Budapest, 1968. (6. évfolyam)

7. szám július - Dr. Bálint István: Nagyváros és idegrendszer

Dr. Bálint István Nagyváros és idegrendszer A nagyvárosi ember idegrendszere többféle, folyamatos vagy esetenként fellépő terhelő tényező hatásának van kitéve. Meggyőzően bizonyítja ezt az ideges megbetegedések statisztikájának alakulása, amely az elmúlt években lassan emelkedő tendenciát mutat. 1961-ben 100 dolgozó közül 3 volt betegállományban ideges megbetegedés miatt, 1966-ban már több mint 4. Jóval nagyobb azonban azoknak a száma, akik szintén orvosi kezelésre szorulnának, de különböző megfontolások miatt nem kívántak betegállományba menni. A kutatások azt is felderítették, hogy a fővárosi üzemek dolgozóinál nagyobb az ideges megbetegedések előfordulási aránya, mint az ugyanazon iparághoz tartozó vidéki üzemek dolgozóinál. Ez elsősorban azokban az iparágakban érzékelhető, ahol a nődolgozók aránya a kétharmadnál magasabb; mint pl. a textil- vagy a ruházati iparban. Ezek az összefüggések azokra a terhelő tényezőkre irányították a kutatók figyelmét, amelyek fokozottan érvényesülnek a nagyvárosban, s amelyek kedvezőtlenül befolyásolják az ideges megbetegedések arányának alakulását. A közlekedés Budapest lakosainak túlzott idegrendszeri igénybevételéhez meglehetős mértékben járulnak hozzá azok a terhelések, amelyeket a közlekedés okoz. Három fővárosi nagyüzemben végzett reprezentatív vizsgálat eredménye : a dolgozók kb. 40%-ánál a naponkénti munkahelyre és munkahelyről történő utazás összideje meghaladja az 1 órát; s vannak olyan dolgozók, akiknek az oda-vissza utazásra 3 órát kell fordítaniok. A közlekedés okozta terhelések azonban nemcsak időveszteségből állanak. A közlekedés minőségi tényezői is jelentős szerepet játszanak a dolgozók idegrendszeri terhelésének fokozásában. Különösen csúcsidőben, amikor a legtöbben közlekednek rendszeresen, a zsúfoltságból, tolongásból, lökdösődésből, durváskodásból, az elkéséstől való félelemből és más egyéb tényezőkből összetevődő stress hatás intenzív terhelést jelent valamennyi közlekedő ember számára. Hozzájárulnak a terheléshez az utasok között olyan gyakran kialakuló kisebb-nagyobb konfliktusok — sértegetés, indulatoskodás, türelmetlenség —, amelyek igen sok esetben meggátolják, hogy a dolgozók viszonylag kiegyensúlyozott fizikai és pszichés állapotban érkezzenek meg a munkahelyükre vagy otthonukba. Az épülő földalatti vasút jelentős mértékben emeli majd fővárosunk közlekedésének színvonalát, de ezzel még korántsem oldódik meg minden probléma. A közlekedési útvonalak elégtelensége, az úthálózat kisfokú áteresztő képessége sok helyen nem teszi lehetővé a járatok sűrítését. A fővárosi közlekedési vállalat viszont még sokat tehetne a reggeli és a délutáni csúcsidőbeli utazások kultúrájának fokozása érdekében! De nemcsak a járművek utasai vannak kitéve szorongattatásoknak. A gyalogosok számára is egyre fokozódó terhelést jelent a növekvő közúti forgalom. A gépkocsik szaporodása, a gépkocsivezetők sokszor fegyelmezetlen, ésszerűtlen magatartása növeli a baleseti veszélyeztetettséget. Az utcán történő közlekedés ezért olyan figyelemösszpontosítást igényel, ami ugyancsak hozzájárul az utcán közlekedők fokozott idegrendszeri terheléséhez. Időnként felbukkan az a javaslat, hogy a közlekedés okozta terheléseket oly módon is lehetne csökkenteni, ha egy-egy üzem dolgozói elsősorban a környék lakói közül kerülnének ki. Mert sokan dolgoznak hasonló jellegű üzemben, úgy, hogy Kelenföldről vagy Pesterzsébetről Óbudára, vagy Újpestre járnak — és fordítva. Sok tényező megnehezíti a változtatás lehetőségét; de ha maguk a munkavállalók úgy igyekeznének megválasztani munkahelyüket, hogy a lakóhelyükhöz közel essék, már csökkenteni lehetne a közlekedés