Budapest, 1968. (6. évfolyam)

7. szám július - Gerő László: A vár középkori kertjei

A pesti konstábler Amúlt század hetvenes éveitől kezdve jellegzetes pesti figura lett az utcasarkon vagy a kapubejárat előtt álló konstábler, mai szóval a rendőr. Fő ismertető jele a fehértollas Kossuth-kalap és a tekintélyt adó körszakáll volt. További ruházata rövid feszes atillából és lábhoz tapadó nadrágból állt. Az atilla rendszeresítésével a város a kiegyezés korára jellemző hagyományos magyar viseletet élesztette fel, amelyet a szabadságharc előtt néhány évvel hoztak divatba. A konstábler szót a németből, az intézményt magát, kis módosítással, az angoloktól vettük. Angliában a constable, a latin comes stabuli (az istálló ispánja) szóból eredően, rendőrtisztviselőt jelent. A németek a középkori latin constabularius (istálló, lakótárs) szóból vették a konstábler elnevezést, de nem a rendőröket hanem a XV—XVII. században a tüzéri teendőkkel megbízott katonákat nevezték így. Akkor a tüzéri ismeretek képezték a haditechnika legmagasabb fokát, és mivel ez a mesterség sok tanulással járt, a tüzéreket béke után sem engedték haza, hanem továbbra is együtt tartották őket. Később ezek céhekbe tömörültek, értettek äz ágyúöntéshez, a puskapor gyártásához, a tüzérségi sáncok tervezéséhez stb. Érdekes módon ez a kezdetben hasonló jelentésű két szó angolban és németben eltávolodott egymástól, a múlt század közepén pedig nálunk egy jelentésűvé vált. * 1861 előtt Pesten a rendőri teendőket hol a polgárőrség, hol a katonaság látta el, attól függően, hogy békés, vagy háborús időszak volt-e az országban. A törökök kiűzése utáni században a közrend védelme a városban tartózkodó hadseregre hárult. A napóleoni háborúk idején, amikor a zsoldos katonák többnyire a harcmezőn tartózkodtak, maga a városi lakosság volt kénytelen megvédeni javait. Ezért 1789-ben Pesten létrehozták a felfegyverzett polgárőrséget. Ruhájuk, a rövid, alig derékig érő zöld kurta dolmány, és vörös nadrág volt. A háborúk befejezése után 1814-től, újból a katonaság vette át a város közbiztonságának őrzését, egészen 1844-ig. A polgárőrség felújításának a gondolatát ekkor Rottenbiller Lipót, az akkori alpolgármester vetette fel. A városi tanács az ügyet szavazásra tette, mivel az őrség fenntartása a lakosságra hárult. Miután a város polgárai vállalták az őrség fenntartását, 1844 áprilisában választással kinevezték a polgárőrség tagjait. A polgárőrök frakkban teljesítettek szolgálatot. * 1845-ben az újságok és a közvélemény nagy tetszéssel fogadta a városi hatóságok azon intézkedését, hogy az év tavaszától kezdve, a pesti „rendőrszolgáknak" új és szebb ruhát adtak. A korábbi vörös-gallérú kék frakk helyett sújtásos atillát, és szűk nadrágot kaptak. A ruhához eredetileg kalapot is terveztek, de ez a gyakorlatban nem vált úgy be, mint a csákó. Az utóbbinak nagyobb ellenzője volt és jobban védte a rendőr szemét a naptól. 1848-ban, amikor minden forintot a haza és szabadság oltárára kellett áldozni, a polgárőrök civil ruhában és nemzetiszínű karszalaggal teljesítettek szolgálatot. A forradalom idején a békebiztosok néven is szereplő polgárőrökre még nagyobb feladat hárult. Nemcsak a rendre ügyeltek, hanem a lakosság gyógyszerekkel való ellátásában, a Pesten meginduló népszámlálás végrehajtásában, a tisztújítások és választások előkészítésében is részt vettek. A polgárőrség átszervezésére és fejlesztésére a közcsend és rendre ügyelő választmány, kapott megbízást a várostól. Az első lépés a pesti kerületek kisebb körzetekre bontása, majd mindegyik körzetben a békebiztosok névszerinti kinevezése volt. A szabadságharc leverése után a városban tartózkodó katonai hadtest rendőri osztálya végezte a rendfenntartást. Ezt követte a hírhedt „policia", amely polgári személyeket „policáj agent"-eket alkalmazott. Ezek a toborzott és főleg idegen emberek egyre gyűlöletesebbé váltak a pesti polgárok előtt, mert nem annyira a közbiztonságra vigyáztak, mint inkább a bújdosó forradalmárok, haladó emberek után kutattak. 