Budapest, 1968. (6. évfolyam)

1. szám január - Vincze László, Papp Dezső, Pakots György, Várady Béla, Honti Katalin írásai

Mi az alapvető oka a HKI munkáját érintő tálatoknak? A vicclapokban élcek, a napilapokban panaszos levelek jelennek meg a HKI-ról. Évek óta így van ez, szinte unalmas is. De csak azért, mert akár a gúny, akár a haragos bírálat — eredménytelen. A HKI marad, mi volt: szükséges, ám sokszor hibásan működő hivatal. Hivatal — hatezer fizikai dolgozóval. Kőművesek, vízvezetékszerelők, kályhások, szobafes. tők, csempézők, parkettázók, redőnyösök, asztalosok és az építőipari szakmának sok más képviselői, akik javítják a házakban előforduló hibák százezreit. S a panaszok épp azért hangzanak el, mert munkájuk jogosan kifogásolható, hanyag, és néha csak félig elvégzett. Tisztelet a kivételnek, de a gondosabb munkának nemegyszer a borravaló az ösztönzője. Igyekeztem megfejteni a talányt: mi az oka a HKI rossz munkájának, és miképpen lehetne orvosolni ezeket az állapotokat? Először arra gyanakodtam, hogy hiányzik a törzsgárda, amely példát mutat. Kiderült azonban, hogy a hatezer fizikai dolgozónak egyharmada öt évnél régebbi alkalmazottja a HKI-nak. A hibák oka tehát másban keresendő. Talán a bérezésben ? Az állami iparban körülbelül nyolc százalékkal több bért fizetnek a fizikai dolgozóknak, mint a HKI-nál. Dehát az utóbbinál kényelmesebb munka folyik, már csak a munka természetéből kifolyólag is: hiszen hogyan ellenőrizzék azokat a dolgozókat, akik a lakásokon belül végzik a javításokat? Nem állíthatnak egy-két szakmunkás mellé munkavezetőt vagy ellenőrt. Az utóbbi időben az tapasztalható, hogy a legjobb fizikai dolgozók kilépnek a HKI-tól, s munkát vállalnak a téeszekben, szövetkezetekben. Sőt, nemcsak a HKI-t hagyják el, hanem az állami építőipart is. Mert a téeszekben dolgozó építőipari szakmunkások jövedelme 30 — 40 százalékkal nagyobb! Amikor szóvátettem a HKI egyik vezetője előtt a hanyag munkát, a sok jogos panaszt, azt az érvet hallottam, hogy nincs mód a fizikai dolgozók kézbentartására. A bajokat fokozza, hogy a jó műszakiak is előbb-utóbb otthagyják a HKI-t. S nem csak azért, mert az ő fizetésük is kisebb, mint az állami iparban dolgozóké; hiszen a célprémiumok kiegészítik, emelik a jövedelmüket. Hanem azért, mert belefáradnak a kétirányú küzdelembe: a lakossággal folytatott állandó vitákba és a fizikai munkások eredménytelen irányításába. A műszaki alkotni szeretne, akár mint tervező, akár mint kivitelező, s többnyire talál is helyet máshol, ahol ezt a vágyát kielégítheti. A HKI-nál végzett munka azonban — a javítás, a helyreállítás—a tehetségesebb műszakiak számára nem vonzó. Sokszor előfordul, hogy a műszaki vezető megígéri valamely javítási munka elvégzését, határidőt is ad — „pár hónapig még várni kell, maid a harmadik negyedévben elvégezzük . . ." — s mire az ígéret beváltására kerülne a sor, már régen más műszaki vezető van a helyén. A silány munka fő okai tehát ismertek; az orvoslás módja azonban már nehezebben tisztázható. A bérezés reformja mindenesetre segíthetne, 8 egyben lehetővé tenné a nagyobb munkafegyelem megkövetelését. A legsürgősebb feladat azon-28 ban az elvándorlások megnehezítése. Miért nem lehet módot találni arra, hogy a téeszek ne csábítsák el a munkaerőket? Nem arról van szó, hogy