okozta terheléseket. Lakásproblémák Az urbanizáció fokozza a vidéki lakosságnak a városokba — nálunk elsősorban a fővárosba — áramlását. A főváros lakosságának ismert nagymérvű szaporodása — melynek üteme a legutóbbi időben ugyan valamenynyit csökkent — megnehezíti a lakosság természetes lakásigényeinek kielégítését. A nem megfelelő lakásviszonyok viszont meggátolják az ember számára oly fontos komfortérzés kialakítását, és hozzájárulnak az idegrendszert érő terhelések növeléséhez. Az egyik nagyüzemünkben végzett reprezentatív vizsgálat adatai azt mutatták, hogy a 112 vizsgált személy közül mindössze hat személy lakik egyedül 1 szobában; két személy másodmagával 2 szobában; 37 személy lakik harmadmagával, 15 negyedmagával és 11 ötödmagával 1 szobában; egy-egy személy pedig hatod- ill. hetedmagával. A vizsgált populáció viszonylag fiatal női korcsoportokból tevődött össze; egy részük lányszálláson lakott, és többen voltak köztük ágyrajárók. A nem kielégítő lakásviszonyok okozta terhelés többféle módon károsítja az idegrendszer egyensúlyi állapotát. Egyrészt nem biztosítható a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, másrészt a társbérlet, albérlet, ágybérlet különböző konfliktusok, összetűzések forrásává válik. Hozzájárul mindehhez a helyzettel szembeni elégedetlenség érzése, mely jelentős mértékben növeli az idegrendszeri feszültségeket. A nehezen megoldható lakásproblémák gátolják a házasságkötéseket; vagy olyan kényszermegoldások jönnek létre — szülőkkel való együttlakás, nem megfelelő lakásviszonyok mellett stb. —, melyek újabb konfliktusok forrásává válnak. A fővárosban folyó nagyméretű lakásépítkezés segítséget kíván nyújtani a lakásgondok enyhítéséhez, ám a folyamatos feláramlás egyre távolabbi időre tolja ki a lakáskérdés megnyugtató megoldását. Különböző környezeti tényezők hatása Az embert lakóhelyi és munkahelyi környezete felől tehát állandó ingerek, benyomások, információk érik, melyekre reagál, melyek valamilyen hatást váltanak ki belőle. A nagyvárosi környezet bizonyos ingerforrásai különösképpen nagy megterhelést jelentenek az idegrendszer számára. Ilyen pl. a zaj, melynek kedvezőtlen hatása az utcán épp úgy érvényesül, mint igen sok munkahelyen, sőt, a lakásokban is. Az utcai zaj — mely elsősorban a közlekedési eszközök okozta zajokból tevődik össze — már reggel, a munkába induláskor kedvezőtlenül hat az emberre. A teherautók, autóbuszok dübörgése, a villamosok csikorgása tetézik az állandó, tompa városi zajt, s kedvezőtlenül befolyásolják az utcán közlekedő ember idegrendszeri állapotát. Ezen túl, igen sok munkahelyen olyan zajban kell dolgozni, mely már nemcsak az idegrendszert, hanem a hallást is károsítja. Az állandó zajhatás kedvetlenné, fásulttá, tompulttá teszi az embert, küszködnie kell az álmossággal; csökken a kezdeményezőkészsége — s szabad idejében csak a csend után vágyódik. A lakóhelyi zaj viszont gyakran megzavarja a csendet keresők nyugalmát, pihenését. A vékony falakon át különböző zajok érkeznek a szomszéd lakásokból; a családtagok között is mindig akad valaki, aki a rádiót kívánja hallgatni vagy a televíziót nézni; és ha nincs megfelelő számú helyiség, akkor a csendet kívánó családtag számára a kényszerű rádióhallgatás vagy a tévé-nézés újabb idegterhelést jelent. A nagyváros levegőjének összetétele is jelentékeny terhelést ró az emberek közérzetére. A friss levegő utáni vágy kielégíthetetlen a nagyvárosi ember számára. Budapest egyes részeinek, így pl. Kőbányának a por- és koromszennyeződése eléri a világ legszennyezettebb ipari területeinek: Londonnak, Manchesternek, Chicagónak, Ostravának por és korom szennyezettségi mértékét. A por és a korom mellett különösen a levegő kéntartalma járul hozzá a kedvezőtlen helyzet 6