Budapest, 1968. (6. évfolyam)

7. szám július - Gerő László: A vár középkori kertjei

„A gyümölcsös kertek és ezer virágtól mo­solygó kertek közt, ahol tavasszal a puha ma­joránna és a fehér rózsa vegyesen a pirossal illatozik, s beborítja illatos koszorúval a szí­nes lugasokat..." Bonfini említi a kertek le­írásában a cryptoporticust, mely hűsölőt jelentett, és talán éppen a nagyterem donga­boltozatos pincéje volt, melynek hátfalát a Várhegy természetes sziklájából vésték, és mellyel szemben eredeti helyén maradt meg a kút, rajta Mátyás és Beatrix címereivel. A kutak, díszfák mellett a Mátyás idejé­ben Visegrádon megjelenő hársfákra is gon­doltunk. A régi középkori kertekben a pá­zsitos ágyakon kívül gyógynövény és dísz­virág-ágyakat látunk, és gyakori volt a virágos rét is, melyet Albertus így ír le: „A pázsitnak akkorának kell lenni, hogy mö­götte négyszögű területen (virágpad) minden­féle fűszeres növény, ruta, zsálya, bazsalikum, ültethető legyen, hasonlóképpen virág, így ibolya, keserűfü, liliom, rózsa, kékliliom, stb. A fűszeres növények ágyai és a pázsit között, az utóbbinak végében, magasabb pázsittáblát kell készíteni, amelyet virágok tegyenek ked­vessé, és a közepe ülőhelynek legyen alkalmas, hogy az emberek ott üldögélve és a virágokban gyönyörködve kipihenhessék magukat és fel­frissüljenek." A MAGYAR CSALÁDI LEVÉLTÁ­RAKBAN sok bizonyítéka maradt XVI. századi gyümölcsfakertészetünk virágzásá­nak. Ritka csemetéket és keresett gyümölcs­fajok oltóágait viszik tőlünk a német tarto­mányokba, de tőlünk kérnek nemesítő galy­lyakat és gyümölcsöt Németalföldre is. Van­nak oly eredeti fajaink, amelyek már a XVI. században egész Európában elterjednek. A bécsi udvari kertészetben is sok magyar cse­metét ültetnek el a magyar kertészek, aho­gyan ezt a bécsi levéltárakban búvárkodó Takáts Sándor (Szegény magyarok; Egy kertgazdánk a XVI. században, és Kertjeink a XVII. század első felében c. fejezetek, to­vábbá Magyar asszonyok, Bp. é. n.) köny­veiben olvashatjuk. Mátyás budai és visegrádi palota-kertjei­ről az egykori külföldi krónikások mind el­ragadtatással írtak. A reneszánsz kertekről szólván Rapaics Rajmund Magyar kertek (Bp. 1940) c. munkájában azt írja: külön virágos kert nem igen volt nálunk ekkor, hanem tovább él a középkori hagyomány, a virágokat is a veteményes kertbe ültetik, és ugyanakkor gyümölcsfákat is nevelnek itt. XVI. századi kertjeinkből sok virág és gyógyfű került ki külföldre. Vannak gyü­mölcsfajok, amelyeket még odakint is ma­gyar nevükön neveznek. A Habsburgok ne­vezetes kertjei: Miksa ún. „Neugebäude"-ja telve van a magyar kertekből odatelepített csemetékkel. Ezt bizonyítják azok a levelek, amelyeket a király Veráncsicshoz,- Batthyány­hoz, Nádasdyhoz ír. Innen kerülnek a cse­meték Rudolf prágai kertjébe is. Bethlen Gáborról feljegyezték, hogy ka­tonáit még a háború idején is tiltotta a kertek kivágásától. Rákóczi György Konstantiná­polyból igyekszik olasz kertészt szerezni, aki narancs-, citrom-, gránátalmafák tenyész­téséhez értsen. Tudjuk, hogy felesége, Ló­rántffy Zsuzsánna küld neki — táborba 36 szállásakor — gránátalmát az ő pataki „Gom­bos-kertjéből". A Takátstól említett számtalan régi ma­gyar kertet, nevezetes növényeikkel együtt a XVII. század végén ide-oda hullámzó had­seregek elpusztították. Azt mondhatjuk, kertkultúránk azóta sem tudta pótolni az ak­kor elszenvedett sérüléseit. Magánkertjeink­ben a II. világháború okozott ismét helyre­hozhatatlan károkat. Úgyszólván csak a városi közkertekben látunk örvendetes igye­kezetet, sőt bizonyos fejlődést. A MAGÁNKERTEK KÖZÖTT MÉG NAGYON KEVÉS A KULTURÁLTAN TERVEZETT, telepített és ápolt kert. Ma­gyarországon még mindig ritka a „szenve­delmes kertész". Ezért is törekedtünk arra, hogy a budai középkori királyi palota és vár helyreállított maradványait megtekintő, vár­hatóan nagyszámú látogató figyelmét kihasz­náljuk az elmaradt magyar kertkultúra fej­lesztése érdekében. Nem féltünk attól, hogy a nagyközönség által megszokott kertészeti kép helyett itt valami különlegeset adjunk. Már említettük, bfogy ezzel a középkori re­konstrukció kiegészítésére törekedtünk, de nem pusztán ez volt célunk, hanem az is, hogy a látogatóban az itt látott kert-elrende­zés szokatlansága gondolatokat ébresszen. Egy megszokott kert-környezettel ezt nem remélhettük elérni, és abban bíztunk, hogy a terveink szerint megvalósított kert — mely­nek növényanyagában és részleteiben Ormos Imre professzor és tanszéke segítségét vettük igénybe — hozzásegíthet bennünket célunk eléréséhez. A középkori épület és vármaradványok elkészült helyreállítását megtekintők — mint a Budapesti Történeti Múzeum őrei mond­ják, akik a látogatók csoportjait vezetik — az építészeti részekkel elégedettek, a kerté­szetivel nem. Ez az előbb mondottak alap­ján várható volt, hiszen itt középkori kert­rekonstrukcióról van szó — legalábbis a déli zárt kertben — amilyet még nem láttak, s így hitelességükben kételkednek. A keleti és a nyugati zárt kertek kedvezőt­len klimatikus viszonyai és alakja miatt a rekonstrukciót itt meg sem kísérelhettük. A déli kertben tehát egy kolostorkert és egy virágpados főúri kert elrendezését rekonst­ruáltuk, a kert két különálló részének meg­felelő területen. Itt a régebbi, három méter­rel magasabban álló kertből nehezen meg­mentett vörös gesztenyefákat nem akartuk a középkori kert-rekonstrukciók kedvéért feláldozni, mert árnyékot nyújtó lombkoro­nájukkal, ha nem is tartoznak szorosan a középkori kert kompozíciójához, mégis kellemes látványt és üde hangulatot nyúj­tanak. ÁM ÉPPEN A MŰVELTEBB LÁTO­GATÓK — akik jártak Itáliában, Prágában, és esetleg láttak más régi műemlék kastélyo­kat, kertjeikkel együtt — arra hivatkoznak, hogy ilyen kertekkel, amilyenek a budai pa­lotában most készültek — nem találkoztak. Pedig lám a prágai Belvedere előtt szép kert-rekonstrukciót láttak, ugyancsak a firenzei Palazzo Pitti előtt, vagy a francia Chambord kastély körül. Valóban szépek e kertek, de ne feled­jük, ezek reneszánsz kertek, nem kö­zépkoriak. Középkori kertet mi is csak a Themze-parti angol királyi kastély­nak, Hampton Court kertjének egyik par­cellájában fedeztünk fel; és azokban az itáliai chiostrokban, ahol tudatosan, tudat alatt, máig fennmaradtak a kis kertecskék, mint az Adria-parti Dubrovnik (Ragusa) kolostori kerengőiben. A középkori magyar kert rekonstrukció­jához a hely és a középkori falakkal határolt tér környezete adva volt. Hiányzott a kert növényanyaga (I) és formája dl). I. A kert növényanyagára vonatkozóan a régi magyar családi levelezésekből és in­ventáriumokból kapott adatok igazítanak el, amelyekből ismerjük neveit a középkori kertek illatos növényeinek (1), gyógynövé­nyeinek (2), és fáinak, gyümölcsfáinak (3). II. A kertek alakjára már 1951-ben vázolt tervünkben utaltunk azzal, hogy „... a kö­zépkori belső díszkertek falai melletti, fel­emelt gyeppadjára, virágpadjaira és rózsa­lugas-típusára láthatunk példákat a Rózsa­regény flamand miniátorának ábrázolásain, a Grimani breviáriumban és Dirk Bouts egyik festményén." További formai segítséget jelentett a Ma­gyar Tudományos Akadémia 1962. évi konferenciája, mely a történelmi városokkal és a műemlékvédelem problémáival foglal­kozott, és melynek résztvevői közül a Nem­zetközi Vár Intézet (Internationales Burgen Institut — IBI) Tudományos Tanács elnö­kének Pietro Gazzola építésztanárnak (Ve­rona) és a tanács főtitkárának Raymond Lemair építésztanárnak (Leuven) látogatása, akiknek a helyszíni munkák megtekintése­kor előadtam tervemet, és szándékomban nemcsak megerősítettek, de Lemair tanár volt szíves elküldeni a leuveni egyetemen végző egyik tanítványának, Elisabeth de Grunne kisasszonynak munkáját, aki a XV. századi flamand kertekről szóló disszertáció­jához számos egykorú kertábrázolást gyűj­tött egybe, amelyekből a középkori kerttípus egyértelműen meghatározható volt. A MA LÁTHATÓ BUDAI KERT MÉG NAGYON FIATAL. A növények gyenge kis palánták. Megerősödésükhöz időre van szükség. A magas kőfalak hősugárzása, az udvarok légszellőzésének feltételei, benapo­zásuk nem a legkedvezőbb. A fügebokrok még alig araszosak, a fodormenta dúsabb, de nehezen állja a meleget. Van egy szép citromfa, melyet Gombos Zoltán, a kertet ez idő szerint kezelő Várberuházó Vállalat kertésze szerzett, és a futónövények is kez­denek a falra kapaszkodni (sajnos a keleti várudvarban nem az új falakra, ahogyan terveztük, hanem a régiekre). A kutak még csak nem régen készültek el, és segítik az udvarokat a jobb klimatikus viszonyokhoz, amire a növényeknek oly égető szükségük van. Reméljük azonban, hogy idővel e kifogások mind megszűn­nek, és azt is reméljük, hogy a látogatók tá­jékozottabbak lesznek a kertek történetéről, és még ha változatlanul idegenkednek is az itt látott kertektől, legalább megértik tö­rekvésünket, beszélnek a kertekről, azokat alakító motívumok koronként változásáról, egy-egy korszak kertkultúrájáról, és akkor tulajdonképpen mi is elértük célunkat.

Next

/
Thumbnails
Contents