Budapest, 1968. (6. évfolyam)

7. szám július - Bodri Ferenc: Csécsy Imre

A fiatalok folyóiratát Adyval együtt támogatta Somlyó Zoltán is. A második számban szép verse olvasható: a Juhász Gyulának ajánlott ó, március! Különös figyelmet érdemel a folyóirat elkobzott 3—4. száma, amelyből — tudomásunk szerint — csak egyetlen példány maradt: Csécsy Imre felesége által őrzött gazdag hagyatékában. A szám bevezető írása miatt nem kerülhetett az olvasók elé („A háború ellen!"). Csécsy írásának tartalma kitűnik a címből: a várható eseményekben már világháború lehetőségét látja. A vitás kérdések asztal melletti — és nem harcmezei — rendezését követeli. ZSEBPÉNZEKBŐL FENNTARTOTT FOLYÓIRATÁNAK történetét az egykori szerkesztő írta meg naplótöredékében (Századunk, 1938.), eleven színekkel idézve a világháborút közvetlenül megelőző „különös nyár-éjszakákat" (1914. június 28. augusztus 2.). Büszke volt rá, hogy a folyóirat az „Elnöknek" is tetszett. Károlyi amerikai útja előtt saját és pártja pénztárát ajánlotta fel az Új Magyar Szemle anyagi támogatására. Az ajánlatra Illés Béla is visszaemlékezik; később moszkvai találkozásaik idején együtt sajnálták az Elnökkel az elmaradt együttműködést. Csécsy Imrének 1912 óta jelentek meg írásai a Nyugat-ban is. 1914 tavaszán A diáknyomorról írt (mint a diáknyomor elleni akció egyik szervezője). A cikk miatt perbe is bonyolódott s rektori megrovást kapott. 1913-ban a II. hágai békekongresszus tagja. Elsősorban politikai érdeklődését és radikális szellemét dokumentáló cikkeit, a Huszadik Század, a Renaissance, az Új Élet, a Népmüvelés, a Szabadgondolat, a Pesti Hirlap, a Pesti Napló, a Világ hasábjain olvashatjuk. „Európa kiszámíthatatlan változások előtt áll..." — jósolta A Balkánprobléma című tanulmányában (Huszadik Század — 1913), melynek különnyomatát Jászi Oszkár sorai ajánlották az olvasók figyelmébe. Jászi örömmel üdvözölte Csécsyben „az utolsó évtized magyar fiatalságának új lelki típusát". Tevékenyen induló pályáját keresztezte tehát az első világháború. Nevével csak 1918 őszén találkozunk újra, ismét Károlyié és Jászié mellett. Az Országos Radikális Párt tagja, agitátora a forradalomnak, hadnagyi egyenruhában lázít a háború ellen. Az októbervégi kormányban Jászi Oszkár személyi titkára, minisztériumának osztályfőnöke, tagja a Nemzeti Tanácsnak. Jászi lemondása után a Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője; ott marad a Tanácskormány idejében is. 1919 elején a régi galileisták a letartóztatások és a kommunisták börtönviszonyai ellen protestáló iratot juttattak el Károlyi Mihályhoz, melyben az ügy kivizsgálását és rendezését követelték. A küldöttség vezetője Csécsy volt. Bár a börtönökbe nem látogathattak el — mint kérték —, de szavukra lényegesen enyhült a bebörtönzöttek helyzete. A háború csak induló pályáját keresztezte és szakította meg; az ellenforradalom elhallgattatta. 