Budapest, 1968. (6. évfolyam)

3. szám március - Radnai Ferenc: Világváros-kongresszus

nyünk szerint ezek a jelenségek az ipar forradalmi fejlődésének velejárói, amelyeknek irányitása — a kongresszusi viták szerint — kiesett a városrendezési, sőt, az állami szervek kezéből. A kongresszus csupán kísérletet tett arra — a többi között a közlekedési problémák megvitatásával —, hogyan lehetne ezt a városi burjánzást megfékezni, illetve mederbe terelni. A LAKÁSÉPÍTÉS: VILÁGPROBLÉMA Avilágvárosok másik közös témája, Ázsiában és Európában, Amerikában és Afrikában egyaránt: hogyan adjanak hajlékot a XX. század javuló egészségügyi viszonyainak köszönhető demográfiai robbanás következtében jelentkező népszaporulatnak. A különböző társadalmi és gazdasági rendszerek közt élő népek különbözőképpen igyekeznek a lakáskérdésre megoldást találni, de igyekezetük — világszerte — messze az igény után bandukol. A kongresszus szervezői Hidehiko Sazanami japán professzort kérték fel a kérdés alapvető elemzésére, aki gondos munkával tárta fel a lakásépítés világhelyzetét. Munkáját az ENSZ bizottságoknak a világ lakáshelyzetéről készített ismertetései segítették. Az adatok szerint a lakásigények két oldalról jelentkeznek. Igen sokan elavult lakásukat akarják cserélni; és sok az új letelepedő, bevándorló, vagy a természetes szaporodásnak megfelelő fiatal lakásigénylő. Fellép tehát a rekonstrukciós igény, és az új települések létesítésének szükségessége. A tapasztalat szerint az igény és a kielégítés nincs sehol összhangban; mindenütt — különböző fokú — lakáshiány jelentkezik. A hiány oka, hogy a szabad beruházási eszközök — kapitalista államokban a szabad tőke — a gyümölcsöző termelési beruházások felé törekszenek. így a »Hígon mindenütt az államnak kell belenyúlnia a lakásépítési beruházásokba, még a szélsőségesen magántőke és szabadverseny elvi síkján álló Egyesült Államokban is. A település formájában is két új irány jelentkezik: a saját családi ház iránti törekvés és a minden kényelemmel ellátott csoportos magas-ház település. Hogy melyik forma előnyösebb a XX. század emberi léte szempontjából? Erre nehéz válaszolni, hiszen ezek az igények az individuumból indulnak ki; de egy sereg adottsággal mindenképpen számolni kell (területhiány a városokban, a település szétszóródása miatt megnövekedett úthosszak, a drága közműellátás, az építkezők és az állam anyagi ereje, munkahely—lakás közötti távolság stb.). Hidehiko véleménye szerint a jövő városa 3 világvárosi terület (metropolitan area) lesz, melyben a város és vidék összeolvad. Az otthont, a munkahelyet és az üdülési lehetőséget jó közlekedési és szállítási hálózatok kötik össze, és új települési forma alakul ki. Gyökeresen felül kell vizsgálni tehát az eddigi telek- és lakásépítési politikát. Gondolatmenetünk a lakásépítési helyzetet, annak pénzügyi vonatkozásait, a telek-kérdést, a lakáspolitikát összevont formában tárgyalja; de — éppen a sok bizonytalansági tényező miatt — nem tanulmányozhatja az emberi település jövőbeni formáját. Azonban fontosnak tartja és ezért foglalkozik is a lakásépítési normativákkal, mert a jövő lakásépítési irányzatainak előrebecsléséhez ez az egyik legfontosabb elem. A lakásépítés mennyiségi és minőségi feltételei földrészenként mások és mások. A lakásellátás Észak-Amerikában és Európában viszonylag kielégítő. Európában átlag 1,1 személy jut egy szobára; a helyi átlagok 0,8 és 1,6 között változnak. Nyugat- és Közép-Európában 0,8-as Dél-Európában 1,2-es, a Szovjetunióban 1,5-ös, Kelet-Európában 1,6-os laksűrűséget találunk. Kelet-Európában az iparilag fejlettebb országok laksűrűsége kisebb, mint a mezőgazdasági jellegűeké. Magyarország a kettő között foglal helyet. Észak-Amerikában (USA, Kanada) 0,7 személy a szobánkénti laksűrűség, ezzel szemben Latin-Amerikában magasabb (Brazília 1,3, Panama 2,4). A csendes-óceáni körzetben: Ausztrália 0,7, New Zealand 0,7, Japán 1,4; ezzel szemben Honkong 12,76, Djakarta 10—15. Az egy lakás — egy háztartás arány — a fejlett államoktól eltekintve — nehezen megvalósítható. A régi és új Montreálban: a székesegyház és a város legmagasabb épülete (Borsos József dr. felvétele) Családi ház és lakótelep egymás mellett Torontóban (Győri László felvétele) Fenyőerdő közepében építették Stockholm „bolygóvárosát", a „Farstát" (Selmeczi Tóth János felvétele) 41