Budapest, 1968. (6. évfolyam)

7. szám július - Gerő László: A vár középkori kertjei

főúri kastélyban, amilyenek a Loire-völgyi francia kastélyok nevezetes parkjai, vagy a fertődi Esterházy kastély egykori parkja. A budai palota e harmadik csoportjára (3) csak a barokk palota dunai homlokzata előtti keskeny sáv látszott alkalmasnak. A VÁRFALAKON BELÜLI ZÁRT UDVAROK KERTJEIVEL szeretnénk most elsősorban foglalkozni. Arra gondoltunk, hogy a középkori palotamaradványok: a gótikus nagyterem és az Alamizsnás Szent Jánosról nevezett gótikus királyi palotakápolnának helyreállított tereiben, a Királypince gótikus erkélye, az Albrecht pince megfeketedett boltozatai alatt, a kiállított számos gótikus és reneszánsz kőfaragvány között járkálót kivezetvén a középkori várfalakkal határolt zárt udvarokba, ugyanaz az atmoszféra vegye körül, mint bent, és ne robbantsuk szét a történelmi levegő keltette benyomást valamely mai kertészeti kiképzéssel. Középkori kertkultúránktól azonban nagyon eltávolodtunk. Csak kevesen ismerik a kertépítés történetét, kialakulását. Ezért szükséges néhány fogalom tisztázása. Elég sokan hallottak a szabálytalan, romantikus — ún. angol — kertről, és vannak, akik a szabályos kertről is tudják, az a régibb. Tudják, hogy a romantikus tájkertet megelőzi a barokk, sőt ezt is megelőzi a rene, szánsz kert. De éppen ezek a legveszedelmesebb kritikusok, mert késő reneszánsz és barokk kertpéldákkal akarják cáfolni az itt látott középkori kertrekonstrukciókat. Minden régi kertet az említett kategóriákba sorolnak ugyanis, mert külföldi utazásaik során ilyenek voltak a legrégibb — történeti — kertek, amiket láttak. Már tervünk első leírásakor rámutattunk a középkori kert zártságára, szemben a barokk-reneszánsz kerttel. Képéről ugyancsak kevés fogalmunk van, inkább egy-egy festmény mellékes, de reálisan ábrázolt részletéből következtethetünk a középkori kert alakjára, növényeire. Ezek alapján alkothatunk fogalmat a hajdani kertekről, és a kolostori kerengőkben megmaradt kis külföldi kertecskékből, amelyek segítségével terveztük a helyreállított középkori falak közé a középkori kertrekonstrukciókat,... „hogy ezáltal műemléki rekonstrukciós kísérletünket teljesebbé tegyük." A FLAMAND KERTMŰVÉSZET vüághírű virágos kertjei a kis zárt gótikus — részben kolostori — kertekből alakultak ki. Ezek nem utánozzák az antik kertek építészeti elemekkel átszőtt teraszos stílusát, alapjuk a „középkori, keskeny keresztutakkal felosztott kert. A körbefutó falak mentén agyagból vagy kőből emelt, zöld gyeppel borított padok húzódnak, dús íriszek és liliomok ágya között. Epadszerűen felemelt virágágyak a későbbi kertművészet kiinduló pontjai. Jellemző, hogy a kert mindig egy középpont, rendszerint vízmedence, vagy kút köré épül. Elengedhetetlen tartozékuk a rózsalugas, és néhány kis, különösen gondozott fa, éspedig rendszerint gyümölcsfa (narancs, citrom, füge, stb.)". Ma sem tudjuk, hogy a gyulafehérvári kanonok mohácsi vész előtti verses leírása melyik budai kertről szól, de feltehettük, hogy a palota kertjei is ilyenek lehettek ebben az időben: Középkori kertrekonstrukció a déli zárt udvarban (Szelényi Károly felvételei) A mintául szolgáló kép részlete (Granada, Királyi kápolna) 35