Budapest, 1968. (6. évfolyam)

7. szám július - Gerő László: A vár középkori kertjei

„A gyümölcsös kertek és ezer virágtól mosolygó kertek közt, ahol tavasszal a puha majoránna és a fehér rózsa vegyesen a pirossal illatozik, s beborítja illatos koszorúval a színes lugasokat..." Bonfini említi a kertek leírásában a cryptoporticust, mely hűsölőt jelentett, és talán éppen a nagyterem dongaboltozatos pincéje volt, melynek hátfalát a Várhegy természetes sziklájából vésték, és mellyel szemben eredeti helyén maradt meg a kút, rajta Mátyás és Beatrix címereivel. A kutak, díszfák mellett a Mátyás idejében Visegrádon megjelenő hársfákra is gondoltunk. A régi középkori kertekben a pázsitos ágyakon kívül gyógynövény és díszvirág-ágyakat látunk, és gyakori volt a virágos rét is, melyet Albertus így ír le: „A pázsitnak akkorának kell lenni, hogy mögötte négyszögű területen (virágpad) mindenféle fűszeres növény, ruta, zsálya, bazsalikum, ültethető legyen, hasonlóképpen virág, így ibolya, keserűfü, liliom, rózsa, kékliliom, stb. A fűszeres növények ágyai és a pázsit között, az utóbbinak végében, magasabb pázsittáblát kell készíteni, amelyet virágok tegyenek kedvessé, és a közepe ülőhelynek legyen alkalmas, hogy az emberek ott üldögélve és a virágokban gyönyörködve kipihenhessék magukat és felfrissüljenek." A MAGYAR CSALÁDI LEVÉLTÁRAKBAN sok bizonyítéka maradt XVI. századi gyümölcsfakertészetünk virágzásának. Ritka csemetéket és keresett gyümölcsfajok oltóágait viszik tőlünk a német tartományokba, de tőlünk kérnek nemesítő galylyakat és gyümölcsöt Németalföldre is. Vannak oly eredeti fajaink, amelyek már a XVI. században egész Európában elterjednek. A bécsi udvari kertészetben is sok magyar csemetét ültetnek el a magyar kertészek, ahogyan ezt a bécsi levéltárakban búvárkodó Takáts Sándor (Szegény magyarok; Egy kertgazdánk a XVI. században, és Kertjeink a XVII. század első felében c. fejezetek, továbbá Magyar asszonyok, Bp. é. n.) könyveiben olvashatjuk. Mátyás budai és visegrádi palota-kertjeiről az egykori külföldi krónikások mind elragadtatással írtak. A reneszánsz kertekről szólván Rapaics Rajmund Magyar kertek (Bp. 1940) c. munkájában azt írja: külön virágos kert nem igen volt nálunk ekkor, hanem tovább él a középkori hagyomány, a virágokat is a veteményes kertbe ültetik, és ugyanakkor gyümölcsfákat is nevelnek itt. XVI. századi kertjeinkből sok virág és gyógyfű került ki külföldre. Vannak gyümölcsfajok, amelyeket még odakint is magyar nevükön neveznek. A Habsburgok nevezetes kertjei: Miksa ún. „Neugebäude"-ja telve van a magyar kertekből odatelepített csemetékkel. Ezt bizonyítják azok a levelek, amelyeket a király Veráncsicshoz,- Batthyányhoz, Nádasdyhoz ír. Innen kerülnek a csemeték Rudolf prágai kertjébe is. Bethlen Gáborról feljegyezték, hogy katonáit még a háború idején is tiltotta a kertek kivágásától. Rákóczi György Konstantinápolyból igyekszik olasz kertészt szerezni, aki narancs-, citrom-, gránátalmafák tenyésztéséhez értsen. Tudjuk, hogy felesége, Lórántffy Zsuzsánna küld neki — táborba 36 szállásakor — gránátalmát az ő pataki „Gombos-kertjéből". A Takátstól említett számtalan régi magyar kertet, nevezetes növényeikkel együtt a XVII. század végén ide-oda hullámzó hadseregek elpusztították. Azt mondhatjuk, kertkultúránk azóta sem tudta pótolni az akkor elszenvedett sérüléseit. Magánkertjeinkben a II. világháború okozott ismét helyrehozhatatlan károkat. Úgyszólván csak a városi közkertekben látunk örvendetes igyekezetet, sőt bizonyos fejlődést. A MAGÁNKERTEK KÖZÖTT MÉG NAGYON KEVÉS A KULTURÁLTAN TERVEZETT, telepített és ápolt kert. Magyarországon még mindig ritka a „szenvedelmes kertész". Ezért is törekedtünk arra, hogy a budai középkori királyi palota és vár helyreállított maradványait megtekintő, várhatóan nagyszámú látogató figyelmét kihasználjuk az elmaradt magyar kertkultúra fejlesztése érdekében. Nem féltünk attól, hogy a nagyközönség által megszokott kertészeti kép helyett itt valami különlegeset adjunk. Már említettük, bfogy ezzel a középkori rekonstrukció kiegészítésére törekedtünk, de nem pusztán ez volt célunk, hanem az is, hogy a látogatóban az itt látott kert-elrendezés szokatlansága gondolatokat ébresszen. Egy megszokott kert-környezettel ezt nem remélhettük elérni, és abban bíztunk, hogy a terveink szerint megvalósított kert — melynek növényanyagában és részleteiben Ormos Imre professzor és tanszéke segítségét vettük