Budapest, 1968. (6. évfolyam)

7. szám július - Keresztury Dezső: Lukács György

LUKACS A pesti Duna-parton levő lakásának ablakából talán meg is pillanthatná azt a pompás gellérthegyi villát, ahonnan pályája felívelt, ha a hegy sarka s a szálloda épülettömbje el nem takarná; — pontosabban: ha állna még a ház, amelyet elsöpört az ostrom vihara. A nagyívű pálya a Duna pesti partjára hajol vissza, abba az egyszerű lakásba, amely Lukács Györgynek hazatérte óta otthona. A felszárnyalás és a visszaereszkedés helyét összekötő ív mintha csak egy folyó két partján hajolna át; igaz, hogy egy temérdek, világokat összekötő és elválasztó folyóén: a Dunáén. De mi minden történt azzal, aki Budán felszárnyalt és Pesten visszaereszkedett a közben lefolyt világfordító, pusztítóépítő évtizedek idején! Lukács Görgy még megírandó életrajzának roppant ellentéteket kell áthidalnia, értelmeznie. Külső eseményeiben is kész regény: — a liberális, nagypolgári otthon mindent megadott neki, amit felkészülésben, tudásban, pályakészítő támogatásban csak megadhatott, s ő mindazt, amit ezek segítségével is kivívott, ezzel az ifjúkorát feldajkáló világgal fordította szembe: forradalmár lett, a legkövetkezetesebbek közül való. A gondolat, a szépség, az irodalom, a művészet, a filozófia megszállottja, akinek a köztudat általában az élettől idegen álmodozó szerepét osztja ki, egyszerre a politikai cselekvés örvénylésének közepén tűnik fel, a magyar Tanácsköztársaság népbiztosa. A hazájából menekülni kényszerülő emigráns híre, tekintélye világszerte egyre nő, a marxista filozófia, kiváltképp az esztétika kimagasló tekintélye, de ugyanakkor mind egyre kiéleződő viták közepére is kerül. Volt a hatalom megvetője, birtokosa, üldözöttje; volt katedrák és népgyűlések ünnepelt szónoka s néma szemlélője; megtörtént, hogy tanítványai némították el, s azután a világ vezető elméi ültek lábához vagy kényszerültek vitára vele. A külső s belső ellentmondások felsorolását hosszan folytathatnám, s közben világos lenne, hogy ez a pálya nemcsak külső eseményekben példátlanul fordulatos, de szellemi tartalmában is rendkívüli. „Városunk nagy szülötte": ezt illett volna nemegyszer elmondani róla itt Budapesten is; azzal a jogos büszkeséggel, ahogy ezt minden magára adó város,