Budapest, 1968. (6. évfolyam)

6. szám június - Rácz György: Egy műemlékünk érdekében

Egy műemlékünk érdekébeit Az utóbbi évtizedekben végre igen sok történt műemlékeink védelmében. Vannak csodálatosan szépre sikerült rekonstrukcióink, mint a visegrádi Salamon-torony, s benne a sok ezer darabból összeállított Anjoukori gótikus kút (Sedelmair János rekonstrukciója), vagy a török kupolás Király-fürdő (Pfannl Egon munkája), a várbeli paloták stb. Közönségünk egy része mégis idegenkedéssel, sokszor éles kritikával gúnyolódik az „ócskaságok" védelmén — követelvén nem egyszer ezek lebontását. Pedig nálunk fokozottabban kell ügyelni építészi emlékeinkre! Más, szerencsésebb nemzeteknél városnegyedek állnak érintetlenül a középkorból, vagy a barokk időkből — míg nálunk „sok századoknak vérzivatarja közt" csaknem minden elpusztult. Ami mégis megmaradt, most magunk pusztítsuk el? De néha — részben — igaza van a közönségnek is: vannak elhanyagolt, piszkos, roskadozó, értékes épületeink, melyek mai állapotukban valóban bántják a szemünket. így a „Budapest" januári számában nem egészen alaptalanul kritizálta Aba László a Mártírok útja és Iparostanonc utca sarkán álló „ócska" épületet. Pedig ez a klasszicista, az udvar felől oszlopos, tornácos épület — az egykori budai Lövölde — és a hozzá csatlakozó bástyafal komoly értékünk, mint ahogy lapunk is közölte. Nem védelmére emelek hát újból szót — védi azt a törvény is —, hanem gondolataimat szeretném elmondani érdekében! De menjünk csak sorjában: A várfal nem művészi, hanem történelmi értékünk. A baj csak az, hogy ezt nem lehet érzékelni. Ma úgy néz ki, mint egy rossz kerítés. Roppant vastagságát nem láthatjuk. Valamikor sokkal magasabb volt (ezt láthatjuk a saroknál is), aztán lemorzsolódott. E csorba falat — ráfalazással — kiegyenesítették, néhol kétméteres felfalazással, s végül egy téglasort is raktak rá, védelmül (ezt éppen most bontják, mert szétfagyott, s betonnal akarják helyettesíteni). Ez a helyreállítás azonban — sajnos — szemmagasság felett történt, így vastagsága nem látható. Ha a járda felett kb. 1,2 m magasan fejeznék be, úgy mindenki előtt érzékelhető lenne szélessége, védelmi várfaljellege, s egyben feltárulna a mögötte levő kert, park, illetve a Bányászati Kutató Intézet szép új épülete, melynek mellvéd falára még egy szobor is kerül. Bekapcsolódna tehát egy térkompozícióba — ahelyett, hogy palánkszerűen eltakarja azt. A Lövölde szép, klasszicista épületével is nagyon mostohán bántak. Egyik vége a várfalra épült rá, s ezt a falrészt — helyesen — vakolatlanul hagyták, hogy jellege érzékelhető legyen. A felette levő részt vakolták, ablakait, kapuját befalazták, s így felemás, csúnya, melléképület-jellegűvé vált. Belsejében egy ipari tanuló iskola konyhája, étterme, könyvtára nyert korszerűtlen elhelyezést. Udvara piszkos, rendezetlen; salakos sportpályája elkerítve, így a nagyközönség számára hozzáférhetetlen. Mennyivel jobb lenne ide egy kerti kisvendéglőt elhelyezni! Budánk kedves jellegzetességei voltak a kerti kiskocsmák — sajnos egyik a másik után szűnik meg. Most bontották le a Széna tér — Hattyú utca sarkán a „Zöld hordó"-t; korábban a Krisztinán a „Zöld fá"-t, a Mártírok útján a „Kis pipá"-t; s bizonyára ez a sors vár a „Trombitás"-ra, az „Arany kacsá"-ra is — hogy helyükbe új lakóházak emelkedjenek. Ezt a folyamatot sajnálhatjuk, de fel nem tartóztathatjuk. A magas bérházak közötti földszintes foghíjakat előbb-utóbb beépítik, ezt követeli az élet. De „védett" helyre telepíthetjük! S ilyen hely a törvényileg védett műemlék. Nos, a földszinti, dór oszlopos, tornácos részben milyen tündéri kisvendéglőt rendezhetnénk be, melynek kertje védve lenne a körút zajától, porától. A körútról is hozzáférhető lenne, a befalazott kapun keresztül létesített lejáró lépcsővel. Az emeleten pedig egy igazi budai cukrászdát-presszót rendezhetnénk be, bejárattal a most befalazott körúti ajtón. Ennek a résznek az udvar felé széles, oszlopos tornáca is van, ahol szintén elhelyezhetők asztalok. A várfalról belül is le kellene verni a vakolatot, hogy onnan is érezni lehessen a történelmi levegőt! Idegenforgalmi szerveink is hálásak lennének a megoldásért. De mi lesz az ipari tanulókkal ? — vethetné ellene valaki. Nos, bizonyára örülnének, ha a mai korszerűtlen étkezde helyett, melyet esőben-sárban csak átjárással érhetnek el, saját otthonukban, emeletráépítéssel létesíthető modern ebédlőt kapnának. Egy kosárlabda pályát pedig. a Mávaut pályaudvar mögötti kihasználatlan parkban létesíthetnénk számukra . . . Rácz György II Fővárosi Bőrdíszműipari Vállalat legújabb modelljei: Retikül, bőrönd, bevásárlótáska, pénztárca, levéltárca, aktatáska stb. Új divatáruinkat megvásárolhatja saját üzleteinkben V., Váci utca 15 VIII., Harminckettesek tere G sz. alatt Kérje a Fővárosi Bőrdíszműipari Vállalat termékeit