Budapest, 1968. (6. évfolyam)

8. szám augusztus - Történelem: Kunfi Zsigmondról Erényi Tibor, a magyar internacionalistákról Gerelyes Ede írása

Az I. nemzetközi lövészezred pihenőben. Az ezred parancsnoka egy időben Zalka Máté volt. (Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Fényképtára, Tajthy Gyula reprodukciója) Dr- Gerelyes Ede Internacionalisták (1917-1918) Az orosz forradalom nagy októbere, majd a szovjethatalom megteremtésének és megvédésének harcai mágnesként vonzották magukhoz a táborokban hadifogolyként tengődő magyarokat is, éppen úgy, mint más népek ott élő fiait. Vöröskatonákká, forradalmárokká válásuk közvetlen eredménye volt a forradalom győzelmének: az egykori magyar katonák igen nagy számban, — mintegy százezren — álltak be a Vörösgárdába, majd a Vörös Hadseregbe; és több tízezren váltak Szovjef-Oroszország hőseivé, mártírjaivá. Landler Jenő írta egyik munkájában, hogy a magyar munkások és parasztok önfeláldozó harca, amelyet a távoli orosz földön vívtak, népünk történetének is részévé tette Szovjet-Oroszország létének első éveit. Valóban így van. Erre figyelmeztet a szovjet földben nyugvó sok ezer magyar emléke, de az a tény is, hogy a magyar kommunista mozgalom vezető gárdájának jelentős része személyesen is a forradalom eseményein nevelődött. Ma már sokszor közhelynek számít a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásáról beszélni, amely valóban igen jelentős világtörténelmi tényező volt. Ez a hatás természetesen nem volt minden országra és minden népre nézve azonos. Sőt, még azt is hozzátehetjük: a különböző erejű visszhangok attól is függtek, hogy mennyire mélyült el az egyes országok belső válsága. Itt ne a háború okozta nyomorra, hanem a társadalmi ellentétek kiéleződésére gondoljunk. Ebből fakadó gondolkodásmódját a hadba vonult katona szinte mint a felszerelést vitte magával. Fontos tényező volt tehát Oroszországban, amikor a különböző népek fiaiból összetevődő több mint kétmilliónyi hadifogolyhoz elértek a forradalom hírei. Amikor ezer és ezer magyar katona hetek alatt fegyvert ragadott az orosz bolsevikok mellett, orosz földön tették meg azt, amit az adott helyzetben osztályostársaik a Tanácsköztársaság védelmében tettek, másfél évvel később! Az orosz forradalom eseményeit ezért tudta gyorsan megérteni a munkás és a paraszt, mert itthoni helyzete sokban hasonlított az orosz munkáséhoz és muzsikéhoz. A távoli Szibériában mártírhalált halt Ligeti Károly egyik levele értékes tanúbizonysága a katonaruhába bújtatott magyar paraszt odakinti magatartásának: „Az orosz forradalmat a mi véreink közül legtisztábban a magyar paraszt érti meg. Ö fel tudja fogni egész mélységében és forradalmi nagyságában azt a lépést, amit az orosz paraszt tesz, amikor önkezével ácsolt ügyetlen ölfájával kimegy csapatostól a halárba és elméri egymás közöli a bárói, grófi, hercegi, és papi földeket. Az évszázadok óta tartó, a földért való véres küzdelemnek csendörszuronyok alá szorított harcosa, a magyar paraszt, ökölbe szorított kézzel, kitágult, véres, lángoló szemekkel nézi a földmérő muzsikokat — és haza gondol, haza gondol. . ." E szinte költői sorok a hadifogságba esettek legnagyobb rétegének reagálásáról adnak bizonyságot. Viszonylag kevesebbet tudunk a munkásságról, és közülük is azokról, akiknek számára a marxizmus elmélete nem voit ismeretlen, hiszen néhány éves, esetleg évtizedes szakszervezeti múlt, aktív