Budapest, 1968. (6. évfolyam)

5. szám május - Kemény G. Gábor: Pest nemzetiségi lapjai 1848-49-ben

A pesti szerbek békeröpirata 1848 májusában A márciusi 12 pontot méltató pesti román Nép Barátja, az Amicu poporului Programja Euthym Murgu. Marastoni J. körajza (Karáth Ferenc reprodukciói) vezércikkben üdvözli az 1848. évi bukaresti forradalmat. (Újra forradalom. Nép-Elem. Radical-lap 1848. júl. 22. 19. sz.) A cikkíró figyelmeztet a két szabadságharc sorsának elszakíthatatlan összefüggésére: „Ha Havasalföld bukik, nemzeti létünk végerőfeszítésbe kerülend ... Ha a havasalföldi forradalmi mozgalmat nem segítjük, saját szabadságmozgalmunk ellen cselekszünk . . . Nekünk támogatnunk kell őket. hogy általuk fedetve legyünk." Sajnos, mielőtt még a szándék tudatosodott volna, eldőlt a Kárpátokon túli román szabadságharc ügye. Bálcescu és köre, a forradalom vezetőinek egy része rövidesen Magyarországon keres és talál menedéket. Maradt tehát a másik út: a belső megegyezés útja. A pesti országgyűlésen 1848. augusztusa és novembere között zajló tárgyalásokon a magyar szabadságharccal szolidáris román nemzetiségi képviselők, de éppúgy Kossuth, Wesselényi és sokan mások hallatták szavukat. Messze vezetne végigkísérnünk a tárgyalások menetét. Ezek fővonalából is kiemelkedik Drogos János, a belényesi kerület román képviselőjének nagyszerű egyeztető munkája. A román—magyar megegyezés későbbi mártírja, a szabadságmozgalom 1849 április-május havi tragikus sorsú békekövete, 1848. augusztus 26-án így figyelmezteti a Házat: Ismerem a kérdéseket, melyek felmerültek, azok értelmében a korral és idővel haladni tudok. Két kérdés áll előttünk. Az egyik a népek önállósága, a másik a dinaszták túlnyomó hatalma." Kossuth 1848. szeptember 12-én megértő nyilatkozatot tesz a magyar—román megbékélés ügyében és Dragos négy nappal később, 16-án benyújtja hat pontból álló törvényjavaslatát ,,a román kívánságok tárgyóban". Nem rajta, nem is a pesti képviselőházon múlt, hogy a polgárháború kiszélesedése egyelőre berekesztette a további tárgyalások útját. A szlovák „Nép Barátja" és társai A pesti rendreügyelő bizottmány által indított magyar és nemzetiségi néplapok: a „Nép Barátja" és román, szlovák, hórvát nyelvű megfelelői: az Amicu Poporului, a Prjatel' L'udu és a Puíki Prijatelj eddig nem ismert laptípust jelentettek a fővárosi sajtó életében. A forradalmi néplapok közelebbi bemutatása, elemzése helyett inkább arról szólunk, miben segítették elő és miben korlátozták a megegyezést. A szlovák Nép Barátja kivételével — ezt szerkesztője, Szeberényi Lajos (Ludovít Seberíni) Debrecenbe is átvitte, sőt a függetlenségi nyilatkozat után is megjelentette — a másik kettő néhány heti megjelenés után elhallgatott. A nemzetiségi néplapok szerkesztői: Pap (Pop) Zsigmond, Mácsai Lukács, az említett Szeberényi Lajos és Bujanovics Iván nehéz feladatra vállalkoztak: a szabadságmozgalom álláspontját tolmácsolták a nemzetiségi mozgalmak felé. Megfeleltek-e mindenben ennek a feladatnak? Aligha. Hiszen e lapok szerkesztési színvonalában, tartalmában, nyelvi kifejezésmódjában egyaránt akadt kifogásolnivaló. A legszínvonalasabb kétségkívül a Pap Zsigmond-féle Amicu Poporului; a leggyengébb Bujanovics horvát néplapja. Közös hibájuk, hogy nem tudtak eléggé tájékozódni a nemzetiségi mozgalmak felől és ezért hatásuk, tájékoztató munkájuk eleve korlátozott volt. Hozzájárult ehhez az a körülmény is, hogy Bujanovics horvát nyelvű és csaknem kizárólag horvát kérdéseket tárgyaló lapja nem tudta feledtetni Pavlovics és Ignjatovics pesti szerb demokrata hírlapját. A Mácsai, majd Szeberényi szerkesztésében megjelent szlovák néplap pedig nyelvi tekintetben maradt el laptársaitól: az elavult cseh-szláv egyházi műnyelv nem lehetett „versenyképes" a Stúr-féle irodalmi nyelvújítás korában. Igen magasra kell értékelnünk ugyanakkor a néplapok következetes elvhűségét, a forradalmi szabadtágmozgalom iránti lelkesedésüket. Jókai S/óv symphatia című, a debreceni Esti Lapok 1849. március 7-i számában megjelent cikkében hangsúlyozza a szlovák Nép Barátja érdemeit. A pesti nemzetiségi néplapok a szabadságharc közös célért harcoló honvédjeinek sajtója kívántak lenni. Álláspontjukat tömören összegezi Szeberényi a Prjatel' L'udu 1848. november 16-án közölt Újoncok esküje (Prísaha novích regrutoű) című versében A hazának és a szabadságnak Hűséget fogadunk Ennél drágábbat A nagyvilágon nem ismerünk. Epilógus 1849. április 23-án