Budapest, 1968. (6. évfolyam)

7. szám július - Gerő László: A vár középkori kertjei

Gerő László n vár középkori kertjei Dirk Bouts: Otthon ítélete; az ártatlan bizonyságtétele (Részlet. Bruxelles. Kir. Szépmüv. Múz.) Főúri és kolostori középkori kert a déli zárt udvarban AZ EGYKORI KIRÁLYI PALOTA helyreállítása során mód nyílt a középkori palota és ezt övező vár maradványainak konzerválására és bemutatására. Gerevich Lászlónak A budai vár feltárása című könyvéből (Bp. 1966) a régész hiteles adatai alapján ismerhetjük meg a valamikor itt állt együttes kialakulását, építéstörténetét. Amikor — 20 éve — a munkák megindultak, tervet készítettünk az előkerült középkori palota maradványainak: a nagyteremnek és a kápolnának bemutatására, éspedig nem a későbbi palotának 7 méteres feltöltődéssel magasodott barokk szintjén, hanem eredeti,, középkori szintjén, melyet a helyükön megmaradt gótikus ajtóküszöbök, szabad vízlefolyók kővályúi rögzítettek számunkra. Terveink első beszámolójában, A budai vár helyreállítása című könyvben (Bp. 1951) már szó volt az együttes kertészeti kialakításáról is. A palotát körülvevő kerteket három csoportra osztottuk. A falakon kívül eső kertek (1) kialakítását tájkertek módjára képzeltük el „.. . ahol helyenként sűrű facsoportok között széles, pázsitos virágos mezők nyitnak kilátást a palotából, és rálátást az épületekre a város felől. Ezáltal az egész együttes városképi hatása fokozható. A tájkert az ismert margitszigeti képet idézné, amelynek itt nagyszerű aláfestést adna a Vár-hegy lejtős oldala ..." E külső kert — Kiss Gusztáv kerttervező irányításával — azóta el is készült. A másik csoportot a várfalakon belüli kertek (2) alkotják. „Itt is meg kell mentenünk a régi fákat, amennyire az új szintekre való átültetéssel ez lehetséges. Az itt kialakítandó kerteknek azonban egészen más jellegűeknek kell lenniök." Utaltunk a barokk időkre, amikor először gondoltak arra, hogy az addig zárt kertekbe — ahova csak a család tagjai és meghitt barátok léphettek — a nagyközönséget is beengedjék. E tényre vet fényt a római Villa Borghese kapuján olvasható felirat: „Bárki légy, ó, vándor, lépj be, ha kedved tartja ..." (1605). MAI MODERN ÉPÍTÉSZETÜNKBEN, városrendezésünkben ismét fontos a tájjal való kapcsolat. Építészeink az üveggel feloldott határfalú épületbe igyekeznek a tájat, természetet bevezetni, az üvegfalon belül is rusztikus kőfalakat, növényeket találunk. A barokkbán fordítva van, az építészek azon igyekeznek, hogy a lakást terjesszék ki a tájba, a kert nyírott térfalaival tovább folytassák az architektúrát. A lakás mintegy a kertben, a növényfalakból, nyírt fákból alakított terekben folytatódik, amelyekben padok, szobrok, vízmedencék vannak, ahogyan ez az itáliai barokk kertekben, a Villa Doria Pamphili (Róma), a Villa d'Este (1 ivoli), Villa Aldobrandini (Frascati), Villa Papa (Castelgandolfo) látható. E példák princípiumai megtalálhatók a reneszánsz kertekben is: Giardino Boboli (Firenze), Villa Farnesina (Róma), Villa Farnese (Caprarola) kertjeiben, melyeknél az egy vagy több tengelyre szabályos centrális elrendezés a kert szimmetriájában is tovább folytatódik. A reneszánsz-barokk kertek kacskaringós mintájú, de szabályos táblákat alkotó virágszőnyegjei, sakktábla és sugaras mintájú úthálózata található a legtöbb barokk királyi palota előterének — legtöbbször tekintélyes méretű — parterrejeiben: Versailles, Potsdam, Schönbrunn, Peterhof stb. és számos 34