megakadályozzák a téeszeket kőművesek, asztalosok felvételében, akik a házi javításokat elvégzik — de mi szükség van arra, hogy az új mechanizmus címén mezőgazdasági szövetkezetek építőipari alvállalatokat, segédüzemeket létesítsenek ? Ezt kellene megakadályozni. Pakots György A szerkesztőség megjegyzése: Készséggel helyt adunk Pakots György cikkének, mert igen fontos, sürgető problémát vet föl. De végkövetkeztetései — úgy véljük — szögesen ellentmondanak az új gazdaságirányítás szellemének. Nem hisszük, hogy annyi rossz tapasztalat után helyes volna továbbra is az elvándorlások adminisztratív „megnehezítésében" keresni a megoldás kulcsát! Sokkul inkább célravezető — s az új gazdaságirányítás szellemének is ez felel meg —, ha olyan helyzetet teremtünk, hogy a legjobb szakmunkásoknak ne legyen érdemes elvándorolniok. (Arra itt érdemben nem térünk ki, miért van szükség építőipari segédüzemek stb. létesítésére a mezőgazdasági szövetkezetekben. Hosszú évek tapasztalatai s a közgazdasági elemzések egyaránt amellett szólnak, hogy gazdaságosabb, ésszerűbb, ha nem csupán a javításokat, de a kisebb jelentőségű építkezéseket is saját, összeszokott, helyben lakó építőbridgádjukkal végzik a szövetkezetek!) A problémára még visszatérünk. Az „Express" Ifjúsági és Diák Utazási Iroda levele a Szerkesztőshez Kedves Mesterházi Elvtárs! Irodánk nevében reagálni kívánunk folyóiratuk szeptemberi számában, Szabolcsi Gábor író tollából megjelent „Vidéki fiatalok Pesten" c, cikkre. Sajnálatosnak tartjuk, hogy e kedvek folyóirat hasábjain irodánkat, mint a KISZ Központi Bizottságnak utazási irodáját nem tárgyilagosan mutatták be a lap olvasótáborának. Úgy véljük, hogy helyes lett volna, ha a cikk a riportalanyok meghallgatása után tájékozódik irodánk illetékeseinél, annál is inkább, mert az „Express" egész tevékenységét a KISZ határozatok szellemében politikai, tartalmi szempontból az ifjúság szocialista nevelésének elősegítése — szabad idejének helyes felhasználása — érdekében végzi, éppen ezért nem lehet célja az üzleti nyerészkedés. A cikkben megjelent belföldi turisztikai példák közül kiemeljük a Szegedi Ifjúsági Napokat; az író és a riportalany „sacco-Iássál" próbálják megállapítani, hogy a 290 forint részvételi díj nem túlzott-e — amelyet nem hivatalos forrásból, telefonbeszélgetésekből derítettek fel. Végül, mint kedvező részvételi díjat, maximum 247—253 forintot „saccoltak." Ezzel szemben az igazság ar, hogy a budapesti fiatalok az említett eseményen 202 forintos részvételi díjjal vehettek részt. Meg kell említenünk^ hogy Irodánk árkalkulációi nem találgatásokra épülnek; azokat alapos elemzés tárgyává tesszük; éppen abból a meggondolásból eredően, hogy az ifjúság széles rétegei számára és anyagi erejükhöz mérten ar legkedvezőbb árakat érjük el. Nem kívánjuk a Főszerkesztő elvtársat további ellenvetéseinkkel fárasztani, amelyek a belföldi turisztikával kapcsolatosak a cikket illetően, de ugyanakkor említést kell tennünk a külföldi társasutazásaink részvételi díjaira vonatkozó megállapításokra, amelyek szintén-nélkülözik a tárgyilagosságot. Nem tartjuk szerencsésnek minden esetben az IBUSZ és az EXPRESS árainak összehasonlítását, de a cikk írója rákényszerít bennünket, különösen a következő kitételével: „S hogy drága is, azt a külföldre szervezett utak még