Budapest, 1968. (6. évfolyam)

4. szám április - Schönwald Pál: Tömegmozgalmak 1918 elején

nyeket. December 17-én a Magyarországi Munkásnő Egyesület hí­vott össze békegyűlést. A baloldali ún. Forradalmi Szocialisták há­ború ellenes röplapokat terjesztettek. 1918. január 5-én a napilapok a breszti tárgyalások félbeszakadásáról írtak. Az elkesere­dett dolgozók körében nőtt a türelmetlenség és a harag. Január 13-án a szociáldemokrata párt hat helyen tartott tömegrészvétel mellett bé­kegyűlést Budapesten. Elfogadták a pártvezetőség határozati javasla­tát, amelyben felszólította a kormányt, hogy ne hiúsítsa meg a béke­tárgyalásokat teljesíthetetlen feltételek követelésével. A szociáldemokrata párt vezetősége, amely a figyelmet főként a béke, az általános választójog elérésére és az életkörülmények javítására irá­nyította, ezekben a napokban kénytelen volt tapasztalni, hogy a mun­kások előtt a társadalmi rend megváltoztatásának forradalmi példája lebeg. Ennek a jele volt az is, hogy a békegyűléseken a pártvezetőség határozati javaslata mellett elfogadták a baloldali szocialista ellen­zéknek a munkástanácsok megalakítására vonatkozó javaslatait, amely az osztályharc sokkal erőteljesebb és elszánt vitelét követelte, szerve­zetileg pedig a pártvezetőséget a munkástanács alá rendelte volna. A baloldali szocialisták agitációja a fizikai és a szellemi munkások sorai­ban és szakszervezeteiben egyre növelte a forradalmi eszme híveinek a számát. Malasits Ferenc, a vas- és fémmunkások titkára január 16-án panasszal fordult a szociáldemokrata párt vezetőségéhez, mert tudo­mására jutott, hogy „felelőtlen egyének tüntetésre hívják a munkás­ságot, amikor ezt a pártvezetőség nem tartja szükségesnek". Valóban, a pártvezetőség már nem volt ura a helyzetnek. Arra a hírre, hogy Ausztria munkássága napok óta tömegsztrájkokkal támogatja az orosz munkások béketörekvéseit, január 18-án, pénteken, a szociáldemokra­ta párt vezetőségének tudta nélkül sok gyárban és üzemben beszün­tették a munkát és kivonultak az utcára. A pártvezetőség felismerte, hogy ha a sztrájk irányítását kiengedik a kezükből, az befolyásuk teljes elvesztésével járhat. Ezért a célkitűzés egységesítése címén aznap délelőtt röplapokon terjesztett kiáltvány­ban hirdették meg az általános politikai sztrájkot. A kiáltvány magában foglalta a munkásság békeköveteléseit, a választójogi törvény azonnali reformját és a közellátási sérelmek orvoslását. Egyben felhívta a mun­kásokat, ne engedjék magukat provokálni: maguk biztosítsák a köz­rendet. Aznap délutánra 13 népgyűlés összehívását jelentették be. Ezzel „hivatalosan" is kezdetét vette az első világháború egyik legna­gyobb munkásmozgalmi megmozdulása Magyarországon. A pártvezetőség kiáltványára a még dolgozó munkások is letették a szerszámokat és kivonultak a gyárakból. Leállt a közlekedés, délfelé már nem jártak a villamosok. Az utcákon hullámzott a tömeg, tár­gyalta az eseményeket. Délután ezrével tódultak a munkások a nép­gyűlések színhelyére. Ott a pártvezetőség kiküldöttei ismertették az egybegyűltek előtt a kül- és belpolitikai helyzetet. A gyűlés befejezése előtt mindenütt megválasztották a bizalmi férfiakat, akik kapcsolatot tartanak a pártvezetőséggel a sztrájk alatt. Elhatározták, hogy másnap ismét összegyűlnek ugyanott, meghallgatják a pártszónokokat és ha­tároznak a sztrájk további menete felől. Január 19-én, szombaton a gyárakban változatlanul szünetelt a munka. Rengeteg ember tar­tózkodott az utcákon. Még többen keresték fel a népgyűléseket, mint az előző napon. Meghallgatták és elfogadták a pártvezetőség határozati javaslatát, amely leszögezte: Budapest harcban álló munkásai elszántan állnak az oroszországi forradalmi szociáldemokráciának annexiómen­tes, a népek önrendelkező jogán alapuló békekövetelése és az ausztriai munkásságnak a békéért megindított harca mellé. A határozati javaslat vázolta a munkásság rendkívüli elkeseredésének forrásait, amelyeket a béketárgyalások meghiúsulásában, a nagy nyomorban, Tisza István és Munkapártja ellenforradalmi, reakciós politikájában jelölt meg. A sztrájk második napján a nagyobb vidéki városok — Győr, Debrecen, Arad, Magyaróvár, Moson, Tatabánya, Pécs, Temesvár, Miskolc, Diósgyőr, Ózd, Salgótarján, Losonc, Pozsony, Kaposvár, Szabadka, Kolozsvár, Nagyvárad, Kassa — munkássága is csatlakozott a budapesti sztrájkolókhoz, ami fokozta a fővárosi tömegmegmozdulás jelentőségét. A sztrájk harmadik napján, január 20-án, vasárnap bontakoztak ki valójában a tömegsztrájk hatalmas méretei. E nap délelőttjére a pártvezetőség nagygyűlést hirdetett meg a városligeti Iparcsarnokba. Vasárnap már a kora reggeli órákban talpon volt a város. A környék, Munkanélküli asszonyok tüntetése (Az Érdekes Újság egyik 1918-as címlapja) Béketüntetés (MTI Fotóarchívuma) Gyűlés az Iparcsarnok előtt (A Kiscelli Múzeum archívumából, HarsányiJ. reprodukciója)

Next

/
Thumbnails
Contents