igénybe — hozzásegíthet bennünket célunk eléréséhez. A középkori épület és vármaradványok elkészült helyreállítását megtekintők — mint a Budapesti Történeti Múzeum őrei mondják, akik a látogatók csoportjait vezetik — az építészeti részekkel elégedettek, a kertészetivel nem. Ez az előbb mondottak alapján várható volt, hiszen itt középkori kertrekonstrukcióról van szó — legalábbis a déli zárt kertben — amilyet még nem láttak, s így hitelességükben kételkednek. A keleti és a nyugati zárt kertek kedvezőtlen klimatikus viszonyai és alakja miatt a rekonstrukciót itt meg sem kísérelhettük. A déli kertben tehát egy kolostorkert és egy virágpados főúri kert elrendezését rekonstruáltuk, a kert két különálló részének megfelelő területen. Itt a régebbi, három méterrel magasabban álló kertből nehezen megmentett vörös gesztenyefákat nem akartuk a középkori kert-rekonstrukciók kedvéért feláldozni, mert árnyékot nyújtó lombkoronájukkal, ha nem is tartoznak szorosan a középkori kert kompozíciójához, mégis kellemes látványt és üde hangulatot nyújtanak. ÁM ÉPPEN A MŰVELTEBB LÁTOGATÓK — akik jártak Itáliában, Prágában, és esetleg láttak más régi műemlék kastélyokat, kertjeikkel együtt — arra hivatkoznak, hogy ilyen kertekkel, amilyenek a budai palotában most készültek — nem találkoztak. Pedig lám a prágai Belvedere előtt szép kert-rekonstrukciót láttak, ugyancsak a firenzei Palazzo Pitti előtt, vagy a francia Chambord kastély körül. Valóban szépek e kertek, de ne feledjük, ezek reneszánsz kertek, nem középkoriak. Középkori kertet mi is csak a Themze-parti angol királyi kastélynak, Hampton Court kertjének egyik parcellájában fedeztünk fel; és azokban az itáliai chiostrokban, ahol tudatosan, tudat alatt, máig fennmaradtak a kis kertecskék, mint az Adria-parti Dubrovnik (Ragusa) kolostori kerengőiben. A középkori magyar kert rekonstrukciójához a hely és a középkori falakkal határolt tér környezete adva volt. Hiányzott a kert növényanyaga (I) és formája dl). I. A kert növényanyagára vonatkozóan a régi magyar családi levelezésekből és inventáriumokból kapott adatok igazítanak el, amelyekből ismerjük neveit a középkori kertek illatos növényeinek (1), gyógynövényeinek (2), és fáinak, gyümölcsfáinak (3). II. A kertek alakjára már 1951-ben vázolt tervünkben utaltunk azzal, hogy „... a középkori belső díszkertek falai melletti, felemelt gyeppadjára, virágpadjaira és rózsalugas-típusára láthatunk példákat a Rózsaregény flamand miniátorának ábrázolásain, a Grimani breviáriumban és Dirk Bouts egyik festményén." További formai segítséget jelentett a Magyar Tudományos Akadémia 1962. évi konferenciája, mely a történelmi városokkal és a műemlékvédelem problémáival foglalkozott, és melynek résztvevői közül a Nemzetközi Vár Intézet (Internationales Burgen Institut — IBI) Tudományos Tanács elnökének Pietro Gazzola építésztanárnak (Verona) és a tanács főtitkárának Raymond Lemair építésztanárnak (Leuven) látogatása, akiknek a helyszíni munkák megtekintésekor előadtam tervemet, és szándékomban nemcsak megerősítettek, de Lemair tanár volt szíves elküldeni a leuveni egyetemen végző egyik tanítványának, Elisabeth de Grunne kisasszonynak munkáját, aki a XV. századi flamand kertekről szóló disszertációjához számos egykorú kertábrázolást gyűjtött egybe, amelyekből a középkori kerttípus egyértelműen meghatározható volt. A MA LÁTHATÓ BUDAI KERT MÉG NAGYON FIATAL. A növények gyenge kis palánták. Megerősödésükhöz időre van szükség. A magas kőfalak hősugárzása, az udvarok légszellőzésének feltételei, benapozásuk nem a legkedvezőbb. A fügebokrok még alig araszosak, a fodormenta dúsabb, de nehezen állja a meleget. Van egy szép citromfa, melyet Gombos Zoltán, a kertet ez idő szerint kezelő Várberuházó Vállalat kertésze szerzett, és a futónövények is kezdenek a falra kapaszkodni (sajnos a keleti várudvarban nem az új falakra, ahogyan terveztük, hanem a régiekre). A kutak még csak nem régen készültek el, és segítik az udvarokat a jobb klimatikus viszonyokhoz, amire a növényeknek oly égető szükségük van. Reméljük azonban, hogy idővel e kifogások mind megszűnnek, és azt is reméljük, hogy a látogatók tájékozottabbak lesznek a kertek történetéről, és még ha változatlanul idegenkednek is az itt látott kertektől, legalább megértik törekvésünket, beszélnek a kertekről, azokat alakító motívumok koronként változásáról, egy-egy korszak kertkultúrájáról, és akkor tulajdonképpen mi is elértük célunkat.