1861-ben visszaállították a városi rendőrség intézményét, az előbb említett angol mintára. Tagjait választás útján nevezték ki. A ruházat hasonló volt a forradalom előttihez, azzal a különbséggel, hogy a csákó helyett Kossuth-kalap került a fejekre. A sokféle egyenruha megkülönböztetésére szép kivitelű buzogányt is terveztek a konstáblereknek. A város megrendelte azokat Vandrák Soma jónevű pesti bronzművesnél. A buzogány jelvény volt, amellyel ha valakit megérintettek, letartóztatási, vagy egyéb felszólítást jelentett. Csak néhány hónapig használták, mert a gyakorlatban nem vált be. övre nem lehetett akasztani, mert így nem volt esztétikus, sétabotnak is alkalmazva rövid (30 cm), zsebben hordani pedig kényelmetlen volt. Helyette egy rövid kardot kaptak, amelyet a pesti nép „fogpiszkáló"-nak nevezett. Ennek ellenére a buzogány méltó a megőrzésre, fontos emléktárgy. Csupán helyesbíteni kell: nem 1848-ból való, mint ahogy a rajta levő felirat jelzi, hanem 1861-ből. A kérdés az: mién szerepel rajta a megtévesztő 1848-as évszám, az ország és Pest címerével. Valószínű, hogy a 60-as évekre jellemző nemzeti ellenállás egyik külsőségben jelentkező formája volt ez is. Annak a 48-at felidéző ellenállásnak, amely nyomán tüntetésekre került sor, a pesti nép leszagatta a birodalmi zászlókat a házakról, hogy nemzetiszínűre cserélje fel, vagy átmázolták a fekete-sárga színeket. A kis történeti bevezető után nézzük meg milyen változást hozott az utca életében a pesti konstábler megjelenése. Akkori rendőrviccekről nem tudunk, de a konstábler a divat és politika mellett állandó szóbeszéd tárgya volt. A konstáblerektőlmár jobban féltek az emberek, mint az előző „drabantok"-tói, mert az utóbbiak egyedüli gondja csak az volt, hogy „egyetlen lajdinántot el ne szalasszanak megszalutérozatlanul. Az ő idejök alatt jó dolga volt mindenkinek, akit az isten jó lábakkal hosszú kezekkel és nyelvvel... áldott meg ...; a piacokon a a nagynyelvű kofáknak, csirkefogó suhancoknak, a tolongásokban pedig a zsebvágó hunc-futóknak állott a világ." így vélekedett egy korabeli újság a 60-as éveket megelőző pesti állapotokról. A konstábleri foglalkozás már társadalmi rangot jelentett, legalábbis a suszter- és pékinasokhoz képest. A konstábler nem állt meg ezekkel beszélgetni, ezt méltóságán alulinak tartotta. Ha ezek az inasok a kávéházak, vagy úrinők körül ólálkodtak, tüstént elzavarta őket. Foglalkozásához tartozott az is, hogy állandó figyelemmel kísérje az utca rendjét, hogy azonnal ott teremjen, ha a zöldséges kofák hajba kaptak. Tény, hogy amióta a konstábler megjelent a pesti utcán, már kevesebb rendbontás történt, a suszter-kölykök is meggondolták azt, hogy ellopják-e a „Frau Náni" asztaláról a perecet. Általános vélemény szerint, a konstábler félig a szép feszes ruhájának köszönhette tekintélyét. A példát onnan vették, hogy a harcmezőn a gyáva ellenség is bátorságot kap a toprongyos sereg láttára, a szép ruha viszont megteszi a hatását. A közismert „ruha teszi az embert" mondáson kívül a közbiztonság javulásában természetesen az volt a döntő ok, hogy az új rendőrség szervezetileg más volt, fejlettebb, mint az előző, nem polgári, hadsereghez tartozó idegenekből álló „darabont" intézmény. A konstábler név a század végére eltűnt a közhasználatból, és néhány év után már mindenki csak a rendőr szót használta. Bogyirka Emil 37 A pesti konstábler (A Vasárnapi Üjság 1870-es évfolyamából reprodukálta Harsányi József)