Budapest, 1968. (6. évfolyam)

5. szám május - Kiácz György: Margitsziget

Kiácz György Margit­sziget Arany János vázlata a Margitszigetről, 1880 körül (A nagyszalontai Arany János Múzeum tulajdona.) Szelényi Károly reprodukciója Fővárosunk leglátogatottabb park­jának, a Margitszigetnek a története egyidős Pest-Buda történetével. Első emlékeink, a múlt században feltárt III. és IV. századból származó római temető maradványainak tanúsága szerint valószínűleg jelentős római helyőrség és állandó népesség lakta abban az időben a szigetet. A római uralmat követő idő­szakról hiteles adat nincs. Az első megemlékezés a XI. századi királyi oklevelekben Nyulak szigete néven található a királyi vadászterületként használt szigetről. A sziget a XII. században a premontrei szerzetesek otthona volt. A tatárjárás után IV. Béla építtetett itt leánya, Margit ré­szére domonkos rendi zárdát. 1270 körül a Ferencesek is megtelepedtek a szigeten és templomot, kolostort építettek. IV. László 1278-ban kelt oklevele már a Johannita lovagok és az esztergomi érsek váráról is meg­emlékezik. Az előbbi a mai Casino, az utóbbi a lebontott Margit fürdő környékén állt. A mohácsi vész után a kolostorok lakói elmenekültek; a törökök nagy­részt katonai célokra használták a sziget épületeit, melyek uralmuk és az 1686-os ostrom alatt teljesen tönkrementek. A Buda visszafoglalása körüli idő­ből származó metszetek a szigeten már csak romokat jeleznek, melyek közül a ma is jelentős ferences-romok a legépebbek. A török idők vége felé II. Mátyás a még török kézen levő szigetet a klarissza apácáknak ado­mányozta, akik a birtokbavétel után kaszálóként hasznosították. II. József a szerzetes rendek feloszlatása után a szigetet vallási alapítványokhoz csa­tolta. 1790-ben birtokcsere illetve ado­mányozás útján Sándor Lipót főher­ceg tulajdonába került a sziget, tőle örökölte 1796-ban József Nádor. A sziget második fénykora eb­ben az időben kezdődött. Korabinsz­ky lexikona 1786-ban Pest egyik jelentős sétányaként emlékezik meg a szigetről. A sziget útjainak rendezését Sándor főherceg kezdte meg, majd József Nádor nagyszabású tervet dol­gozott ki az akkor már Palatínus vagy Nádor sziget rendezésére. A Feren­ces templomhoz nyári rezidenciát építtetett, és — szenvedélyes kertész lévén — parkosította a szigetet. Nagy számban telepíttette kora legdivato­sabb fáját, a platánt, és az ország leg­szebb tájképi, vagy ismertebb néven angol kertjévé alakította a szigetet. Közvetlen munkatársa Tost Károly volt, a sziget első főkertésze (1808 — 1852 között). Kettőjük munkájá­nak eredménye a sok hatalmas platán, nyár, fekete fenyő, vasfa, japán akác, fekete dió és juharfa, melyek ma nemcsak a szigetnek, hanem a fővá­rosnak is páratlan értekei. Széchenyit — 1836. szeptember 23-án kelt naplójegyzete alapján, mely szerint „idegeneket vitt ki a szigetet megvizsgálni" — tekinthet­jük a sziget idegenforgalmi jelentő­sége első felismerőjének. A következő években — ugyancsak Széchenyi kez­deményezésére — kezdődött el a sziget sportélete a „dámák csónakoztatá­sával". Az első regattát 1843. március 19-én rendezte Széchenyi, melyet Béla nevű jachtján Clark Ádám nyert meg. 1838-ban hatalmas árvíz zú­dult a szigetre. Sok növény elpusz­tult és hatalmas kimosások keletkez­tek. A helyreállítási munkálatok során — Tost Károly főkertész az addig kilátódombnak használt magaslatról lehordatta a földet a kimosások és mélyebb részek feltöltésére — régi falak maradványaira bukkantak, me­lyekből lassan kibontakozott a közép­kori híres domonkos zárda templo­mának alaprajza. Feltárták a temp­lom padozatát; több sírt, köztük egy díszes márványkoporsót is találtak, melyet sokáig Margit sírjának véltek. (A gazdag sírban valószínűleg a szi­geten eltemetett V. István hamvait találták meg.) A feltárási munkák hosszú szünet után, 1914-ben, majd 1923-ban foly­tatódtak. 1914-ben tárták fel a temp­lom déli oldalához csatlakozó és a kolostor keleti oldalán levő termeket. 1923-ban kerültek napvilágra a ke­rengőt körülvevő épületrészek. A ro­mok további feltárása 1937-ben és 38-ban — a szabadtéri színpad bőví­téséhez szükséges föld kitermelésével párhuzamosan - történt. Ekkor ke­rült felszínre a különálló kápolna és a délnyugati épületcsoport. József Nádor halála után, 1847-ben István főherceg, 1867-ben József fő­herceg birtokába került a sziget. 1867-ben Zsigmond Vilmos a régi leírások nyomán 118 méter mély fú­rással melegvizet tárt fel, majd 1870-ben Ybl Miklós tervei szerint meg­épült a II. világháború alatt tönkre­ment, és az 1950-es évek végén le­bontott Margit fürdő. Ebben az év­ben épült, ugyancsak Ybl Miklós tervei szerint az ivócsarnok, a vízesés, a posta, a kilátó és néhány villa. 1871-ben megindult a szigeti lóvasút, s a fürdő vendégei részére megépí­tették a Nagyszállót. A sziget formális megnyitására 1869. pünkösdjén került sor, melyről az egykori tudósítás így ír: „a ven­dégek azt sem tudták, mit bámulja­nak inkább; az épülő vendéglőt és az Ybl Miklós-tervezte nagyszerű fürdő­épületet, avagy a kertész művészetét négy-öt öles fák ültetésében . . ." Ebben az időben a sziget kertjeit tovább fejlesztették külföldi növények tömegével, s Magyar György főker­tész irányításával a világ minden tá­járól 1400 rózsafajtát gyűjtöttek ösz­sze. A kiegyezés utáni időszakban a sziget sok költő és művész kedvenc tartózkodási helye volt. 1877-ben itt töltötte a nyarat családjával Arany János; erről emlékezik meg a Töl­gyek alatt című versében. A szabadságharc után merült fel először az akkor még három szigetből álló Margitsziget rendezésének a gon­dolata. A felső fürdőszigetet — ahol már a középkorban is melegforrások törtek fel — a Duna szabályozásakor elkotorták. A sziget alsó csúcsánál lévő kis „festőszigetet" a század vé­gén csatolták a Margitszigethez. 1900-ban megépült a Margit-híd szárnyhídja. A XX. század elején a feltöltött részeket parkosították, fe­dett sétányt létesítettek, kávéházat és sportpályát (MAC) építettek. A 90-es években kezdett először érdeklődni a főváros a sziget megvé­tele iránt, azonban a közgyűlés 139 szavazattal 124 ellenében elvetette a megvételre vonatkozó javaslatot. 1908-ban — József főherceg halála után 3 évvel — a főváros végre meg­vásárolta a szigetet 11 millió forintért az ifjabb József főhercegtől, és örök időkre közkertté nyilvánította. A fő­város 1910-ben felbontotta a Szent Margit Szigeti Gyógyfürdők és Szállodák Részvénytársasággal kö­tött szerződést, és a szigeti üzemeket saját kezelésbe vette. Gyökeresen át­alakította a kertészetet, új rozáriumot 6

Next

/
Thumbnails
Contents