szociáldemokrata tevékenység állt mögöttük. Néhányuk útjára érdemes rávilágítani, mivel magatartásuk elősegítette a magyar hadifoglyok nagy tömegeinek forradalmi útra terelését. Nem lényegtelen kérdés, hogy miként álltak helyt a magyar munkásmozgalom feltételei között nevelkedett munkások az orosz forradalom eseményeiben. Az biztos, hogy — a magyar parasztokhoz hasonlóan —, igen jelentős részük azonnal csatlakozott a forradalomhoz, hiszen ők is hazájukra gondoltak, amikor a kinti eseményeket látták. Természetes az is, hogy a magyar szociáldemokrata hagyományok és az orosz forradalom gyakorlata közötti ellentétek sokuk magatartásán kiütköztek. De a magyar munkásmozgalom forradalmi múltjának lebecsülését jelentené, ha — egyes korábbi megállapításokat elfogadva — azt hinnénk, hogy az itthon szerzett elméleti ismereteik, munkásmozgalmi gyakorlatuk csupán valamiféle ballaszt lett volna igaz internacionalistává válásukban. A döntő kérdésre: a hatalom megszerzésére, az orosz bolsevikok tanították meg őket; de a harcnak sok olyan fázisa is volt, amelyet már itthoni küzdelmeikből ismertek, és amelyek ismerete nélkül kevésbé érrették volna meg a bolsevikokat. Az első állomás Az előbb szóltunk arról, hogy a szocialista forradalom győzelméhez vezető útnak számos állomása volt. Az első amelyen, a bolsevikok egyedül indultak el: a háború tagadása volt. A korabeli magyar szociáldemokrata vezetés álláspontja közismert; de azt már csak kevesen tudják, hogy tettrekész ellenzékük is volt. 1914 őszén háborúellenes megmozdulás szervezése miatt eljárás indult több budapesti szociáldemokrata munkás ellen, majd a feltűnés elkerülése végett ügyüket átadták a katonai szerveknek. A perbe fogottak között volt lványi János 43 éves kerámikus is. A katonai parancsnokság rövid úton — feltűnés nélkül — intézte el az ügyet: mindnyájukat a frontra küldte. Számunkra ez után válik különösen érdekessé e munkások sorsa. Igaz, csak egyikükről tudunk. Egy évvel később, 1915 őszén a jekaterinburgi orosz cári csendőrség háborúellenes szervezkedést leplezett le a lakosság körében, amelynek szálai a hadifogolytáborba vezettek. így kerültek a cári csendőrség kezébe az antimilitarista szervezkedés szociáldemokrata agitátorai. Vezetőjüket, lványi János magyar hadifogolyt, három havi várbörtönre ítélték. Büntetésének letöltésére az orenburgi várba szállították. lványi nem volt itthon különösebben ismert, de a neve már a régebbi rendőrségi jelentésekben is megtalálható: sztrájkszervezés és politikai tüntetés miatt 1899-ben, 1901-ben és 1911-ben hosszabb-rövidebb időket töltött börtönben. A jekaterinburgi tábor példája nem egyedüli. Sok esetben egészen könnyen nyomon követhető, hogy miért váltak már 1917 októbere előtt mozgalmi gócokká egyes hadifogolytáborok. Legtöbbször azért, mert a szervezett munkások nagy tömegei gyűltek ezekben össze. A cári kormányzat, miközben Szibéria felé terelte a hadifoglyokat, többször is átszervezte, csoportosította őket. Az Urálon túlra érkezéskor osztották be munkára a volt katonákat. A parasztok igen gyakran muzsik gazdaságokba, falvak ezreibe szóródtak szét. Az ipari munkások az esetek többségében együttmaradtak, csoportosan jártak munkára. Garasin Rudolf „Vörössapkás lovasok" című könyvében igen érzékletesen írja le a szakmák szerinti szétosztás egy esetét: „Sorakozó! -ezt vártuk már régen. Asztalosok, szfbók, cipészek, lakatosok, kovácsok, kő-21