1921-ig a Világ belső munkatársa, majd a Szabad Egyetem társszerkesztője, ám írásai többnyire névtelenül jelentek meg — míg erre lehetősége volt. Dolgozott a Világlexikon, a Közgazdasági Enciklopédia számára, szakcikkeket írt, közben különböző magáncégeknél is vállalt munkát. Az ellenforradalmi cenzúra betonfalának sötét árnyékában politikai vonatkozású írói munkásságával jó időre felhagyott. Fél igazságok kimondására nem volt kapható: maradt a hallgatás. Csak 1934-től vállalkozott ismét publicisztikára: Varró Istvánnal közösen (később már egyedül) szerkesztette Vámbéry Rusztem főszerkesztése alatt 1926-ban indult Századunk-sí. Ez a „társadalomtudományi szemle" a Huszadik Század örökébe kívánt lépni, és a magyar polgári baloldal két háború közötti ellenállásának jelentős fórumává vált. Csécsy Hitler hatalmának első pillanataiban, a gömbösi fasizmus idején lépett újra pástra — és szerkesztő is maradt 1939 őszéig, a lap kényszerű megszűnéséig. Itt megjelent írásaiban a háború előtt kezdett utat folytatta, csakhogy már új ellenfél: a hazai és elsősorban a német, az olasz fasizmus ellen harcolt. „ADY NEM ALKUSZIK" - hirdette egyik cikkében Csécsy. Ady töretlen és meghamisíthatatlan igazságait védelmezte a költőt kisajátítani próbálkozó és turulkodó ifjúsági szervezetek fajmagyarjaitól. A régi Galilei kört idézte fel a közvetlenül betiltás előtt álló Századunk egyik számában. A továbbiakban a folyóirat egy időre még megmaradt könyvkiadó vállalata próbálta védeni a demokrácia és a béke ügyét. Az 1939-es Könyvnapjára jelentette meg nem minden célzatosság híján — a Magyar költők a szabadságért c. versantalógiát. A SZÁZADUNK-ban nemcsak a polgári radikális értelmiség írói és képviselői kaptak fórumot, hanem a munkásmozgalmi, a szocialista és a népi baloldal is: Komlós Aladár, Kassák, Nagy Lajos, Sinkó Ervin, Kőhalmi Béla, Veres Péter, Illyés Gyula stb. Csécsy Imre Illés Bélával 1918 körül (Gárdos Katalin reprodukciói) A lapja és kiadója betiltásával elhallgattatott Csécsy 1940-től naplót vezetett. A felmérhetetlenül izgalmas — és kiadásra is érdemes — kéziratban a politikai és társadalmi, a nemzetközi eseményekkel szinte egyidejűleg reagált mindenre. 1943/44-ben Bajcsy-Zsilinszky Endre Szabad S^o'-jának munkatársa lett, a lap betiltásáig. A német megszállás ideje alatt megnevezte a Magyar Radikális Pártot, a polgári ellenállás egyik csoportját, melynek a felszabadulás után elnöke és parlamenti képviselője volt. 1945 TAVASZÁN ÍRÓI ÉS POLITIKAI TEVÉKENYSÉGE újraindult, legalizálódott. A Haladást,-1, majd a Huszadik Század-ot szerkesztette (1947—49), cikkeket írt, a Világosság-ba, a Magyar Nemzet-be és a Világ-bn. A polgári értelmiség radikális és demokratikus átnevelését tartotta feladatának. A társadalmi megbékélés és a demokratikus viszonyok között való alkotó értelmiségi elhelyezkedés útjait és lehetőségeit elemezte. Rövid idő alatt három önálló műve is megjelent. A Világos pillanat c. könyve (1946) még a háború alatt íródott, kiadásra is benyújtotta, de akkor visszautasították. Irodalmi és politikai visszavonulása 1949 végén legalább annyira önkéntes volt, mint kényszerű. Emlékiratain dolgozott, tudományos lektori munkát folytatott. Utolsó esztendeiben betegséggel küszködött. 1961 elején halt meg, hangtalanul és visszhangtalanul. Szemlélete haláláig a klasszikusain felnőtt polgáré. Tisztessége és alkotnivágyása, töretlen és megtörhetetlen őszintesége, meg nem szűnő tudás- és igazságvágya példa a tőle már távoli szemléletű olvasó előtt is. Bodri Ferenc Az Új Magyar Szemle elkobzott számának egyetlen megmaradt példánya 23