Budapest, 1968. (6. évfolyam)

7. szám július - Bodri Ferenc: Csécsy Imre

Csécsy Imre Frank Frigyes rajza CSÉCSY IMRE a kor- és pályatársak emlékezetében nem annyira a századelő reformista nemzedékének lelkes tagjaként szerepel, inkább mint a magyar polgári radikalizmus két háború között ismertté vált férfialakja. Az 1939-ben pusztulásra kényszerített Századunk, majd a felszabadulás utáni rövid életű Huszadik Század szerkesztője; a negyvenes évek elején illegálisan alakult Magyar Radikális Párt szervezője és elnöke, 1947 ~49 között országgyűlési képviselő volt. A kortárs-írók szóbeli vagy nyomtatott emlékezéseiben sokszor feltűnik vendégszerető otthona is és a jeles társaság: Vámbéry Rusztem, Lesznai Anna, Nagy Lajos, Benedek Marcell, Illyés a karosszékekben; köröttük a megilletődött hallgatóság: a ma ötven felé járók akkor még csak reményeket keltő fiatal koszorúja. A MAGYAR RADIKÁLIS MOZGALMAKNAK A MÁSODIK, hatásában és társadalmi szerepében sokak által már anakronisztikusnak tartott nemzedékéhez tartozott Csécsy: a Pikier és Szende Pál, Somló Bódog, Jászi Oszkár és Fényes Samu Társadalomtudományi Társaság-z által nevelt ifjúság lobogó és később sem hűtlen képviselője volt. Működésének első területe és eszmélésének iskolája nemcsak az öregek egyre haladóbb Társasága, inkább a fiatalok Galilei Kör-e, melynek történetéről Tömöry Márta pár év előtt megjelent könyvében — nemrégiben ezeken a lapokon — is megemlékezett. A joghallgató Csécsy 1913/14. táján a Kör titkára. További műve és egész élete az ifjúkorban nyert eszmékhez és választott vezérekhez való hűség példája. Ezek vezették hajóját a legerősebb ellenszelek idején is nem félt a hajótöréstől. A név a magyar irodalom történetében már korábban is előfordul: protestáló reformátorok képviselték. A viharos életű Csécsy (Tsétsi) János pataki professzor, utrechti 22 tanulóidejében Tótfalusi Kis Miklós aranyos bibliájának egyik korrektora, itthon az első magyar helyesírási könyv írója. Csécsy sokszor emlékezett büszkén és önérzetesen az ősére, aki fiával, az ifjabb Jánossal együtt (pataki diák, majd ugyanott professzor) veretes rebellis örökséget testált a kései utódra. Csécsy Imre Ady és Jászi, Károlyi Mihály és Szabó Ervin sodrában nőtt fel, a felvilágosodás legtisztább hagyományait őrizte és vállalta. Akkor is, amikor ezek a hagyományok már régen elidegenedtek klasszikus hitvallóiktól, a polgárságtól. Ifjúságáról, emberi eszmélésének egy életre szóló hatásáról számolt be később az Ady és Jászi kora című emlékezéskötetében. Az eleddig kéziratos könyv a teljes önéletrajz bevezetőjéül íródott; folytatásában Csécsyt betegsége, majd halála akadályozta meg. A műben a háború előtti korszak sorsdöntő és vízválasztó kérdéseiről számolt be : 1848-ról és 67-ről, az események és eszmék antagóniájáról, majd azok társadalmi és intellektuális következményeiről. Az első olvasott Ady-vers hatásáról, a költő tudatformáló szerepéről. A Galilei Kör működéséről és vitáiról, a korszak természettudományának, filozófiájának és haladó szociológiájának a fiatalságra gyakorolt hatásáról. Jászi és Szabó Ervin vitáiról, kettejük szerepéről. Tehát mindarról, ami a század első két évtizedének lényegi problémája volt; azokról az eszmei és társadalmi mozgalmakról, melyek melegénél 1918/19. fiatal nemzedéke köztük Csécsy is— nevelődött. ÍRÓI, SŐT SZÉPÍRÓI TERVEKKEL INDULT: első művei novellák és kritikák. 1910-ben - 17 esztendős korában — jelent meg első írása (Kosztolányiról). 1911-ben már vékonyka kötete lát napvilágot a Modern Könyvtár sorozatában (Az Élet felé novellák). A cím nagybetűs főneve Adyra utal. Csécsy íróként is a költő vonzáskörében élt, de ugyanígy az egyetemi mozgalmak egyik vezetőjeként is örökké hűséges bolygó Ady csillagrendszerében. (Szobájának a kortárs festők remek alkotásai mellett ma is őrzött szép ereklyéje Ady dedikált arcképe.) Az Álmodik a nyomor sorai mottóként szerepelnek a címadó elbeszélés élén. A lapokon a korfordulós új szellem, élet és irodalomszemlélet mámoros pillanatainak szinesztéziája: „ . . . hihetetlen kapcsolatok születtek a fogalmaink között, az agy kaotikus mélyén — színek és hangok fonódtak össze, házcsoportok monumentális összhangjából komoly operák motívumai rajzottak elő, és forma, hang, szín túláradó mozdulatokká ötvöződtek." 1914 nemcsak az európai és az országos politikának, de a kor társadalmi mozgalmainak is fordulója. A Galilei Körnek is ki kell lépnie a csak elméleti munka búvárharangja alól, a napi politika áldozatot, hitet és erőt követelő szorítójába — vallotta Csécsy jó néhány társával (köztük volt Illés Béla, Lippay Zoltán, Fogarasi Béla), és Károlyi Mihály háborúellenes, orosz- és antantbarát politikáját támogató magyar szemléletű, kossuthi koncepciót hirdető folyóiratot alapítottak, majd a Galilei Körből kiválva, Márciusi Kör néven önálló szervezetet is. Az ÚJ MAGYAR SZEMLE első két számát rangjelzi Ady is. Az elsőben a folyóiratot, annak körét üdvözlő verse jelent meg, a Levelek (Levél ifjú társakhoz címen ismeretes, Az utolsó hajók kötet óta; tehát nem a Galilei Körnek íródott ez az Abbáziából küldött vers, mint Földessy Gyula vélte). A második számba prózai írást adott, melyben Károlyi Mihály tervezett oroszországi utazásáról, annak feltételezhető politikai következményeiről szól. („A szentpétervári út" - melyre a háború miatt már nem kerülhetett sor — sajátos és eredeti tervéről Károlyi is megemlékezik önéletírásában; Ady cikkét Földessy is közli s jegyzetében hosszan elemzi a Válogatott cikkek és tanulmányok-ban.)