és 24-én Aulich hadteste bevonul a felszabadított Pestre. Alig három hónappal később, július 11-én Haynau előhada megszállja a fővárost. A két esemény közötti utolsó, mintegy nyolcvan napban még egyszer megmutatta erejét és áldozatkészségét a magyar szabadságmozgalom, és oldalán azok a szövetségesek, akik az utolsó hónapok véres-dicsőséges és tragikus küzdelmeiben is kitartottak a közös szabadság gondolata mellett. Az utolsó nyolcvan szabad nap pesti történetében lapozva nem könnyű a jelentőst a jelentéktelentől elválasztani. Mégis sikerül három olyan eseménysorozatot kiemelnünk, amely felette áll a többinek, tanulságos és elgondolkoztató. Ezek: a magyarországi német légió szervezkedése; a magyar kormányzat pesti nemzetiségi békéltető akciója; végül emigráns és magyarországi román szövetségeseinek tevékenysége. Befejezésül ezekről az eseményekről és kezdeményezésekről kívánunk még szólni. A magyar szabadságmozgalom szervezési hibái közé tartozott, hogy kezdettől tartott a „nemzetiségi elkülönülés"-től. Ezért húzódott hónapokon át a különböző nemzetiségű segédcsapatok, az úgynevezett légiók szervezése. Ismeretes, hogy a román légió felállításának terve, mint arról Balcescu értesíti Ion Ghicát Debrecenből keltezett, 1849. június 22-i levelében, csak ez idő tájt ölt határozottabb formát s az 1849. július 14-i szegedi magyar—román békekötési tervben (,,Projet de pacification") válik valósággá. A magyarországi német légió, melynek zömét a Bécsből Magyarországra menekült bécsi forradalmi ifjak, az Aula hősei teszik, valamivel szerencsésebb volt. Már 1849. április 27-én megjelenik a Pesti Hírlapban a „német légió" vagy „német gyalogezred" toborzási utasítása. Május elsején ugyanitt újabb felhívást olvasunk a német légióhoz való csatlakozásra. Hogy mennyire bécsi volt ez a „német légió", elárulja a Pesti Hírlap 1848. május 5-i további híradása: ,,A német légió napról napra nagyobb jeleit adja csökkenthetetlen lelkesültségének: most még egy nehéz lovas divisiónak kiállításában működnek . . . Csak rajta derék bajnokok! Bosszút elvérzett testvéreitekért! Bosszút a dicső Blumért (értsd: Blum Róbertért, a császári reakció által kivégeztetett bécsi népvezérért), ő csakugyan virága volt nemzeteteknek". 1849. május 8-án megjelenik a pesti sajtóban a légió esküszövege is. A felhívásokból tudjuk, hogy a légió parancsnoka Girnn P. ezredes volt, mellette Reichard Jakab kapitány töltötte be a toborzótiszt feladatát. A Kőszívű ember fiaiban Jókai, A bécsi diákok című versében Moritz Hartmann osztrák demokrata költő állított méltó emléket a „hősök hőseinek": Fekete-piros és arany Zászlónk, ha Isten úgy akarja, az aula ismét becsavarja É.s víg dalt zengenek újonnan a pompás bécsi diákok! (Kozma Andor ford.) Bálcescu 1849. júniusának első napjaiban érkezett Pestre. Június 6-án írja Ion Ghicának emlékezetes, bírálattal és szorongással teli levelét. Ebben kifejti, hogy a nemzeteknek nemzeti szabadság kell s bár ismeri szövetségesei hibáit, mégis —minden kifogása és kritikai észrevétele ellenére — ezt a szövetséget ajánlja.,,Érzem, hogy mindazoknak észrevétele, akik szeretik a szabadságot, támogatniok kell a magyarokat". Alig két héttel később, 1849. június 24-én Pap Zsigmond (Sigismond Pop), az Amicu Poporului egykori szerkesztője, megjelenteti az időrendben utolsó pesti szabadságharc-korabeli nemzetiségi forradalmi lap, a ,,Democratiea" (Demokrácia) beköszöntő számát: „Al/veí most szabad a sajtó — írja a pesti román szerkesztő —, vagyis mindenki fenntartás nélkül megírhatja gondolatait s feltárhatja a világnak, amit érez, anélkül, hogy erre bárkitől engedélyt kérne, mi is ebben a szellemben akarunk írni . . . Mivel pedig románok vagyunk, mindenkor kölcsönösen az lesz a szándékunk, hogy a románság érdekében beszéljünk." Egy időben az elmondottakkal, s egy napon Bälcescu pesti levelével, minisztertanácsi határozat intézkedik a szerbekkel és románokkal való kibékülésről. Négy nappal később, 1849. június 10-én Batthyány Kázmér külügyminiszter köriratot intéz a külügyi kormányzat képviselőihez és a katonai parancsnokokhoz „a kormány feladatairól és a nemzetiségekről". ,,Mi békességben, kölcsönös barátságban, politikai és kereskedelmi jóviszonyban kívánunk élni mind a szomszéd, mind az összes többi néppel" — hangzik a Szemere-kormány külügyminiszterének körirata. Ezzel az elvi és gyakorlati megállapítással zárul 1848/49 Pestje nemzetiségtörténetének vázlatos krónikája. 43