Budapest, 1968. (6. évfolyam)

1. szám január - Borsos Béla — Gink Károly: A nagytétényi kastélymúzeum

és az Iparművészeti Múzeum bútorgyűj­teménye lelt benne új otthonra. A második világháború vihara elől a nagy múzeumok anyaga Európa-szerte raktárak többé-kevésbé biztos rejtekhelyeire vo­nult. Az ötvenes évek rendkívül ízléses, nagy didaktikus értékű, de kis alkalmi ki­állítások rendezésének jegyében telnek mindenütt. Ez az időszak, úgy érezzük, ná­lunk kissé már túlságosan hosszúra nyúlik. Nagy múzeumainktól joggal várjuk ismét, hogy törzsanyagukat a teljes történeti fej­lődést bemutató nagy állandó kiállítás kere­tében vigyék a nagyközönség elé. Az Ipar­művészeti Múzeum gazdag bútoranyagának állandó jellegű bemutatására kiválóan alkal­mas a nagytétényi kastély. A Múzeum Üllői úti törzsépülete — amint erről a háború előtti idők kísérletei mindenkit meggyőz­hettek — nem volt képes a régi bútoranyag kiállítására harmonikus, szuggesztíven meg­győző keretet biztosítani. Annál inkább al­kalmasak erre a régi kastély ízlésesen hely­reállított, az újabb mészrétegek alól gon­dosan felszínre hozott, késő barokk kori, naivan orientalizáló, kínaiaskodó falképek­kel díszített teremsorai. A történelmi épí­tészeti keret szükségszerűen kínálta a ki­állítás hatásos megoldásaként az intim hatá­sú enteriőrök egymás mellé sorakoztatását, ugyanakkor igen nagy nehézségek elé is állította a rendezőket, Szabolcsi Hedviget és Batári Ferencet. A kiállításnak ugyanis, nagyobb időtávla­tot (a késő középkortól századunk elejéig) ölelvén fel, a XVIII. századot megelőző és követő anyag bemutatásánál bizonyos mér­tékig szükségszerűen szembe kellett kerül-Empire fogadószoba részlete az újabban megnyílt XIX. századi bútormüvészeti kiállításon nie az építészeti keretekkel. Ennek követ­kezményeként érzünk például bizonyos diszharmóniát a XIX. századi empire búto­rok és az azokat magába foglaló terem chi­noiserie falképei között. Helyenként a túl­ságosan kisméretű helyiségek kereteit a nagyobb bútorok szétfeszíteni látszanak, zsúfolt hatást keltenek. Ezek a nehézségek azonban természetesen az adottságokból következnek és eltörpülnek a történelmi keret által nyújtott nagyszerű élményfoko­zó lehetőségek mellett. A rendezők kitűnő ízlése, ötletessége egyébként is szinte min­denütt úrrá tudott lenni a nehézségeken, s a lehető legjobbat nyújtotta. A bútorokat mindenütt a kornak megfelelő, önmaguk­ban is kiemelkedő értékű ízléses mérték­tartással elrendezett használati tárgyak, faliszőnyegek, urbinói és spanyol—mór fa­janszok, szőnyegek, ónok, ezüstök, porcelá­nok és apró csecsebecsék kísérik, rendkívüli erővel fokozván fel a környezet egyébként is szuggesztív hatását. Helyenként nem érez­zük elég határozottnak az egyes társadalmi osztályok, a különböző életformák elkülö­nítését. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy ez a követelmény csak jóval nagyobb terjedelmű anyag bemutatása esetén volna lehetséges. NAGY ÉS MARADANDÓ ÉLMÉNY ha­tása alatt állunk, amint kitekintünk a késő őszi napfényben sütkérező kastélykertre. Itt még minden kopár, rendezetlen össze­visszaság. Sok még a tennivaló. Képzeletben már újjáteremtve látjuk az egykori francia kert nyírott bokrait, szabályos utait. A ker­tet eredeti nagyságában kellene helyreállí­tani, egyesítve vele a jelenlegi úttal levá­lasztott részét, benne a kis kerti építmény-

Next

/
Thumbnails
Contents