szemléletesebben bizonyítják." • Szíves tájékoztatására az alábbiakban közöljük az IBUSZ és az EXPRESS néhány társasutazásának árait: IBUSZ Kijev—Moszkva 10 nap 2755,— Ugyanez szezonon kívül 2395,— Moszkva 6 nap repülővel 2255,— Ugyanez szezonon kívül 1975,— Uzsgorod 4 nap autóbusszal 1140,— Moszkva—Szocsi 13 nap 4315,— Üdülés Karlovy Varyban 10 nap 1980 — 6 nap a Magas Tátrában vonattal 1090,— Különvonat a Magas Tátrába 5 nap 925— Berlin—Lipcse 8 nap 1970,— Üdülés Szász Svájcban 9 nap 1400—1500,— Lipcsei Vásár 7 nap (tavaszi—őszi) 1180,— Üdülés Dubrovnik környékén 10 nap repülővel 4000,— Krakkó—Varsó—Pozsony 10 nap autóbusszal 2450,— Nyári üdülés Zakopánéban 8 nap vonat + busz 1650,— Üdülés a Mazuri tavaknál 10 nap vonat 4- busz 1620,— Üdülés Sinaián 8 nap vonat hálókocsi 2290,— Üdülés az Aranyhomokon 12 nap repülővel 3260,— Bécs—Prága 6 nap vonattal 2700,— Osztrák körutazás 8 nap autóbusszal 4300,— Egyiptom 12 nap repülővel 11 000.— Athén 9 nap repülővel 6900,— Olasz köutazás 11—12 nap repülővel 8800—9300.— Üdülés az olasz tengerparton Riccione—Rimini 8 nap 4900,— Üdülés Jesolóban 8 nap repülővel 3900,— Róma—Nápoly 9 nap repülővel 8000,— Párizs 8 nap repülővel 8400,— EXPRESS Moszkva—Leningrád 11 nap 2000,— Ugyanez szezonon kívül 1850,— Moszkva 6 nap repülővel 1724,— Ugyanez szezonon kívül 1624,— Uzsgorod 7 nap vonattal 1000,— Moszkva—Kaukázus—Szocsi—Kijev 17 nap repülővel -f- vonat 3000,— Moszkva—Krím—Kijev 17 nap repülő -f vonat 3000,— Prága—Karlovy Vary 7,5 nap 1060.— Magas Tátra—Besztercebánya 6 nap autóbusszal 900,— Magas-Tátra körutazás 5 nap autóbusszal 790,— Berlin—Lipcse 8 nap ;1400,— Bad Schandau—Drezda 12 nap 1700.— Tavaszi vásár 6 nap 1100,— őszi vásár 6 nap 1200,— Belgrád—Sarajevó—Dubrovnik 15 nap vonattal 2650,— Krakkó—Varsó (Szilveszter) 9 nap vonattal 1550,— Krakkó—Zakopáne 10 nap vonat + autóbusz 1500,— Varsó—Gizyckó (Mazuri tavak) 10,5 nap 1670,— Mamaia—Konstanca—Bukarest 12 nap vonattal 2350,— Szófia—Primorskó 13 nap vonattal 2200,— Besztercebánya—Bécs 7 nap autóbusszal 1650,— Osztrák körutazás 7 nap vonat + autóbusz 2000,— Egyiptom 9 nap repülővel 5600,— Görög körutazás 9 nap repülővel 4350,— Olasz körutazás 12 nap repülő -f autóbusz 4700,— Róma—Rimini 10 nap repülővel 4150,— Róma—Nápoly 8 nap repülővel 4050,— Párizs—Versailles 8 nap repülővel 4250,— Külön ki szeretnénk hangsúlyozni, hogy az „Express" tevékenységét ért bírálatokat és megjegyzéseket szívesen fogadjuk, amennyiben azok a realitásokra épülnek —, de ugyanakkor kénytelenek vagyunk szóvá tenni azt is, ha az ,.Express"-t indokolatlanul negatívan állítják be, mint ahogy ezt jelen cikk írója tette. Kedves Mesterházi elvtárs! Arra kérjük, hogy a lap hasábjain tegye lehetővé nevezett cikk korrigálását. Elvtársi üdvözlettel-Várady Béla igazgatóhelyettes A szerkesztőség megjegyzése: Noha az „Express" csak egy adatot cáfol (meiy egyébként tőle származik), módot adunk az irodának arra, hogy a saját szempontjából kedvezőbb összehasonlító adatokról is tájékoztassa a nyilvánosságot. Mi az itt közölt adatok ismeretében is úgy véljük: nem aknáztak még ki minden lehetőséget ahhoz, hogy „az ifjúság széles rétegei számára és anyagi erejükhöz mérten a legkedvezőbb árakat" biztosítsák a bel- és külföldi társasutazások szervezésénél. Ajánljuk a „diákosabb" és olcsóbb formákat.