalom tanulságait ezrek és ezrek úgy vonták le a maguk számára, hogy aktívan részt kértek a fegyveres küzdelmekből is. Talán már sohasem lehet kideríteni a magyarok részvételének minden fejezetét, hiszen sok lényeges eseményt csak az emlékezet őrzött meg. Az egyik ilyen az ok­tóberi forradalom napjaiban a Kreml bevételéért folytatott harc. Egy, a harmincas években íródott visszaemlékezés tanúsága szerint, a hadifogoly­tábort otthagyott 30—40 főnyi magyar csoport a Vörös tér környékén a barrikádépítőkhöz csatlakozott. Amikor megkérdezték tőlük, hogy kik ők, forradalmárok-e, a válaszuk az volt: öntudatos szociáldemokraták vagyunk. És hogy valóban azok voltak, azt életük feláldozásával is bebizonyították, hiszen ott lelték halálukat a Kreml bevételénél, és testüket a Kreml falánál földelték el. Nem ők az egyedüliek: a következő években a forradalmi harcok sok más magyar hősét is ott temették el. ,,A forradalom a köztársaságot jelenti" Az októberi forradalom győzelme érthető módon új helyzetet teremtett a hadifogoly szervezetek számára is. Sokan már akkor tudták, hogy mi a teen­dőjük; sokakban e nagy napok gyorsították meg a forradalmárrá válást. Egy baljóslatú név szocialista tulajdonosa, Horti Emil, a háború előtti Vasas Villanyszerelő és Műszerész Szakosztály egyik vezetőségi tagja önvallomás­szerűen írja le 1930-ból keltezett írásában, hogy őt is, mint sok más hadi­foglyot nagyon megrázta a forradalom győzelmének híre. Tanácstalanná vált: mi most a teendő? Hiszen erre a feladatra az otthoni mozgalom nem készítette fel. Mit mondjon most hadifogoly társainak," akik tőle, a régi szo­ciáldemokratától várják a választ? Leírja, hogy gondolatai mennyire magán hordozták még az otthon tanultakat: „A forradalom a köztársaságot jelenti, általános titkos választójoggal, nyolcórai munkaidővel, népparlamenttel és sza­badsággal. A háború megszűnik, és mi rövidesen hazamegyünk, otthon pedig szintén küzdeni fogunk a köztársaságért. Be kell tehát lépni a szakszervezetbe, elő kell fizetni, a Népszavára, el kell járni a gyűlésekre, és május elsején nem kell a járdáról nézni a felvonulást, hanem be kell állni a sorba." Az idézet írója talán kissé ironikus volt, mégis a lényeget mutatta meg; a forradalmi tenni­valókat a magyar szocialistáknak a bolsevikoktól kellett megtanulniok. A magyar hadifogoly szocialisták közül igen sokan már az októberi forra­dalom győzelme előtt kapcsolatba léptek a bolsevikokkal. Példa erre a tomszki hadifogolytábor tiszti barakkjaiban elindult szervezkedés is, amelynek kez­deményezői Münnich Ferenc, Seidler Ernő, Jaross Béla és Szilágyi Imre voltak. Az utóbbi kettő a távol-keleti harcokban hősi halált halt. Ök négyen 1915 decemberében érkeztek ebbe a táborba. A tisztek nagy többségétől hamar elkülönültek. 1916 nyarán új hadifogolyszállítmány érkezett; köztük volt Kun Béla is. Neki sikerült néhány ismerősre találnia a háború előtti ma­gyar munkásmozgalomból, akiknek a bevonásával megindulhatott a szociál­demokrata tanulókör szervezése. Irodalom bőven állt rendelkezésre, mivel a város egyetemének kitűnően szervezett könyvtárában a kor marxista irodal­mát német nyelven szinte hiánytalanul megtalálták. Ma már nehéz kideríteni, miként kerültek kapcsolatba a helyi bolsevikokkal, de azt tudjuk, hogy segít­ségükkel Kun Béla és még mintegy tizenöten az ideiglenes kormány uralma AI agyar nyelvű hadifogoly újságok 1918-ból 22

Next

/
Thumbnails
Contents